Advent második vasárnapjának alkalmából a következő könyvet fogjuk végigenni:
Janet Evanovich: A szingli fejvadász 2. (Two for the Dough)
Fekete válltáskámat a konyhapultra dobtam, és a fiókból kihalásztam egy kanalat. Kinyitottam a fagyisdobozt, és miközben ettem, meghallgattam az üzeneteimet.
Janet Evanovich: A szingli fejvadász 2. (Two for the Dough)
(1. fej.)
(1. fej.)
Anyám az asztalra tette a krumplipürét. - Gyertek enni, mielőtt kihűl.
[...]
Apám a szemét forgatta, aztán elszántan beledöfte a villát a csirkébe.
[...]
Desszertnek almáspite volt. A savanykás és fahéjas tölteléket omlós és porcukros tészta övezte. Két darabot ettem, és orgazmusközeli állapotba kerültem tőle. - Cukrászdát kéne nyitnod - mondtam anyámnak. - Vagyont kereshetnél az almáspitéddel.
[...]
Mire hazaértem, Morelli már várt. Zsebre vágott kézzel támasztotta a falat, lába keresztbe vetve. Várakozón nézett rám, amikor kiléptem a liftből, és rámosolygott a kezemben lévő barna zacskóra.
- Hadd találjam ki - mondta. - Maradék.
- Legalább tudom, miért lettél nyomozó.
- Többet is tudok - beleszimatolt a levegőbe. - Csirke.
- Csak így tovább, még a CIA kutyás nyomozócsoportjába is bekerülhetsz.
Megfogta a zacskót, míg kinyitottam az ajtót. - Nehéz napod volt?
- Mondhatni. Ha nem tépem le magamról rögvest ezt a cuccot, mindjárt elolvadok.
Belépett a konyhába, kivett a zacskóból egy halom fóliába csomagolt csirkét, hozzá egy dobozból a tölteléket, egy másik dobozból a mártást, egy harmadikból pedig a krumplipürét. A mártást és a krumplit a mikróba tette, három percre állította.
[...]
Morelli bedugta a fejét a zacskóba. - Lehet, hogy almáspitét látok ott?
- Ha hozzáérsz, meghalsz.
(2. fej.)
Forró csokit rendeltem, és áfonyás palacsintát dupla sziruppal.
[...]
Eltüntettem mindent, és azt kívántam, bárcsak egy kardigánt vettem volna föl, akkor most kigombolhatnám a nadrágomat.
(2. fej.)
Fiorello büféje előtt parkoltam le. Rendeltem nála egy tonhalas szendvicset, és bementem a szomszédos ajtón Vinnie-hez.
[...]
Visszamentem, be egyenesen a McDonald'sbe, ahol vettem egy doboz zsírszegény tejet.
[...]
Behajtottam a parkolóba, megvártam, míg valaki elmegy, beálltam a helyére, megettem a szendvicset, megittam a tejet, és karba tett kézzel vártam.
(2. fej.)
Salátát majszoltam, amikor csöngött a telefon. - Szia. - Ranger volt. - Mibe, hogy salátát vacsorázol?
(3. fej.)
Anyám még keskenyebbre harapta a száját.
- Remélem, nem zavarok - mondta Morelli. - Tudom, hogy nem számított vendégre.
Ez a mondat a Burg összes házának ajtaját nyitja. Egyetlen valamirevaló háziasszony sem ismerné be, hogy háza ne állna vendégvárásra készen a nap huszonnégy órájában. Maga Hasfelmetsző Jack is bejutna bárhová, ha ezzel kezdené.
(3. fej.)
Reggel hétkor kikászálódtam az ágyból, rosszkedvű voltam és elgyötört. Lezuhanyoztam, farmert, pólót vettem, és csináltam egy kávét.
[...]
Előszedtem egy tál müzlit, Donald kacsás bögrémet telitöltöttem kávéval, és átnéztem a borítékot, amelyet Spiro adott.
(4. fej.)
Épp a Burger King és a Pizza Hut közt vívódtam, amikor csöngött a telefon.
- Stephanie - szólt bele az anyám. - Főztem egy nagy fazék töltött káposztát. És desszertnek püspökkenyér lesz.
- Jól hangzik, de más programom van ma estére.
- Milyen program?
- Vacsoraprogram.
- Randevúd van?
- Nem.
- Akkor nincs is programod.
- Létezik más is, nem csak a randevú.
- Például?
- Munka.
- Stephanie, Stephanie, Stephanie, te annak a semmirekellő Vinnie unokabátyádnak dolgozol, és csavargókra vadászol. Ez nem munka.
