Cantucci keksz

A cantucci keksz receptjét Vrábel Krisztina: Főzd magad! című könyvében találtam és már nem ez az első alkalom, hogy megsütöttem. Szeretem, mert könnyű elkészíteni és ha azonnal nem is tudjuk elfogyasztani, akkor sincs gond mert eláll egy hónapig. A keksz sütés után megkeményedik, ám ha belemártogatjuk a tejes kávénkba vagy teánkba, akkor omlóssá olvad szét. Nyamm! 

Hozzávalók (16 szelethez): 11 dkg porcukor, 11 dkg liszt, 10 dkg pucolt mandula, 1 tojás, csipet só

(Megjegyzés: mindjárt dupla adagot készíts el, hogy minél több legyen)

1. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

By Pöfivonat

2. A lisztet és a cukrot átszitáltam egy keverő tálba, majd hozzáraktam a tojást, a csipet sót és a mandulát (de elkészítheted tökmaggal vagy dióval is, én az előbbit használtam).

3. Gyúrjuk össze a tésztát. Ne ijedjünk meg, először nehezen fog össze állni!

4. Ha kész formázzunk belőle egy 20 cm hosszú és 5 cm széles rudat, és rakjuk egy sütőpapírral bélelt tepsibe és süssük 30 percet.

5. Hagyjuk egy kicsit kihűlni, majd átlósan kb. 8 mm vastag szeletekre vágjuk fel.

6. A sütőt tekerjük vissza 150 fokra. 

7. Az így kapott szeleteket tegyük vissza a tepsire a vágott felükkel felfelé és rakjuk vissza a sütőbe még 20 percre.  

Fenszi camembert

Borzasztóan bonyolult ételről fogok írni most, Jamie Oliver azt mondaná rá, hogy rusztikus, és egyébként valóban, mellesleg gyakorlatilag elronthatatlan. Gyakran esszük vacsira, múltkor meg bevetettem a pasim szülinapi ebédje gyanánt is, amikor a szülei jöttek, és gőzöm nem volt, hogy mit főzzek, lehetőleg valami olyan szerettem volna készíteni, amibe nehéz belekötni.

Ez nem mindig folyik így szét, de az se baj, ha igen

A hozzávalók listája végeláthatatlan (2 személyre)
- 1 kerek camembert sajt
- kb egy fej fokhagyma, gerezdekre bontva, megpucolva
- olívaolaj

A fogyasztásához elengedhetetlen valamiféle friss pékáru (legutóbb bagettel ettük), illetve van néhány opcionális tétel, pl. vékonyra szelt parasztsonka-féleség, áfonyalekvár, vaj, netán füge, hogyha ki sem akarunk látszani a sznobkodásból.

Az elkészítés bonyodalmas menete pedig a következő: Melegítsük elő a sütőt. Egy hőálló tálba / tepsibe helyezzünk el alufóliát vagy sütőpapírt, picit kenjük meg olívaolajjal, helyezzük rá a sajtot egyben, miután két, egymást metsző hosszanti vágást ejtettünk rajta. Szurkáljuk a lyukakba a fokhagymagerezdeket, a maradék fokhagymát pedig szórjuk el tetszés szerint a tepsi különböző pontjain. (Minél kisebbek a gerezdek, annál finomabbra sülnek). Löttyintsünk rá még egy kis olajat, és toljuk be a sütőbe, ne kérdezzétek, mennyi időre és milyen hőfokon, ugyanis a mi sütőnk nem mérvadó ilyen szempontból, de szerintem egy 20 perc nagyjából reális lehet. Ha benézel az ablakon, úgyis látod, hogy puha és folyós-e vagy még nem.

Amint kisült, tepsistől mehet az asztal közepére, aztán lehet tunkolni meg kenegetni, kinél mit kíván meg a jómodor.

A túlélő jelentkezik

Úgy határoztam, hogy ma bundás kenyeret ebédelek, és kipróbálom a hírhedt porcukros verziót.
Nagy levegőt vettem, az áldozatot jól megszórtam vele, beleharaptam...
....
....
.... és finom volt.:D

Ma pedig sztimi53 részesített gasztronómiai élményben, nektarint, áfonyát és szőlőt párolt áfonyaszörppel és mézzel, állati finom. Én csak magánzóként kóstoltam meg, de ő hús és rizs mellé fogyasztotta.

