A favorit csoki, avagy a Stühmer és én

Amióta anya nosztalgiából vett egy doboz Százszorszép bonbont, szerelmes vagyok a Stühmer Kft. termékeibe; nem kóstoltam olyan édességüket, ami nem ízlett volna - és ami nem fogyott volna el max. egy héten belül.
Úgy döntöttem, megismertetlek titeket  - aki hallott már néhányszor róluk ömlengeni, elnézést kérek - eme csúcs csokival, az istenivel, a magasztossal, ami után nem fogtok tudni ugyanúgy nézni a többi csokoládéra.

A név eredetileg egy hamburgi cukrászmesteré, Stühmer Frigyesé, aki 1868-ban alapította az első csokoládégyárat Magyarországon, ennek a hagyományait követi a 2004-ben megalakult, egri székhelyű cég. Az újdonságok mellett feltámasztották a Korfu szeletet (bár én csak kockával találkoztam), az anyáink korából ismert Százszorszép bonbont és még néhány istentelenséget.
Olyan aranyos, ahogy fogalmaznak: "a luxuscikknek számító csokoládé elindult a közszükségleti cikké válás útján", totálisan egyetértek velük.

Nézzük az én személyes tapasztalataimat.
Egy: igen, a Stühmer drága. Irtózatosan finom, nagyon szép a csomagolása, de drága, a Százszorszép bonbon háromezer forint körül mozog (a kisebbik doboz), a szaloncukor kilója 5190 Ft-ba kerül, legalábbis tavaly még ennyi volt. Messze nem az én árkategóriám, de az a filozófiám, hogy inkább adok ki több pénzt, minthogy a Tesco gazdaságos csokiszelet keserítse a szám ízét. Persze vannak olyan cuccok, amiből az olcsó is nagyon finom (az előbb gyűrtem be egy Spar Budget túrórudit, teljesen rendben van), de erre azt mondja a filozófiám, hogy ennyi "luxust" ne tagadjak meg magamtól. Igen, én nem ruhát vagy parfümöt veszek, hanem drága csokit.:D Ja, és ha már növelni akarom a seggem, akkor stílusosan tegyem.
Ez a nyárspolgári mentegetőzés azért csináltam, hogy ne köpködjön rám senki, hogy ez milyen drága. Én szóltam.

Nagyon sokféle termékük van, itt csak azokat sorolnám fel, amiket megkóstoltam:

1. Fájdalom, a honlapon jelenleg nem lehet látni a szaloncukrokat. Dehogyisnem. Köszi, Zsuzsa!:) Ez egyszerűen bűn. A tavalyi karácsonyi bulira vittem egy szatyorral, mindenfélét, mind egy szálig elfogyott. A lányok már kérték, hogy ezúttal is hozzak, remélem, hagyomány van kialakulóban.:) Az ajándékcsomagokba (földhözragadtan: a bubis borítékokba) is szokásom volt néhány darabot begyömöszölni - csodák csodájára épségben megérkeztek, igen, nagyon rossz véleményem van a postáról. És itt kell szólnom a Stühmer még egy nagyon jó tulajdonságáról: a dizájnról. Eszméletlenül szép az édességek csomagolása, a szaloncukrok a régi sztaniolpapírban díszelegnek, iszonyú jó hangulateszközök.

2. Százszorszép bonbon. 250 és 500 grammos kiszerelésben lehet kapni, szerintem kezdésnek elég a negyed kilós. Sajnos a honlap nagyon szűkszavúan bánik az információkkal, nem szerepel, hogy milyen ízű bonbonkák vannak a dobozban. Én, a finnyás kevés kivétellel az összeset szeretem.
A 250 grammos nettó ára 2165, a bruttó 2750 Ft.
Az 500 grammos 3772 / 4790 Ft.

3. Szilvás betyár. Már ha a nevét meglátom, sírok. A kedves vette, részben nőnapra, részben másvalaminek a megünneplésére, akut függőséget okoz. Aszalt szilva, csokikrémmel, és csokikéreggel borítva. Gondolom, sejthető, hogy nem fogyókúrás kaja.
Ez is 250 grammos, 20 darab finomság van benne, a nettó ára 1039 Ft, a bruttó 1320.

