Fahéjas szilvás süti

Fotó: sztimi53

Szeretek sütni. Főleg amióta rájöttem, hogy (nagyjából) tudok is. A főzést valamiért kevésbé kultiválom, de az minden alkalommal lenyűgöz, ahogy a tojás, liszt, cukor és vaj elegye irtó finom és gusztusos dologgá válik a sütő és egy szál gyufa áldásos segedelmével. Illetve, az én esetemben három gyufával és négy káromkodással (másvalakinek sikerült az a mutatvány, hogy a körmére égett a láng és csodálkozva vette észre, hogy nem fáj? Csak kicsit büdös.)

Most a szilvás süti készítési metódusát mesélem el. A recept nem a sajátom (höhö, hol vagyok én még a saját receptektől...), hanem Petráé a Nosaltyról, amit itt-ott picit módosítottam. Azért választottam ezt a receptet, mert öt tojás szerepel benne, tehát nem olyan vékony lesz, mint az ujjam, ahogy két-három tojás esetén történne - fogalmam sincs, nálam miért aszik így össze a süti, a sütőben szépen megkél (nem, nem nyitogatom állandóan az ajtaját), aztán olyan lapos lesz, mint az édes anyaföld.
És hát egy kicsit régimódi vagyok, és azt szeretem, ha egy sütemény szép magas. Igen, így van.

Azt is tudni kell rólam, hogy alkotás:D előtt mindig ideges vagyok, félek, hogy elrontom és lökhetem ki a kukába az eredményt, ennek a dilikémnek is megvan az oka, de az most mellékes.
Bemásolom ide a receptet, mert az internet illékony világában előfordul, hogy bizonyos dolgok elvesznek, ami roppant kellemetlen.

Petra gyors szilvás sütije
Hozzávalók:
A tésztához:
200 gr kristálycukor [gyengébbek kedvéért: 20 dkg:D]
150 gr szobahőmérsékletű vaj
5 darab tojás
300 gr liszt
1/2 csomag sütőpor [én beleborítottam az egészet, nem szórakozunk itt, kérem...]

[Egy kis doboz tejföl fele, de belemehet az egész, ha nincsenek torkos macskáid]
A tetejére:
600 gr szilva
4 ek. kristálycukor
1 ek. őrölt fahéj

Innentől átveszem a szót, mert a rengeteg beszúrt megjegyzéstől olvashatatlan lenne a szöveg.

Van egy receptes füzetem, illetve könyvem. Pecsétes, foltos, viharvert, vagy azon kutyulok valamit, vagy a kukták (macskák) egyike ül rajta. Létrejöttének fő célja az, hogy a bemásolt recepteket kiegészítsem profik számára lényegtelen, de számomra nagyon fontos információkkal (ld. következő bekezdés), továbbá következtetéseket vonok le, tanulságokat jegyzek be, és az oldal alján szerepel egy nagybetűs Konklúzió is, a legjobb a "Nagyon finom." és társai, a legrosszabb a "K**va élesztő." (ez csak egy példa, az élesztő halálosan veszélyes összetevő), de a "Sz*r." ítélet már konkrétan előfordult.
A következő bekezdésben vagyunk. A receptekben rafináltan megbúvó hadműveletek rejlenek. Utálom, amikor egyes lépéseket kihagynak, például azt, hogy miközben összekeverjük a vajat a cukorral, hozzátesszük az előző este kikevert krémet, és persze a recept elején nem szerepel nulladik lépésként, hogy "Te kis tökkelütött, előbb csináld meg a mézes-diós kotyvalékot, aminek néhány órát hűtőben kell állnia."