Könnyű, egyszerű süti

Ha sütit ennél, de nem akarsz sokat dolgozni vele, akkor neked találták ki a fahéjas-szilvás crumblet. Kevés hozzávalóval isteni finom sütit lehet belőle csinálni és a legjobb, hogy nem csak szilvával lehet elkészíteni, hanem bármilyen bogyós gyümölccsel, ami épp van otthon. Ráadásul lehetetlenség elrontani, sőt még gyerkőccel is készíthetjük! :)

by Pöfivonat

Hozzávalók: 60-70 dkg szilva, 20 dkg liszt, 15 cukor (nádcukor), 10 dkg vaj és fahéj 

1. Előmelegítem a sütőt 200 fokra.

2. Egy tűzálló tálat (én jénait használtam) kivajazunk.

3. A kimagozott szilvát bele rakosgatom, majd ízlés szerint fahéjas cukorral megszórom.

4. A vajat, a lisztet és a cukrot egy tálba kimérem és összemorzsolom. Nem kell megijedni nem fog összeállni, szó szerint morzsolódik.

5. Az így kapott tésztát ráteszem (rámorzsolom) a fahéjas szilvára és 1 órán keresztül sütőm, míg szép barna nem lesz és a szilva ki nem bugyog a tészta alól.

Próbáljátok ki, nagyon finom. :) 
 

Savanyúkrumpli-főzelék

Nem vagyok benne biztos, hogy így kell írni az étel nevét, érvényesül-e a mozgó szabály vagy sem, de a fenét érdekli, ha éhes az ember. Márpedig én ma, miután néhány órára a migrén kivont a forgalomból, éhes voltam.

A savanyúkrumpli-főzelék előnye, hogy hamar kész van és nem kell bele sok hozzávaló, legalábbis abba a változatba nem, amivel anya engem etetett. Ez az egyetlen főzelékfajta, amit hajlandó vagyok megenni, és gyengéd érzelmi szálak fűznek hozzá, ugyanis a fogszabályzás első, igen fájdalmas heteiben a főzelékbe áztatott kenyérdarabkák mentették meg az életemet.

Hozzávalók:
- hat-nyolc krumpli
- kb. négy darab babérlevél
- só, piros paprika az ízesítéshez
- három-négy darab virsli (tetszés szerint helyettesíthető más húsneművel)
- pici szalonna (ez is)

Az enyőkéhez (fogalmam sincs, hogy rántás, habarás, esetleg mártás-e a neve):
- egy nagy doboz tejföl
- három evőkanál liszt

Fogunk egy nagyobb lábast (vagy fazekat, mindeeegy:), kb. félig engedjük vízzel és feltesszük főni, nem szükséges teljes lángon lobognia. A krumplikat megnyúzzuk, feldaraboljuk és a babérlevelekkel együtt a vízbe dobáljuk.
Amíg fő magának, addig berakhatunk egy mosást, kiteregethetünk, vagy olvashatunk egy kicsit.
Amikor a krumpli már nem kőkemény (egy kétágú villát szoktam beleszurkálni), akkor a virslit/szalonnát/egyéb húst felkockázzuk és hozzáadjuk a leveshez.

Jön az enyőke!
Fogunk egy tálat, és a három kanálnyi lisztet egy kevés vízzel (annyi kell hozzá, hogy folyós, keverhető legyen) elkeverjük. Amint csomómentes, hozzáadjuk a doboz tejfölt. Ismét csomómentes kutyuljuk - ha nem így lesz, tuti, hogy összecsomósodik a főzelékben.
A lábast levesszük egy kicsit a gázról. Miután kifújta magát pár perc alatt, finoman hozzáadjuk a rántást/mártást/enyőkét. Ha fehér darabkák úszkálnak a felszínen, káromkodunk egyet. Visszarakjuk a gázra, kevergetjük, amíg a csomók el nem oszlanak. Mehet bele a só, piros paprika, egyéb fűszer. Nekem folyamatosan kóstolgatni kell a kaját, hogy ne legyen ízetlen, különben nem lesz nagy kedvem megenni.:)

Amikor a krumpli már puha, és a hús is annak néz ki (azaz simán beleszalad a villa), a főzelék késznek nyilvánítható.

