A sajtos roló művészete

Nemrég említettem, hogy húsvétkor nekiálltam sajtos rolót sütni, mindjárt negyvenet. Fél napom/napunk ráment, de megérte, ezért mindig megéri, higgyétek el. Mellesleg ha mondjuk csak húszat sütünk, az elkészítés ideje máris a felére csökken, sőt, ha van annyi eszünk, hogy megfelelő mennyiségű formát szerzünk be már rögtön az elején, akkor még kevesebb szöszölést igényel a dolog. 

Biztosan létezik mód a forma helyettesítésére, de a legegyszerűbb szerintem az, ha megvesszük. Én egy 1 eurós háztartási-vegyesboltban vettem, így néz ki. Ezek után pedig nézzük a hozzávalókat.

20 db rolóhoz:

1 csomag fagyasztott leveles tészta
40 dkg reszelt sajt
5 tojássárgája
4 dkg liszt
2 dl tej
10 dkg vaj/margarin

Ne felejtsük, hogy a leveles tésztának ki kell olvadnia. Lehet előrenyújtott, hűtött verziót is választani, nem tudom, hogy abból hány darab jön ki. Ha kiolvadt a tészta, kettévágom, és kevés liszten kinyújtom az egyik adagot jó vékonyra, kb. négyszög alakúra. Ehhez olyan profi eszköztár áll rendelkezésemre, mint egy műanyag tálca illetve egy egyenes falú vizes üveg - fő a találékonyság. Ezután kb 1-1,5 cm széles csíkokat vágok belőle, nekem 11-12 szokott kijönni belőle, de általában megmarad a plusz néhány, mert többnyire nincs kedvem csak emiatt még egy adagot sütni (mert hogy 10 db formával dolgozom). 

A forma szűkebb felénél kezdem el feltekerni a tésztát spirál alakban, a tetején kicsit hozzányomom, hogy odatapadjon, aztán úgy tekerem, hogy ne maradjon rés a tészta között. Ha nem elég hosszú a tésztacsík, nyújtsd tovább, vagy forgasd el, én felvágás után kicsit a kezemmel meghúzogatom a végeit - lehetőleg úgy, hogy ne szakadjon el - és akkor hosszabb lesz, és igen, még a leveles tésztáról beszélek. 

Ha mind kész, akkor egy tojássárgáját egy pár csepp vízzel elvegyítek, és bekenem vele a tekercseket. Mehet be a jó meleg sütőbe - szerintem nagyjából 20 perc sütést igényel, de inkább lessétek, hogy mikor lesz szép aranyló sárga, a leveles tésztánál nehéz mellélőni. Persze ha van megfelelő számú formád, akkor megsütheted egyben is mind a húszat, nekem viszont nincs, így amíg sül az első adag, kinyújtom a tészta másik felét, felvagdosom, aztán várok, kiveszem a sütőből a kész rolókat, megint várok, hogy picit hűljön, és aztán könnyen le lehet húzni őket a formáról. 

Amikor a második adag sül, neki lehet állni a tölteléknek. A sajtot lereszelem, ebből 30 dkg fog a krémbe menni, ezt tegyük egy aránylag vastagabb aljú lábosba 4 tojássárgájával, 2 dl tejjel és 4 dkg liszttel, keverjük össze és főzzük, amíg sűrű nem lesz. Eleinte elég folyékony, de nem kell aggódni, ha eljut a puffogós szintre, akkor már alakul, és be fog sűrűsödni. Várjunk addig, míg picit lehűl - nem kell hidegnek lennie - és keverjük el benne a 10 dkg vajat. Ezután mehet töltőzsákba (nem tudom, mi a neve, nekünk nincs ilyen se, úgyhogy puszta nejlonzacskót használunk), és két oldalról töltsük bele a rolókba. A maradék reszelt sajtból pedig tegyünk a két végére. 

Szeretném hangsúlyozni, hogy ha netán nem elég a töltelék, a Nutella MINDIG opció!!! De ha valaki nagyon ügyes és türelmes és még nem hullafáradt, a megmaradt tojásfehérjékből és cukorból lehet habot verni, aztán akkor meg kész a habroló, de ez már nem az én asztalom. 

Egy rém komplikált leves

Azt azért tisztázzuk mindjárt az elején, hogy ezzel a levessel nemigen lehet megváltani a világot. Egy jófajta húslevessel például legmerészebb álmaiban sem vehetné fel a versenyt. Nem A Világ Legjobb Levese, de szerencsére nem is akar az lenni :)

Szóval itt van most ez a lehűlés ugye, minek folyományaként egész nap vacogtam, a tea sem segített, így aztán fölmerült bennem a cseppet sem kósza gondolat, hogy hejj, de jó is lenne most egy tányér forró leves! Krumpli és hagyma van itthon, ez abszotelmű, gyors pillantást vetve a hűtőbe afelől is megbizonyosodhattam, hogy némi sárgarépa is akad, tehát minden adottnak tűnt a Dóri Kedvenc Levese nevet viselő ínyencség elkészítéséhez. Már csak abban a kérdésben nem tudtam dűlőre jutni, hogy a répát nagyobb darabokra, avagy karikákra vágva dobáljam a lébe. Nos, ez a problémám rövid úton megoldódott, ugyanis közelebbi szemrevételezés után kiderült, hogy a hűtőben található karották vándorló hajlamúak, és csak azért nem sétáltak el a frigóból, mert egy zacskó korlátozta őket a mozgásban. Egen. Répa nem lesz a levesben.