4. Rózsa desszert. Szintén a kedves ajándéka (imádom a figyelmességét, ahogy észrevette, hogy szeretem ezt a márkát - nem, nem célozgattam, az nem az én stílusom), azt hiszem, két napig élt. A dobozában az ékszereim egy részét tartom. Ez esetben se tudom elmondani, pontosan milyen ízű és hogy olvad szét a nyelven, sajnos már csak az ízlelőbimbóim emlékében él.
A doboz 200 grammos, a nettó ára 1465, a bruttó 1860 Ft.

5. Korfu kocka. A szemem könnybe lábad tőle, de kivételesen nem az ízétől, hanem az emlékektől, ez volt anya kedvenc édessége. Finom, vastag csokikéreg burkolja be, istenien ropog, feltárva a fehér és barna színű belsőt. Hörrr.
A kocka 23 grammos, 104 / 142 Ft-ba kerül, a szelet 40 grammért pöffeszkedik, 172, illetve 219 Ft-ot kóstál.



Nos, mi van még... áh, igen, hogy hol lehet kapni. Hát, az egriek baromi szerencsések, de a boltokban is lehet azért Stühmert találni, legalább a Korfu kockát, az Arany, az Ezüst és Gránit desszertet, meg a kis trüffeleket, ezek 70-200 Ft-ba kerülnek általában. Bár, jut eszembe, van olyan kicsi szelet ét-és tejcsoki, az is száz forintba kerül, töltelék nélküli, ezt mindig lehet kapni, a honlapon nincs fenn, feketepont. Karácsony környékén pedig a szuper-és hipermarketekben elég sok feltűnik. Szerintem ajándéknak is ideális, igen, a bonbon sablonos, de mégsem olyan, mint a sebtiben odavetett akármi, amiről üvölt, hogy csak lekaptak valamit a polcról.

Ja, és diabetikus édességeik is vannak.

A képek és az adatok a Stühmer honlapjáról származnak!

Új szerelem

Eddig a 85 centis rúd (azaz a Spar nagyobbik méretű túró rudija:) elkötelezett híve voltam, de ma az ebéééédszállító cég jóvoltából megkóstolhattam a Mizo rücskös roppanós rudiját. Van ét-és fehércsokis, nekem az utóbbi jutott, a csokikéregben málnadarabkák vannak. Nekem izlett - bár ma olyan éhenkórász voltam, hogy bármit megettem volna, amit elém raknak -, bár a méretével nem vagyok elégedett. Máshoz vagyok szokva.:D

Ti kóstoltátok már? Melyik fajta TR-t preferáljátok?
Egyáltalán, szeretitek ti a túró rudit?! Ha nem, kitérek a baboshitemből.

Ui.: amúgy baromi vicces, hogy a 85 centis rudat a Sole-Mizo gyártja.:D

Update: ma legnagyobb elkeseredésemre nem kaptam rudit az ebédet, úgyhogy elcaplattam az Intersparba - no, nemcsak ezért, ennyire még én se vagyok mohó -, és vettem két étcsokis rücsköst (szegényen már rajta marad ez a név), a sajátomat ebéd után három harapásra eltüntettem. Finom volt, mindenkinek ajánlom csillogó szemű figyelmébe.:)
Ja, 85 centis szólóban most nem volt, ötöt meg kész istenkísértés vennem, úgyhogy mérgemben vettem egy Budget (ejtsd: büzsééé) rudit, meglátjuk, milyen lesz.

Update2.: a Budget rudi is finom!! Sokkal étcsokisabb, mint a 85 centis.