Közben a macskák, lelkes kuktáim, eltüntették az enyőke és a tejföl maradékát, továbbá némi virsli is hozzájuk vándorolt, de a levesnek is bizalommal adóztak és őrült módon belefetyelték.

Béna

Egyik nap le akartam nektek fotózni a melegszendvicses reggelimet, de mire feleszméltem, felzabáltam az egészet, csak két cikkelynyi paradicsom maradt a tányéron.

Ja, és a macskák eltüntették az ebédem.

Zen hangulat

Nagy franc leszek, a könyvesblogra kirakott, abszolút nem könyves postot ide is kirakom.

Nyűgösen indultam le a boltba, de a gyönyörű őszi napsütés megtette a hatását, annyira ellazított, hogy legszívesebben elraboltam volna a kedvest a munkahelyéről, hogy elbiciklizzünk némi gyümölccsel, egy pokróccal és két könyvvel valahova. Ebből sajnos csak a gyümölcsvásárlás valósult meg, az aranyszín napfény szelíden melengette a napernyő alatt heverő gyümölcsöket, két darázs szelíden körbedongta őket, legszívesebben két ládát töltöttem volna meg szilvával, nektarinnal, szőlővel és körtével. Aztán eldumáltunk a fickóval, szeretek hozzá járni, kedves, jó az áruja, útba esik és nem drága. Buzdított is, hogy egyek gyümölcsöt, szerinte a nőket csak beetetik a "bifudosos dumával", persze lehet, hogy van benne valami, de a gyümölcs és a sok folyadék sokkal jobb.

Persze így a legjobb.:)

Kép innen

Nekem nem kell kétszer mondani, megettem három szilvát és a maradék áfonyát (lecsúszott utána egy 85 centis rúd is - ez a sparos nagy túrórudi, ha valaki még nem tudná. Amúgy tök jók a Spar saját termékei is, nem az überszart jelentik, mint a Tescónál, finom a mogyorós csoki, az már elfogyott, most vettem étcsokis kekszet, az is finom, és sokkal kevesebb kerül, mint márkásabb testvére, és a szőlős-mogyorós csoki se lesz hosszú életű).

Gyümölcsös képek linkjei:
Egy, kettő, három, a negyediket véletlenül becsuktam

Variációk reggelire

PuPilla  felvetette az ötletet, hogy írjunk egy reggelizős postot is, hát ime, kezdjünk neki.:)

Na, ilyet én nem szoktam.:)
Kép innen

Sokszor előfordult, hogy nem reggeliztem semmit, esetleg a teába áztattam bele némi kekszet, miközben bambán meredtem a viaszosvászon mintáira suliba indulás előtt. Utálok korán kelni, ellenkezik a biológia kódolásommal, én sokáig fennmaradó és későn kelő típus vagyok. Az utóbbi egy-két évben viszont rászoktam a tizenegy, éjféles fekvésre és általában háromnegyed kilenc körül meredten bámulom a tévé képernyőjét, azaz felkelek. Ez nem jelenti azt, hogy ébren is vagyok, ahhoz még kb. egy óra kell.
Meg tea.
Kb. 23 évig bődületesen cukros teán éltem (képzeljetek el egy teli, kisebb lábas teát, amibe három merőkanál cukor és egy merőkanál citrom kerül), ami aztán elindította az embert, a folyékony cukor jóformán nem is tehet mást.:) A kedves azonban megismertetett a cukor és egyéb adalékok nélküli teázás örömével, és én hülye rájöttem, hogy ha azért nem eszem a gyümölcsöket megcukrozva, hogy az ő ízüket érezzem, akkor ezt a teával is megtehetem. Baromi nehéz volt leszokni a cukorszirupról (ráadásul kb. nyolc évvel ezelőttig egész nap ezt ittam, víz helyett, hidegen is), de különböző események miatt teljesen leszoktam róla.
A teákról majd bővebben is mesélhetünk (én biztosan fogok, mint látható, aktív szájmenésem van), iszok feketét, zöldet, szálasat, filtereset, gyümölcsöset.