A rém komplikált leves összeállításához így a következő cuccokra lesz szükség: egy fazok, kevés vöröshagyma, némi krumpli, száraztészta, ételizésítő (esetemben Vegeta mamma) és petrezselyem (ez meg aprított, fagyasztott verzió volt). Meg víz, ugye. Én most egy kisebb fazekat használtam, mivel csak magamnak főztem kb. két-három evészetre való adagot. Ebbe került egy nagyobbacska fej vöröshagyma hosszában négy darabra vágva, meg három közepes krumpli kis kockákra aprítva. Ha nem döglött volna be a répa, akkor abból egy szál ment volna bele. Valószínűleg karikára vágva, de hát ezt már sosem tudjuk meg teljes bizonyossággal :) Ezt felöntöttem vízzel (jó sokkal, mert egy része elpárolog főzőcske közben, én meg sok lét akartam volt), szórtam bele úgy kábé egy csapott evőkanál vegetát, majd a nagykéssel legyilkoltam némi fagyos petruskát, és az így kapott morzsalékot is a lébe szórtam. Aztán hagytam, hadd pöfögjön a világba bele - közepes lángon, hetykén félrecsapott fedővel. Mire legközelebb ránéztem, már puha volt a krumpli, a hagyma ízlésesen szétesett, tehát minden jel arra vallott, hogy ideje hozzáadni a tésztát. Szerintem eperlevél illik hozzá, de kinek mi tetszik. Beleszórtam egy marékkal, aztán időnként megkeverve addig rotyogtattam, míg a tészta meg nem főtt. Aztán bepusszantottam két nagy tányérral, és végre eldobtam a pufi mellényt, mert melegem volt! :)

Sajnos képet nem tudok róla mutatni, mert anya nagyon helyesen levitte a fotóapparátot a telekre, de képzelj magad elé egy tányért, egészen halovány sárgás árnyalatban játszó lében úszkáló krumpli-, és hagymadarabokkal, eperlevéllel és a felszínen vitorlázó petrezselyemdarabkákkal - na, pont így néz ki.

Nos, ez volt a rém komplikált leves. Összetettségénél már csak az időigénye nagyobb - ha jól emlékszem háromnegyed három körül tettem fel főni, és tíz perccel négy előtt már a jóllakottság kellemes érzetétől boldogan szuszogva csoszogtam a mosógéphez teregetni. Szíves figyelmébe ajánlanám tehát minden kezdő, a vacakolást nem kimondottan kedvelő konyhatündérnek. Jó étvágyat hozzá!

Kedvenc (hideg) szendvicsem

Na, ne tessék kérem valami bonyolultra gondolni. Nem vagyok az a konyhában pepecselős fajta, ezt már említettem azt hiszem :)

Kicsit messziről fogok indítani, de most ilyen csacsogós hangulatom van (a szendvics meg úgyis egyszerű, mint egy pofon, kábé három sor lesz az egész). Szóval tegnap este anya kitalálta, hogy együk meg a hetekkel ezelőtt lefagyasztott töltött káposztát. Szép piros, kerek fagyis dobozban volt lefagyasztva, ezt a szép kerek formáját meg is őrizte, mikor belekerült a tepsibe. Némi lábvízzel be is lett nyomva a sütőbe, de csak nem akart kiolvadni. Szülém türelmét vesztvén kikapta a sütőből a cuccost, és átpakolta egy fazékba, felrakta a tűzre, és nagyjából harmincszor legyilkolta egy nagykéssel, hogy szétválassza a gombócokat (egy jó tanács: ha kés van a kezében, ne bosszantsátok fel ;). Na, ez olyan jól sikerült, hogy az étel, amit tegnap vacsorára fogyasztottunk, már nem annyira töltött káposzta volt, mint inkább töltött káposzta-leves. Szanaszét folyt, kanállal tudtuk csak enni :D Ráadásul akkora adagot kaptam, hogy a végén azt hittem kipukkadok, mint egy lufi - ennek hála ma reggelre súlyos húsundorom lett, így elhatároztam, hogy tejbegrízen fogok élni. De. Apa tegnap vett nekünk valami fehér csoki bevonatos, erdei gyümölcsös krémmel tuningolt hatalmas nápolyit, amiből egyet megettem reggel - és ami olyan édes volt, hogy most meg már a tejbegríz gondolatától fogott el a rosszullét. Szóval megcsináltam a kedvenc szendvicsemet ebédre. Ami sós, hús sincs rajta olyan sok, és amit amúgy is rég ettem.