Képzeletben a fejemet csapkodtam a falhoz.
- Van itthon vaníliafagyi is, a sütihez.
- Kalóriaszegény?
- Nem, a drágábbik fajta, amelyik kis kartondobozban van.
- Oké. Ott leszek.
(5. fej.)
Bedugtam a fejem a hűtőbe, előhalásztam a maradék süteményt, és elfeleztem Morellivel. Álltunk a konyhapultnál, ettük a süteményt, és vártuk a kávét.
(6. fej.)
Nem volt szükség az étlapra. Ha van eszed, Jimnél steaket eszel, zöldséggel. Rendeltünk, és némán ültünk, míg hozták az italt.
(6. fej.)
Aggódtam, hogy a nap folyamán alighanem kórosan lezuhant a koleszterinszintem - úgy döntöttem, Popeye fűszeres sült csirkéjét szavazom meg magamnak vacsorára. Nekiindultam, és magamat meg a kaját a Paterson Streetre fuvaroztam, megálltam egy parkolóban Julia Cenetta házával szemben. Itt is pont olyan jól lehet enni, mint bárhol másutt, és ki tudja, talán szerencsém lesz, és felbukkan Kenny.
(6. fej.)
Elmentem Vic videotékájába, és kivettem a Szellemirtókat, intellektuális magaslatban szárnyaló legkedvencebb filmemet. És vettem mikróban elkészíthető pattogatott kukoricát, egy KitKatot, egy zacskó mogyoróvajas süteményt és egy doboz instant forró csokit. Én aztán tudok mulatni, nemde?
[...]
Megettem a KitKat felét, és elnyúltam az ülésen. Elmúlt a második óra is - megismételtem a korábbi szertartást. És amikor az utolsó falatot is lenyeltem, nyílt egy oldalajtó, és a kiömlő fényben egy férfi körvonalait láttam.
[...]
Közelebb lépett, szimatolt. - Csokiszagot érzek.
- Megettem egy fél KitKatot.
- És mi van a másik felével.
- Azt már korábban megettem.
- Kár. Lehet, hogy eszembe jutott volna még némi kulcsfontosságú információ, ha ettem volna egy KitKatot.
- Szerinted nekem kell etetnem téged?
- Van még valami a táskádban?
- Nincs.
- És egy kis almáspite otthon?
- Pattogatott kukorica és keksz. Egy filmet akartam megnézni ma este.
- Vajas?
- Igen.
- Oké, azt hiszem, beérem vajas pattogatott kukoricával.
(6. fej.)
Kávét főztem, és feltárcsáztam Eddig Gazarrát - üzenetet hagytam neki, hívjon vissza. Míg vártam, kilakkoztam a lábkörmömet, ittam egy kávét és elrágcsáltam egy ropogós müzliszeletet. Épp teli volt a szám, amikor csörgött a telefon.
(7. fej.)
Anyám integetett felénk. - Gyertek be! Milyen kellemes meglepetés. Még jó, hogy van még egy kis levesem. És van friss kenyér is, apád most hozta a pékségből.
- Szeretem a levest - mondta Morelli.
[...]
- Üljetek asztalhoz - mondta anyám. - Egyetek kenyeret és sajtot. Van felvágott is. Giovichinninél vettem. Nála vannak a legjobb felvágottak.
[...]
Megettem a levest és a kenyeret, és belemarkoltam a kekszesdobozba, közben Morellit néztem, mi a fenétől ilyen sovány. Megevett két tányér levest, egy fél vekni kenyeret vastagon megkenve vajjal, és hét süteményt. Számoltam.
Látta, hogy bámulom, és kérdőn nézett vissza.
- Szerintem baromi sokat edzel. - Nem kérdeztem - leszögeztem.
- Futok néha, ha tehetem. Meg gyúrok. - Elvigyorodott. - És a Morellik anyagcseréje gyors.
Az élet szemét.
(9. fej.)
Forró csokit csináltam, hozzá mogyoróvajas-mézes kenyeret. A tányért a bögre tetejére tettem, a telefont a hónom alá, kezemben a Spirónál talált számokkal teli lista, és behurcolkodtam az ebédlőasztalhoz.
(10. fej.)
Kimásztam az ágyból, megkönnyebbülten láttam, hogy fel vagyok öltözve, ezzel tehát nem kell törődnöm. A fürdőszobában minimálprogramot hajtottam végre, felkaptam a táskám és a dzsekim, és már indultam is a parkolóba. Koromsötét volt még, nyirkos hideg, a jég ráfagyott az ablakra. Isteni. Elindítottam a motort, felcsavartam a fűtést, és a kaparóval megtisztítottam az ablakokat. Mire ezzel végeztem, már egészen ébren voltam. Megálltam egy éjjel-nappali büfénél, Bordentown felé, és betáraztam némi kávét és fánkot.