Kezdek nagyon éhes lenni, pedig már reggeliztem...
Kép innen

A teába áztatott keksz nem túl szívderítő opció, lássuk be. Áttértem a szendvicsre, később jött a pirítós és a melegszendvics, bár ezekre korai indulás esetén sose jutott idő.
Úgy szeretek reggelizni, hogy kb. kilenckor felkelek, iszok vagy két csésze teát. Közben meditálok a kedves szerint, az igazság viszont azt, hogy katatón, az ébredéstől sokkos állapotban bámulok a falat és a mikrót. Ennyi idő alatt általában feleszmélek és jelentkezik az éhség is. Az aktuális sláger a melegszendvics, mert imádom a nyúlós, meleg sajtot (igen, a pizza iránt is szenvedélyes rajongással viseltetek, és igen, imádom a sajtot nyújtani). Otthon a muzeális, NDK-s melegszendvicssütő van, tehát a sajtréteg közvetlen hőhatásnak van kitéve, míg a modern, összecsukós szerkentyűben a kenyérrétegek között olvad meg. Illetve, lehet még sütőben is csinálni, de nekem minek, éljenek a retró ketyerék.
A szendvicsbe, szendvicsre vajkrém, valamilyen sonka vagy szalámi és sajt kerül, pirulás után megkenem tejföllel, mellé zöldségek asszisztálnak. Imádok így zabálni, beülök a net elé, és nyammogások közepette végignézegetem az internyetet.

Mi van még? Ó, a pirítós. Ezt is lehet az NKD-s találmány segítségével előállítani, de ott kell mellette ülnöm,

Váá, akarok ilyet!
Kép innen

különben kivétel nélkül sikerül szénné égetném. Ezért jó a köpködős piritóssütő, bár minden alkalommal a frászt hozza rám.
Itt is játszik a vajkrém-felvágott-zöldség kombináció, de én rajongok a lekváros pirítósért, és...
... a fahéjasért.
Először az Édentől keletrében találkoztam vele, Cathy fogyasztott ilyet. Vaj, pici fahéj és cukor kell a sima kenyérre. Nem kell agyomsütni, mert úgy nagyon száraz lesz (legalábbis nekem). Kaláccsal még finomabb, de ott még inkább vigyázni kell, hogy éppen csak megpirítsa. Dögletesen finom.

Csupán péksütiket nem szoktam fogyasztani, mert az nekem édesség vagy uzsonna, a különféle tojásos kutyulékokat (tükö-és lágy tojás, rántotta stb.) nem szeretem, a bundás kenyérhez túl lusta vagyok reggel, inkább ebéd vagy vacsora szokott lenni belőle.

Ti mit szoktatok reggelizni? A válaszok jöhetnek kommentben vagy postban.:)

Még néhány kép, hogy éhen haljunk:

Áááááá!!!
Kép innen

Egyszer majd gofrisütőt is szeretnék...
Kép innen

Eddig egyszer próbáltunk amerikai palacsintát sütni,
katasztrofális eredménnyel zárult...
Kép innen

Vajas kenyérke, és fújjtej
Kép innen

Nikkincs és a tiramisu golyók

Nikkincs elküldte levélben a kommentben kért receptet. Vigyázzatok, éhesek lesztek tőle:

"Íme a recept, amit szerintem NEM lehet elrontani és garantált a siker :)

Hozzávalók:
- 35 dkg darált háztartási keksz
- 25 dkg mascarpone
- 3-4 evőkanál kávé (lehet főzött, de szerintem egy erősebb nescafé is megfelel erre a célra, úgyis csak az íze kedvéért kell)
- 2 csomag vaníliás cukor
- 3-4 evőkanál kakaópor
- aki szereti, az tehet még bele alkoholt, pl. én egyszer megbolondítottam egy evőkanál rummal :DD

Hogyan készítsük?
A krémsajtot a darált keksszel, a két fajta cukorral, a kávéval és az esetleges alkohol tartalmú löttyel összekeverjük, majd szépen a kezünkkel pici gombócokat formázunk belőle és megforgatjuk a kakaóporban. Ezután 1-2 órára irány a hűtő, majd elszabadulhatnak az indulatok és neki is lehet esni :) Ajánlok mellé egy jó kis kávét, de akár egy rumos teával is remek lehet.
Amit a legjobban imádok benne, hogy egyrészt kávés süti (ami nálam nagy plusz pont), másrészt gyorsan megvan, sütés nélkül és nem kell hozzá kismillió alapanyag :)
A "legmocskosabb" része a kakaóporban való megforgatás, de én mindig ezt élvezem a legjobban :)

Remélem, majd sokan elkészítik!