Tehát értelmező olvasást végző kisiskolás módjára végigolvasom a receptet és a kiegészítéseket hozzáöltve kezdek hozzá a főzéshez. Itt például a nulladik lépés:

0. Felolvasztani a kőkemény vajat.
Nem foglalkozom holmi lágy meg kenhető halmazállapotú enyőkékkel. Vízzel teli fazék a gázra, arra egy nem pörkölődő edény, zutty bele a vaj és égjen alatt a pokol. Utána biztonságos helyre teszem (macskák) és hagyom egy kicsit hűlni. Mondjuk, addig lehet olvasni pár oldalt az aktuális könyvből.
Szeretem, ha az irodalom és a főzés összefonódik.
1. A lisztet és a sütőport egy tálban összekeverjük.
2. Kerítettem hat tojást, és miközben a konyha felé ballagtam, az egyik holland cica dévajul hasra vágta magát és átkarolta a bokámat. Válogatott szitkok közepette leráztam a lábamról, öt tojást összekevertem a kihűlt vajjal, egyet felvertem egy kis, fehér tálkában a dögöknek. A kulimászhoz hozzáadtam egy kis doboz tejföl felét, mert a receptek alatti kommentekben hasznos dolgokat is írnak, a másik fele egy másik tálkában kötött ki és nagyobb érdeklődésre talált, mint a tojás.
3. A lisztes keveréket hozzáadtam a kulimászhoz.
4. Előmelegítettem a sütőt az említett három gyufa és négy ordenáréság segítségével. Közben letöröltem egy kis koszfoltot a tűzhely elejéről. Amúgy úgy szoktam, hogy tökig felcsavarom a bigyót, nekünk gázsütőnk van, vagyis nyolcas fokozatra, hogy mire oda kerül a sor, jó meleg legyen odabenn.
5. Petra 32x25x5 cm-es tepsit ír - imádom, amikor részletesen leírják a használt tepsi méretét, mindig azon stresszelek, nehogy túl kevés legyen a nyers süti és papírvékony, égett izé legyen belőle.
Én egy közepes méretű jénait használtam (nem tudom, mekkora, mert nem otthonról írok), és vaj helyett mindig zsírral kenem ki a tepsit, utána lisztet szórok rá, a Stompot megszégyenítő ritmusérzékkel körbetáncoltatom benne a lisztet, a felesleget leütögetem róla a szemetesbe, mert lisztes sütit enni autentikus, de nem jó. Egyszer csináltam vajjal, a süti alja és oldala megégett, ezért maradok a hagyományos módszernél.
6. Jönnek a szilvák. Lemossuk, a mag a kukába megy, a szilva egyik fele a számba, a másik a szűrőbe. Hm, vészesen fogy a szilva, nem kellene a felét a számba tömni. Figyeljetek arra, hogy ne a fél szilva menjen a szemetesbe és a mag a szűrőbe, igen, nekem ez is sikerült.
7. Egy tálban összeforgattam egy adag cukrot és egy pici fahéjat - nem szabad jól belevágni egy adagot, a fahéj vad jószág -, hozzáadtam a szilvákat és összekevertem, rendkívül guszta.
8. A tészta tetejét kiraktam a cukrozott szilvákkal (imádom azt a szót, hogy cukrozott) és mellészórtam még egy kis áfonyát is, mert miért ne, néhány nagy szemet meg a kis számba.
9. A gázt lejjebb vettem hármasra/négyesre, benyomtam a jénait, elmormoltam egy imát és egy fenyegetést, és a macskákkal vártuk a csodát. Illetve eltakarítottam a romokat, elmosogattam a cuccokat, elpakoltam a hozzávalókat.

Kb. háromnegyed órát sült, csak akkor nyitottam ki a sütőt, amikor kellemes illatok kezdték átjárni a konyhát és a bajszokat. Ha egy sütőből finom illatok jönnek ki, nagy baj már nem lehet, nyugodjatok meg.:) A kivétel előtt kb. tíz perccel szórtam rá egy kis mandulát, de előbb kellett volna, hogy picit belesimuljon a felszínébe, így csak vidáman ült rajta. A szilvák szégyenlősen lesüllyedtek a tészta aljára, tehát felszínre nem volt olyan guszta, de legalább meg lehetett enni.

A kreálmány kiszemelt áldozata sztimi53 volt, azon melegében szállítottam, annyira, hogy az edény alját meg se tudtam fogni. A célszemély nemhogy életben maradt és ízlett neki az étek, de a fotó is az ő munkája, köszönöm neki.

További szimpatikus, kezdő baboskendős-kompatibilis szilvás süti receptek:

Szilvás sütemény (Kiki)

Gyümölcsös pite (Szabolcsi Ildikó)