A hozzávalók elég problémásak lesznek, mert nem lehet őket sokfelé kapni, meg úgy általában nincs belőlük minden háztartásban...

Tehát, az exkluzív hozzávalók listája:

~ kenyér

~ párizsi (baromfi, ha engem kérdezesz, mert annak olyan jó kis semleges íze van)

~ tejföl

~ lilahagyma

Mármost először is fogod a kenyeret, és levágsz belőle tetszés szerinti mennyiségű szeletet. Ha peched van, mint nekem, ezt csak némi káromkodással kísérve, a modern pékek édes szüleit emlegetve sikerül kivitelezned, csak mert a másnapos kenyér röhögve atomjaira hullik a kés alatt, és inkább emlékeztet madárkajára, mint kenyérszeletre. Ha sikeresen megküzdöttél a forgácsolódó pékáruval, helyezd őket egy tányérra, míg kipihenik az őket ért sokkot. Pucoválj meg némi hagymát - ízlés szerinti mennyiséget. Én most két kis pöttömöt választottam, de az egyik még így is megmaradt, látszik is a fotóművészeti remeken, amit készítettem. Ezt is a tányérkára készítjük. Na, most fogjuk a parizert, vékony szeleteket vágunk belőle, és gondosan elhelyezzük őket a kenyérszeleteken - nem kell az egészet beterítenie, de a lyukakat praktikus lefedni, hogy ne folyjon át rajtuk a cuccos. Ha ez megvan, kellemesen folyósra kavart tejfölt kanalazunk rá, és szétteregetjük a tetején (én az ujjammal szoktam, az a legjobb célszerszám ilyen esetekben). Célszerű visszafogottan bánni a tejtermékkel, nehogy evészet után azon kapjuk magunkat, hogy egy fél liter tejföl csobog a nadrágunk elején. Ha mindez megvan, apróra kockázzuk a hagymát, lazán széthintjük az egész tetején, és jól befaljuk, amit alkottunk.

Hát, ez az én kedvenc szendvicsem. Valahogy úgy érzem, nem fog itt osztatlan sikert aratni, de csakazértis leírtam. Anyának is csináltam már, szerinte is tök finom. Apám egyenesen imádja. A nővéremnek meg vagy egy éve ajánlgatom, de nagy összegbe mernék fogadni, hogy azóta se próbálta ki :P

A gyűrött-foltos terítőt kéretik figyelmen kívül hagyni.

U.i. Oké, ez több lett három sornál. Bocs. Mondtam hogy csacsogós hangulatom van.

Fenszi camembert

Borzasztóan bonyolult ételről fogok írni most, Jamie Oliver azt mondaná rá, hogy rusztikus, és egyébként valóban, mellesleg gyakorlatilag elronthatatlan. Gyakran esszük vacsira, múltkor meg bevetettem a pasim szülinapi ebédje gyanánt is, amikor a szülei jöttek, és gőzöm nem volt, hogy mit főzzek, lehetőleg valami olyan szerettem volna készíteni, amibe nehéz belekötni.

Ez nem mindig folyik így szét, de az se baj, ha igen

A hozzávalók listája végeláthatatlan (2 személyre)
- 1 kerek camembert sajt
- kb egy fej fokhagyma, gerezdekre bontva, megpucolva
- olívaolaj

A fogyasztásához elengedhetetlen valamiféle friss pékáru (legutóbb bagettel ettük), illetve van néhány opcionális tétel, pl. vékonyra szelt parasztsonka-féleség, áfonyalekvár, vaj, netán füge, hogyha ki sem akarunk látszani a sznobkodásból.

Az elkészítés bonyodalmas menete pedig a következő: Melegítsük elő a sütőt. Egy hőálló tálba / tepsibe helyezzünk el alufóliát vagy sütőpapírt, picit kenjük meg olívaolajjal, helyezzük rá a sajtot egyben, miután két, egymást metsző hosszanti vágást ejtettünk rajta. Szurkáljuk a lyukakba a fokhagymagerezdeket, a maradék fokhagymát pedig szórjuk el tetszés szerint a tepsi különböző pontjain. (Minél kisebbek a gerezdek, annál finomabbra sülnek). Löttyintsünk rá még egy kis olajat, és toljuk be a sütőbe, ne kérdezzétek, mennyi időre és milyen hőfokon, ugyanis a mi sütőnk nem mérvadó ilyen szempontból, de szerintem egy 20 perc nagyjából reális lehet. Ha benézel az ablakon, úgyis látod, hogy puha és folyós-e vagy még nem.

Amint kisült, tepsistől mehet az asztal közepére, aztán lehet tunkolni meg kenegetni, kinél mit kíván meg a jómodor.