üdv
Nikkincs"

Ez nekem nagyon tetszik.:)

Ui.: A mascarponénak az én ízlésem szerint kicsit húzós az ára, ezért helyette mezei krémsajtot vagy néha tejfölt szoktam használni.

Sertésszűz borskéregben

Mindenképpen valami egyszerűt akartam főzni, mert ebben az esős időben semmi kedvem nem volt pepecselni. Ráadásul találtam a fagyasztóban egy darabka szűzérmét ami ideális volt arra, hogy megcsináljam. Amire nagyon kell figyelnetek, hogy ne süssétek túl a húst, mert akkor nem lesz eléggé szaftos és mielőtt felszolgálnátok érdemes pihentetni legalább öt - hat percet és a sót csak a szeletelés után szórjátok rá. Én mustáros krumplipürét készítettem hozzá, amit ugyanúgy kell csinálni mint a krumplipürét csak egy kevéske mustárt még hozzá raktam.

Hozzávalók: 40 dkg szűzérme, 20 gr egész bors, só

1. A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

2. A szűzérmét megmostam, majd a borsot mozsárban apróra törtem. Ezt tányérra raktam, majd beleforgattam a megmosott szűzérmét. 

3. Tepsibe belehelyeztem egy darabka sütőpapírt, amire egy kevéske olajat csorgattam, erre ráhelyeztem a borsos húst és már mehetett is az előmelegített sütőbe 20 percre.

4. Miután elkészült pár percig pihentettem!

 

Kép: Pöfivonat

Jó étvágyat! :)

Mit ettünk ma?

Gondoltam, néha lehetne ilyet kérdezni.

Én:
Reggeli: melegszendvics (ó, neki is kell egy postot szentelnünk!), zöldségekkel és tejföllel, utána az utolsó szelet szilvás-fahéjas kalács (majd erről is mesélek);
Ebéd: rántott sajt rizzsel, azzal az álommártással vagy mivel és paradicsommal, utána őszibaracklé;
Utána egy sparos túró rudi (szigorúan a 85 forintos, illetve bocsánat, a 85 centis változat), nektarin, szilva, áfonya, sparos mogyorós csoki (finom, és nem olyan pofátlanul drága, mint a kisebb méretű Pirosarany), és persze az elmaradhatatlan kóla.

+1. Mit olvastam: Jeanette Winterson Teher című művét.

És ti?

Fahéjas szilvás süti

Fotó: sztimi53

Szeretek sütni. Főleg amióta rájöttem, hogy (nagyjából) tudok is. A főzést valamiért kevésbé kultiválom, de az minden alkalommal lenyűgöz, ahogy a tojás, liszt, cukor és vaj elegye irtó finom és gusztusos dologgá válik a sütő és egy szál gyufa áldásos segedelmével. Illetve, az én esetemben három gyufával és négy káromkodással (másvalakinek sikerült az a mutatvány, hogy a körmére égett a láng és csodálkozva vette észre, hogy nem fáj? Csak kicsit büdös.)

Most a szilvás süti készítési metódusát mesélem el. A recept nem a sajátom (höhö, hol vagyok én még a saját receptektől...), hanem Petráé a Nosaltyról, amit itt-ott picit módosítottam. Azért választottam ezt a receptet, mert öt tojás szerepel benne, tehát nem olyan vékony lesz, mint az ujjam, ahogy két-három tojás esetén történne - fogalmam sincs, nálam miért aszik így össze a süti, a sütőben szépen megkél (nem, nem nyitogatom állandóan az ajtaját), aztán olyan lapos lesz, mint az édes anyaföld.
És hát egy kicsit régimódi vagyok, és azt szeretem, ha egy sütemény szép magas. Igen, így van.