(10. fej.)
Morelli behajtott egy Burger Kingbe, és vett néhány zacskó táplálékot. Majd felhúzta az ablakot, visszament az útra, és az autó egyből teli lett Amerika szagával.
- Hát ez nem egybesült hús - mondta.
Így igaz, de a desszertet kivéve az étel az étel. Belenyomtam a szívószálat a turmixba, és belekotortam a zacskóba, sült krumplit keresve.
[...]
Befaltam a sajtburgert és a sült krumplit, és nekiálltam a turmixnak. A parkolóban és az utcán nem volt semmi mozgás - szinte süket csönd ült Morelli kocsijában. Egy ideig a saját lélegzetem hallgattam. Aztán átnéztem a kesztyűtartót és az oldalzsebeket. Semmi érdekeset nem találtam. Az óra szerint Morelli tíz perce ment el. A turmixszal is végeztem, a papírokat és a szemetet visszagyömöszöltem a zacskóba. És most?
(11. fej.)
Kikapcsoltam a masinát, felkaptam egy nagy zacskó chipset és néhány sört, visszamentem a nappaliba, és lerogytam Morelli mellé a kanapéra. Óvatosan kettőnk közé helyeztem a chipset. Mami és papi vasárnap este.
(11. fej.)
- A terv a következő - kezdte Morelli. - Te követed Spirót, én pedig téged.
Ez nekem nem hangzott különösebben eredeti tervnek, de mivel jobbat nem tudtam, hát nem cikiztem. Telitöltöttem a termoszt kávéval, csomagoltam két szendvicset és egy almát, és bekapcsoltam a rögzítőt.
(11. fej.)
Kivettem a hűtőből egy kis sonkát meg sajtot.
- Hadd csináljam én - lépett közbe anyám, és elővett egy vekni rozskenyeret is.
- Meg tudom csinálni magamnak.
Elővett egy éles kést. - Nem tudod elég vékonyan szeletelni a sonkát.
Készített egy szendvicset mindkettőnknek, töltött két csésze tejet, és az asztalra tette.
(12. fej.)
- Gyere reggelizni.
- Nincs időm.
- Készítettem zabpelyhet. Az asztalon van. Töltöttem narancslét.
[...]
Megittam a narancslét, és megkóstoltam a zabpelyhet. Valami hiányzott belőle. Talán csokoládé. Vagy fagyi. Tettem bele három kanál cukrot és kis tejet is.
(12. fej.)
Engedelmesen kullogtam utána a barlangjába, ahol a tűzhelyen főtt a krumpli, állt a gőz, és csupa pára volt a mosogató fölötti ablak. Anyám kinyitotta a sütő ajtaját, hogy megnézze a sültet - és mellbe vágott a báránycomb illata. A szemem elhomályosult, a szám tátva maradta várakozástól.
A sütőből a frizsiderbe vette az útját. - Jó lenne egy kis répa a sülthöz. Megpucolhatnád - nyomta a kezembe a zacskót és a hámozót.
(13. fej.)
Anyám rántottát tett elém. Mellé szalonnát, pirítóst és egy pohár narancslét.
(14. fej.)
- Mindent tudok az ilyen megfigyelésekről - mondta a nagyi. - Az egyik este mutattak a tévében néhány magándetektívet, azok mindent elmeséltek. - Bedugta a fejét a vászonzsákjába, amit magával hozott. - Minden van itt, amire szükségünk lehet. Magazinok, hogy ne unatkozzunk. Szendvicsek, üdítők. Még egy üveget is hoztam.
- Milyen üveget?
- Olajbogyó volt benne eredetileg. - Az orrom elé dugta. - Ha netán pisilni kéne. A magánnyomozók mind ezt csinálják.
- Én nem tudok üvegbe pisilni. Csak a férfiak tudnak üvegbe pisilni.
- A szentségit! - mondta a nagyi. - Hogy erre nem gondoltam! Pedig kidobtam belőle az összes olajbogyót, hogy el tudjam hozni.
Olvasgattuk az újságot, kitéptünk belőle néhány receptet. Megettük a szendvicseket, megittuk az üdítőt. Utána mindkettőnknek pisilni kellett, tehát visszamentünk anyámékhoz, rövid szünetet tartottunk. Majd vissza a Hamiltonra, ugyanoda parkoltam, és vártunk tovább.
(14. fej.)