Update3.: túró rudi tesztelési hetet tartottam, mert tegnap - miután este nyolc körül leszálltunk a buszról, egy Nagy-Kevélyen történt túrabolyongást követően - megtámadtunk a Tescót, és kóros édességhiány tört ki rajtam, mert itthon már nem nagyon van nassolnivaló, a Pöttyös rudi meg akciós volt és elvileg 20%-kal nagyobb (ám hiába pöffeszkedik, a 85 centiset nem körözi le), vettünk kettőt. Nem rossz, de az íze nem indokolja a sztárolását.
A Danone-on vagyok még így kiakadva, bődületesen rossz lisztíze van, mégis mindenütt ezt nyomják. Pföjj.

Update4.: tényleg tesztelési hét volt. Vasárnap este elmentünk megnézni az Iron Skyt, és a Corvin Mozi mellett van egy Cserpes, és a kedves, látva, hogy hal módjára tátogok, megkérdezte, hogy vegyünk-e Cserpes rudit... nem mondhatni, hogy tiltakoztam volna. Jött vele két joghurt is, ami nekem a favorit Cserpes termék marad. A felmelegedett vagy langyos rudi nagyon kiábrándító tud lenni (mint a száraz kenyér vagy a csoffadt saláta), és ez langyos volt, tehát az ítéletem nem száz százalékos, szükség lesz egy második körre. Nos, nem éreztem finomabbnak a többi rudinál, nem volt rossz, de nem is olyan észbontóan finom, mint a joghurtjuk.
Remélem, nem utált meg mindenki.
Amúgy ezt a postot összefüggően lett volna jó megírni, egyszerre venni egy halom rudit, szépen fotózgatni, és mondjuk naponta egyet elfogyasztani.

Banánkenyér

Hetek óta nézegetem már ezt a receptet, egyszer majdnem neki is álltam, de aztán kiderült, hogy sajnos óriási nagy pechemre kevés hozzávaló van itthon. Ám most felkészült voltam és harminc perc alatt összehoztam ezt a finomságot. :)

Hozzávalók

• 17,5 dkg liszt
•  2 tk sütőpor
• fél tk szódabikarbóna
• 12,5 dkg olvasztott vaj
• 15 dkg cukor
• 2 db tojás
• 4 db érett banán
• 6 dkg apróra vágott dió
• 10 dkg mazsola
• 3-4 ek. rum vagy whisky.

(Megjegyzés: az eredeti recept szerint a mazsolát a rummal összeforralom. Ezt a lépést én kihagytam, helyette vizet raktam a tésztába.)

 

1. A sütőt előmelegítettem 170 fokra.

2. A lisztet a sütőporral és a szódabikarbónával összekeverem. 

3. Megolvasztom a vajat, majd a hozzáöntöttem a lisztes keverékhez.

4. Hozzáadtam a cukrot, a tojást és négy darab banánt, majd jól összedolgoztam. 

5. A masszához hozzáraktam három evőkanál vizet és a diót. Itt, aki akar rakhat bele mazsolát vagy csokidarabkákat is, ez szabadon választható. :)

6. Ha mindezt jól összedolgoztuk, akkor a tésztát öntsük egy sütőpapírral kibélelt gyümölcskenyér formába, és süssük addig míg aranybarna nem lesz. 

7. A formában hagyjuk kihűlni.

Máglyarakás

Amikor összegyűlik hétvégére a megmaradt kifli vagy zsemle, és nem akarunk zsemlemorzsát gyártani belőle, előkerül a máglyarakás jól bevált receptje. Eredetileg nem tettem bele diót és lekvárt, de másoktól hallottam és a neten is olvastam, hogy szoktak bele tenni, így most én is ezt a változatot készítettem el.
Az eredeti recept szerint az édesség kiflivel vagy kaláccsal készül, nálunk kifli és zsemle volt itthon,  mai - szerintem - ugyanolyan jó, a karácsonyi mákos gubánál is bevált.

