Bundás kenyér harmadszor

Végre valahára az oldal egyik ihletadója - párápárámm: én, PuPilla - is megszólalok, hiszen én ültettem el Amadea fejébe a képet, amelyen babos kendőt kanyarítok magamra és sürgök-forgok a konyhában. Az mellékes, hogy az oldalszelem általában akkora, hogy rombolok mindent, pl. cirka 15 poharat törtem el az elmúlt évben (alig több, mint havi egy, ugyan, mi az!), így állandóan poharakat veszünk a nagyáruházakban, de sikerült már egy teljes vödör ecetes almapaprikát is full leejtenem - ne tudjátok meg, ott mi volt... :)

Na de a bundás kenyérről szerettem volna írni, mert erről a gasztrokülönlegességről még csak két posztban tárgyaltunk! :) A bundás kenyér egy remek étel szerintem, de nekem eléggé kimaradt az életemből. Otthon nem sokszor csináltunk, de még mamánál se sűrűn, és én is most, a baboskendő (és a babosenergia!) hatására jutottam el odáig, hogy elkészítettem az első BK-mat! Azóta meg már a másodikat is, mert olyan jó lett, hogy megint csináltam, és igaz, hogy reggeli ételféle, de mi bizony vacsira falatoztuk.

Az eljárás végülis megegyezik a már leírtakkal: tojáskák, kis só, kis pici tej, ezt villával felverni, kenyérkéket szépen beleforgatni (nem rázni, valóban!, de még így is képes visszaplattyanni a tojatokba, ami remekül beteríti kedvenc otthoni pulcsink elejét wá... ), a felmelegedett kevés olajba beletenni, és szépen megforgatni egyszer-kétszer, amíg szépen megkérgesedik és picit megbarnul, na szóval úgy megsül. :) 

Én leginkább magában szeretem a BK-t enni, de tegnap pl. kis szalonnadarabkákat is kisütöttem hozzá, és felszeltünk pár szem paradicsomot, hát így már kész fejedelmi vacsora volt.

Hoztam képeket is, méghozzá sajátokat! :) 

A paradicsomokat képzeljétek hozzá, mert a Zember már nagyon éhes volt, és gyorsan gyorsan vittem a vacsit. :) 

U.i.: készülök nektek egy finom sütis poszttal is már, csak lenne picit több időm gasztroangyalkodni - szigorúan baboskendőben - és blogolni  - szigorúan sine babos kendő! :)