Plusz egy személyes megjegyzés: ha a következő hetekben is kétnaponta kell újraindítanom a netet, mert a csökött upc folyton bemondja az unalmast, hárpiás leszek. Ma háromszor vagy négyszer kellett nekiesnem a modemnek, hogy be tudjam fejezni a bejegyzést, dühömben hirtelen halálra ítéltem egy Tibis csokimikulást is. Ennek megfelelő tisztelettel tessék viseltetni a poszt helyenként kissé pontatlan képi anyaga iránt ;)
A képek forrása, nehogy valaki reklamáljon itt nekem:
1, 2, 3a, 3b, 4, 5a, 5b, 6a, 6b, 7, 8, 9a, 9b, 10, 11, 12, 13, 14a, 14b, 14c, 14d, 15a, 15b, 16a, 16b, 16c, 17a, 17b, 18, 19, 20, 21a, 21b, 22, 23, 24, 25, 26
Reggel hétkor kikászálódtam az ágyból, rosszkedvű voltam és elgyötört. Lezuhanyoztam, farmert, pólót vettem, és csináltam egy kávét.
[...]
Előszedtem egy tál müzlit, Donald kacsás bögrémet telitöltöttem kávéval, és átnéztem a borítékot, amelyet Spiro adott.
(4. fej.)
- Stephanie - szólt bele az anyám. - Főztem egy nagy fazék töltött káposztát. És desszertnek püspökkenyér lesz.
- Jól hangzik, de más programom van ma estére.
- Milyen program?
- Vacsoraprogram.
- Randevúd van?
- Nem.
- Akkor nincs is programod.
- Létezik más is, nem csak a randevú.
- Például?
- Stephanie, Stephanie, Stephanie, te annak a semmirekellő Vinnie unokabátyádnak dolgozol, és csavargókra vadászol. Ez nem munka.
Képzeletben a fejemet csapkodtam a falhoz.
- Van itthon vaníliafagyi is, a sütihez.
- Kalóriaszegény?
- Nem, a drágábbik fajta, amelyik kis kartondobozban van.
- Oké. Ott leszek.
(5. fej.)
Bedugtam a fejem a hűtőbe, előhalásztam a maradék süteményt, és elfeleztem Morellivel. Álltunk a konyhapultnál, ettük a süteményt, és vártuk a kávét.
(6. fej.)
Nem volt szükség az étlapra. Ha van eszed, Jimnél steaket eszel, zöldséggel. Rendeltünk, és némán ültünk, míg hozták az italt.
(6. fej.)
(6. fej.)
Elmentem Vic videotékájába, és kivettem a Szellemirtókat, intellektuális magaslatban szárnyaló legkedvencebb filmemet. És vettem mikróban elkészíthető pattogatott kukoricát, egy KitKatot, egy zacskó mogyoróvajas süteményt és egy doboz instant forró csokit. Én aztán tudok mulatni, nemde?
[...]
Megettem a KitKat felét, és elnyúltam az ülésen. Elmúlt a második óra is - megismételtem a korábbi szertartást. És amikor az utolsó falatot is lenyeltem, nyílt egy oldalajtó, és a kiömlő fényben egy férfi körvonalait láttam.
[...]
Közelebb lépett, szimatolt. - Csokiszagot érzek.
- Megettem egy fél KitKatot.
- És mi van a másik felével.
- Azt már korábban megettem.
- Kár. Lehet, hogy eszembe jutott volna még némi kulcsfontosságú információ, ha ettem volna egy KitKatot.
- Szerinted nekem kell etetnem téged?
- Van még valami a táskádban?
- Nincs.
- És egy kis almáspite otthon?
- Pattogatott kukorica és keksz. Egy filmet akartam megnézni ma este.
- Vajas?
- Igen.
- Oké, azt hiszem, beérem vajas pattogatott kukoricával.
(6. fej.)
Kávét főztem, és feltárcsáztam Eddig Gazarrát - üzenetet hagytam neki, hívjon vissza. Míg vártam, kilakkoztam a lábkörmömet, ittam egy kávét és elrágcsáltam egy ropogós müzliszeletet. Épp teli volt a szám, amikor csörgött a telefon.
(7. fej.)
- Szeretem a levest - mondta Morelli.
[...]
- Üljetek asztalhoz - mondta anyám. - Egyetek kenyeret és sajtot. Van felvágott is. Giovichinninél vettem. Nála vannak a legjobb felvágottak.
[...]
Megettem a levest és a kenyeret, és belemarkoltam a kekszesdobozba, közben Morellit néztem, mi a fenétől ilyen sovány. Megevett két tányér levest, egy fél vekni kenyeret vastagon megkenve vajjal, és hét süteményt. Számoltam.
