Fenszi camembert

Borzasztóan bonyolult ételről fogok írni most, Jamie Oliver azt mondaná rá, hogy rusztikus, és egyébként valóban, mellesleg gyakorlatilag elronthatatlan. Gyakran esszük vacsira, múltkor meg bevetettem a pasim szülinapi ebédje gyanánt is, amikor a szülei jöttek, és gőzöm nem volt, hogy mit főzzek, lehetőleg valami olyan szerettem volna készíteni, amibe nehéz belekötni.

Ez nem mindig folyik így szét, de az se baj, ha igen

A hozzávalók listája végeláthatatlan (2 személyre)
- 1 kerek camembert sajt
- kb egy fej fokhagyma, gerezdekre bontva, megpucolva
- olívaolaj

A fogyasztásához elengedhetetlen valamiféle friss pékáru (legutóbb bagettel ettük), illetve van néhány opcionális tétel, pl. vékonyra szelt parasztsonka-féleség, áfonyalekvár, vaj, netán füge, hogyha ki sem akarunk látszani a sznobkodásból.

Az elkészítés bonyodalmas menete pedig a következő: Melegítsük elő a sütőt. Egy hőálló tálba / tepsibe helyezzünk el alufóliát vagy sütőpapírt, picit kenjük meg olívaolajjal, helyezzük rá a sajtot egyben, miután két, egymást metsző hosszanti vágást ejtettünk rajta. Szurkáljuk a lyukakba a fokhagymagerezdeket, a maradék fokhagymát pedig szórjuk el tetszés szerint a tepsi különböző pontjain. (Minél kisebbek a gerezdek, annál finomabbra sülnek). Löttyintsünk rá még egy kis olajat, és toljuk be a sütőbe, ne kérdezzétek, mennyi időre és milyen hőfokon, ugyanis a mi sütőnk nem mérvadó ilyen szempontból, de szerintem egy 20 perc nagyjából reális lehet. Ha benézel az ablakon, úgyis látod, hogy puha és folyós-e vagy még nem.

Amint kisült, tepsistől mehet az asztal közepére, aztán lehet tunkolni meg kenegetni, kinél mit kíván meg a jómodor.