Hozzávalók: 
szikkadt kiflik/zsemlék/kalács
4 tojás
1 csomag vaníliás cukor
kb.: 5 evőkanál cukor
egy csipet só
1 teáskanál citromhéj (elmaradhat)
tej
1-2 alma
baracklekvár
rum
1-2 marék marék mazsola
1-2 marék dió
vaj vagy margarin


A tojásokat szétválasztom, a sárgájához hozzáadom a vaníliás cukrot, 3 evőkanál cukrot és a citromhéjat, majd összekeverem és felöntöm tejjel. A kiflit/zsemlét/kalácsot feldarabolom és beledobom a tojásos-tejes keverékbe, hogy jól megszívják magukat.
Egy tűzálló tálat kikenek margarinnal. A mazsolát egy műanyag kancsóba szórom, majd kb.: 2-3 evőkanál rumot és egy kevés vizet öntök rá, hogy a folyadék ellepje a mazsolát, aztán 450 W-on másfél percre beteszem a mikróba, hogy a szemek jól megduzzadjanak.
A kifliket a kikent tálba borítom, megszórom a lecsepegtetett mazsolával. A lekvárból teáskanállal kis darabokat teszek a kiflikre, majd megszórom a darabokra vágott dióval. Végül meghámozom és felszeletem az almákat, amivel beborítom a tetejét (kicsit szellős maradt, de ez nem baj). 220 fokon addig sütöm, míg az alma megpuhul.
Közben a tojások fehérjét 1-2 evőkanál cukorral és egy csipet sóval kemény habbá verem. Ha az almák megpuhultak, kiveszem a tálat a sütőből és ráborítom a habot. Ha nagyobb tálat használunk (ahogy most én is), akkor nyugodtan kenjük szét rajta a habot. Végül ismét visszateszem a sütőbe, hogy a hab szépen rápiruljon.
Ha elhűlt, rögtön szeletelhető.

Áfonya, béfonya

Nagyon rég jelentkeztem, kissé elhavazódtam, és bevallom őszintén nem nagyon néztem a babos felé (elhagyott a babosenergia!!!), most meg is vagyok lepve, mennyi szép új poszt született, míg én még mindig lógok nektek a szilvás sütijeimmel (el is múlik a szilvaszezon mire prezentálom őket :D)

Amivel ma jövök, az egy vacsiötlet, vagy akár reggeliötlet is lehet, totál amatőr, nem kinevetni, de szerintem nagyon finom, és én jól szoktam vele lakni, plusz még egészséges is. :) 

Kell hozzá: 

- müzlistál

- kiskanál

- te :D

- egy pohár kefir

- egy kis édesítő (én folyékonyat szoktam, egy fél kanálkával), de aki akarja, annak cukor, csak én olyat nem tartok :)

- egy csomag keksz (akkora csomag, mint a jó reggelt keksz például, de mivel én update fan vagyok, norbis kekszet szoktam használni, abból is a kakaós-mogyorósat)

- friss gyümölcs, ami jelen esetben nekem áfonya volt

A kefirbe bele kell szórni a gyümölcsdarabkákat, beletördelni a kekszet, és rálottyintani az édesítőt, majd némi izgatottam türelmetlen kevergetés mellett már indulhatunk is kedvenc fotelünk felé, hogy elégedetten belapátoljuk a hirtelen összedobott édességet. :) 

Számomra ez sokkal jobb alternatíva, mint egy tejbe áztatott cukros gabonapehely, vagy egy-egy pohár gyümölcsösnek reklámozott valójában gyümölcstelen joghurt. 

Lehet csinálni natúr joghurttal is, de nekem mostanában jobban csúszik a kefir. :) 

Az áfonyáról még el kell hogy mondjam, hogy borzasztó jó hatású gyümölcs, én a legegészségesebbnek tartom, iszonyú magas antioxidáns tartalma van, és hát mit tagadjuk még finom is :D Az egyetlen bibi, hogy elképesztő árban van... ma vettem egy kis dobozkával, majdnem 1000 Ft volt :S ennek a fele került bele most ebbe a finomságba. 