Látta, hogy bámulom, és kérdőn nézett vissza.
- Szerintem baromi sokat edzel. - Nem kérdeztem - leszögeztem.
- Futok néha, ha tehetem. Meg gyúrok. - Elvigyorodott. - És a Morellik anyagcseréje gyors.
Az élet szemét.
(9. fej.)
(10. fej.)
(10. fej.)
- Hát ez nem egybesült hús - mondta.
Így igaz, de a desszertet kivéve az étel az étel. Belenyomtam a szívószálat a turmixba, és belekotortam a zacskóba, sült krumplit keresve.
[...]
Befaltam a sajtburgert és a sült krumplit, és nekiálltam a turmixnak. A parkolóban és az utcán nem volt semmi mozgás - szinte süket csönd ült Morelli kocsijában. Egy ideig a saját lélegzetem hallgattam. Aztán átnéztem a kesztyűtartót és az oldalzsebeket. Semmi érdekeset nem találtam. Az óra szerint Morelli tíz perce ment el. A turmixszal is végeztem, a papírokat és a szemetet visszagyömöszöltem a zacskóba. És most?
(11. fej.)
(11. fej.)
Ez nekem nem hangzott különösebben eredeti tervnek, de mivel jobbat nem tudtam, hát nem cikiztem. Telitöltöttem a termoszt kávéval, csomagoltam két szendvicset és egy almát, és bekapcsoltam a rögzítőt.
(11. fej.)
- Hadd csináljam én - lépett közbe anyám, és elővett egy vekni rozskenyeret is.
- Meg tudom csinálni magamnak.
Elővett egy éles kést. - Nem tudod elég vékonyan szeletelni a sonkát.
Készített egy szendvicset mindkettőnknek, töltött két csésze tejet, és az asztalra tette.
(12. fej.)
- Nincs időm.
- Készítettem zabpelyhet. Az asztalon van. Töltöttem narancslét.
[...]
Megittam a narancslét, és megkóstoltam a zabpelyhet. Valami hiányzott belőle. Talán csokoládé. Vagy fagyi. Tettem bele három kanál cukrot és kis tejet is.
(12. fej.)
Engedelmesen kullogtam utána a barlangjába, ahol a tűzhelyen főtt a krumpli, állt a gőz, és csupa pára volt a mosogató fölötti ablak. Anyám kinyitotta a sütő ajtaját, hogy megnézze a sültet - és mellbe vágott a báránycomb illata. A szemem elhomályosult, a szám tátva maradta várakozástól.
A sütőből a frizsiderbe vette az útját. - Jó lenne egy kis répa a sülthöz. Megpucolhatnád - nyomta a kezembe a zacskót és a hámozót.
(13. fej.)
(14. fej.)
- Milyen üveget?
- Olajbogyó volt benne eredetileg. - Az orrom elé dugta. - Ha netán pisilni kéne. A magánnyomozók mind ezt csinálják.
- Én nem tudok üvegbe pisilni. Csak a férfiak tudnak üvegbe pisilni.
- A szentségit! - mondta a nagyi. - Hogy erre nem gondoltam! Pedig kidobtam belőle az összes olajbogyót, hogy el tudjam hozni.
Olvasgattuk az újságot, kitéptünk belőle néhány receptet. Megettük a szendvicseket, megittuk az üdítőt. Utána mindkettőnknek pisilni kellett, tehát visszamentünk anyámékhoz, rövid szünetet tartottunk. Majd vissza a Hamiltonra, ugyanoda parkoltam, és vártunk tovább.
(14. fej.)
Plusz egy személyes megjegyzés: ha a következő hetekben is kétnaponta kell újraindítanom a netet, mert a csökött upc folyton bemondja az unalmast, hárpiás leszek. Ma háromszor vagy négyszer kellett nekiesnem a modemnek, hogy be tudjam fejezni a bejegyzést, dühömben hirtelen halálra ítéltem egy Tibis csokimikulást is. Ennek megfelelő tisztelettel tessék viseltetni a poszt helyenként kissé pontatlan képi anyaga iránt ;)
A képek forrása, nehogy valaki reklamáljon itt nekem:
1, 2, 3a, 3b, 4, 5a, 5b, 6a, 6b, 7, 8, 9a, 9b, 10, 11, 12, 13, 14a, 14b, 14c, 14d, 15a, 15b, 16a, 16b, 16c, 17a, 17b, 18, 19, 20, 21a, 21b, 22, 23, 24, 25, 26
Már a képektől éhes lettem :D...
VálaszTörlésHelyes, az a cél ;) Amadea húgom kedvéért most egy kicsit nagyobbra is állítottam őket :)
Törlés