A sváb kalács és a joghurt

Arra gondoltam, hogy olyan ételekről is írhatunk, amiket nagyon szeretünk, legyen az sajt, péksüti, pizza, bármi, akinek van kedve, írjon a kedvenceiről.:)

Ma voltam a Fény utcai piacon, az emeleten található a Kárpáti pékség, ahol nagyon finom cuccok vannak, pogácsák, rétesek, mégis a sváb kalács a gyengém; finom, illatos, és sokáig puha marad. Komolyan, mert nemrég egy hétig ezen éltem. Van belőle szilvás-fahéjas, kakaós, mákos, diós és mazsolás. Ma sajnos későn értem oda, szilvás már nem volt, pedig az a kedvencem, de az egy kilónyi mazsolást és a kicsi mákosat megkaparintottam.
A rétesük is finom, a többi péksütit még nem mertem kipróbálni, mert mindennek van hátára, még az én étvágyamnak is.

A Cserpes joghurtot is innen veszem, 260 Ft darabja, de szép nagy pikli és tele van. Ja, és finom, annyira, hogy az ebédre fogyasztott őszibarackos rántott csirkemell utána lazán elfogyasztottam az enyémet. Gyümölcsöset szoktam venni, mert nagyon édesszájú vagyok. Amúgy nem vagyok joghurtmániás, a Danone-t ki nem állhatom, mert lisztíze van, nem érdekel, hogy aloéval, citromtortával, gyümölccsel ízesítik, szerintem ehetetlen és túlértékelik.

Linkek:
A Cserpes joghurtokról
Itt megkeresheted a hozzád legközelebbi lelőhelyet (vagy lehetsz olyan hülye, mint én, aki kb. egy órát metrózik egy kiló kalácsért és két joghurtért)

Nektek mik az efféle kedvenc termékeitek? Lehet (több) postban, kommentben is válaszolni.

Diós-fahéjas-almás sütemény

Amadeának meséltem erről a sütimről, ami saját találmány és tavaly sütöttem már szilvával is. Most volt itthon egy marék dió is, ezért felhasználtam.
Mivel azt mondják, hogy az igazi szakácsok nem mérik az alapanyagokat, így ehhez én sem szoktam (pedig hol vagyok még egy igazi szakácstól...), de azért most megpróbálom rekonstruálni a receptet.
A mértékegységeket saccolom, de aki kipróbálja, úgyis látni fogja, hogy kell-e még valamiből beletenni.

Hozzávalók:
kb.: egy fél margarin (12,5 dkg)
3 evőkanál cukor
1 cs. vaníliás cukor
egy csipet só
egy-két marék dió (elmaradhat)
3 tojás
fél csomag sütőpor
kb.: 15 dkg liszt
1-1,5 dl tej
1 teáskanál citromhéj (elhagyható)
alma vagy szilva, körte, amilyen gyümölcs van otthon (befőtt is lehet)
ízlés szerint fahéjas cukor a szóráshoz

A diót darabokra vágom, száraz serpenyőben megpirítom és félreteszem hűlni.
A margarint összedarabolom és mikróban megolvasztom kicsit. A műanyag kancsómban 1,5 dl-t mutatott, amikor kivettem, de még volt benne egy nagyobb darab. Beleteszem egy keverőtálba, hozzáadom az egész tojásokat, a cukrot, a vaníliás cukrot, a sót és a citromhéjat és habverővel összekeverem, hogy egyenletes legyen. A liszthez hozzáadom a sütőport, összekeverem és hozzászórom a tojásos keverékhez. Ekkor már látom, hogy elég vagy kevés-e a tészta. Nálam mindig kevés, ilyenkor adok még hozzá kis adagokban lisztet és közben tejjel hígítom. A lényeg, hogy muffintésztát kapjunk, azaz könnyen bele tudjuk borítani a tepsibe vagy tortaformába. Mindegy, miben sütjük, de tegyünk az aljára sütőpapírt. Nálam a 24 cm-es tortaforma nyert ezúttal.
A megtisztított és cikkekre vágott almákat a tésztába nyomkodom félig, majd az üres tésztás részeket megszórom a pirított dióval, végül ízlés szerint a gyümölcsök tetejére fahéjas cukrot szórok. Gázsütőben 4-es fokozaton (220 fok) megsütöm. Kb.: 30 perc alatt megsül, de azért nézzünk rá egyszer-kétszer.