Azt is tudni kell rólam, hogy alkotás:D előtt mindig ideges vagyok, félek, hogy elrontom és lökhetem ki a kukába az eredményt, ennek a dilikémnek is megvan az oka, de az most mellékes.
Bemásolom ide a receptet, mert az internet illékony világában előfordul, hogy bizonyos dolgok elvesznek, ami roppant kellemetlen.

Petra gyors szilvás sütije
Hozzávalók:
A tésztához:
200 gr kristálycukor [gyengébbek kedvéért: 20 dkg:D]
150 gr szobahőmérsékletű vaj
5 darab tojás
300 gr liszt
1/2 csomag sütőpor [én beleborítottam az egészet, nem szórakozunk itt, kérem...]

[Egy kis doboz tejföl fele, de belemehet az egész, ha nincsenek torkos macskáid]
A tetejére:
600 gr szilva
4 ek. kristálycukor
1 ek. őrölt fahéj

Innentől átveszem a szót, mert a rengeteg beszúrt megjegyzéstől olvashatatlan lenne a szöveg.

Van egy receptes füzetem, illetve könyvem. Pecsétes, foltos, viharvert, vagy azon kutyulok valamit, vagy a kukták (macskák) egyike ül rajta. Létrejöttének fő célja az, hogy a bemásolt recepteket kiegészítsem profik számára lényegtelen, de számomra nagyon fontos információkkal (ld. következő bekezdés), továbbá következtetéseket vonok le, tanulságokat jegyzek be, és az oldal alján szerepel egy nagybetűs Konklúzió is, a legjobb a "Nagyon finom." és társai, a legrosszabb a "K**va élesztő." (ez csak egy példa, az élesztő halálosan veszélyes összetevő), de a "Sz*r." ítélet már konkrétan előfordult.
A következő bekezdésben vagyunk. A receptekben rafináltan megbúvó hadműveletek rejlenek. Utálom, amikor egyes lépéseket kihagynak, például azt, hogy miközben összekeverjük a vajat a cukorral, hozzátesszük az előző este kikevert krémet, és persze a recept elején nem szerepel nulladik lépésként, hogy "Te kis tökkelütött, előbb csináld meg a mézes-diós kotyvalékot, aminek néhány órát hűtőben kell állnia."

Tehát értelmező olvasást végző kisiskolás módjára végigolvasom a receptet és a kiegészítéseket hozzáöltve kezdek hozzá a főzéshez. Itt például a nulladik lépés:

0. Felolvasztani a kőkemény vajat.
Nem foglalkozom holmi lágy meg kenhető halmazállapotú enyőkékkel. Vízzel teli fazék a gázra, arra egy nem pörkölődő edény, zutty bele a vaj és égjen alatt a pokol. Utána biztonságos helyre teszem (macskák) és hagyom egy kicsit hűlni. Mondjuk, addig lehet olvasni pár oldalt az aktuális könyvből.
Szeretem, ha az irodalom és a főzés összefonódik.
1. A lisztet és a sütőport egy tálban összekeverjük.
2. Kerítettem hat tojást, és miközben a konyha felé ballagtam, az egyik holland cica dévajul hasra vágta magát és átkarolta a bokámat. Válogatott szitkok közepette leráztam a lábamról, öt tojást összekevertem a kihűlt vajjal, egyet felvertem egy kis, fehér tálkában a dögöknek. A kulimászhoz hozzáadtam egy kis doboz tejföl felét, mert a receptek alatti kommentekben hasznos dolgokat is írnak, a másik fele egy másik tálkában kötött ki és nagyobb érdeklődésre talált, mint a tojás.
3. A lisztes keveréket hozzáadtam a kulimászhoz.
4. Előmelegítettem a sütőt az említett három gyufa és négy ordenáréság segítségével. Közben letöröltem egy kis koszfoltot a tűzhely elejéről. Amúgy úgy szoktam, hogy tökig felcsavarom a bigyót, nekünk gázsütőnk van, vagyis nyolcas fokozatra, hogy mire oda kerül a sor, jó meleg legyen odabenn.
5. Petra 32x25x5 cm-es tepsit ír - imádom, amikor részletesen leírják a használt tepsi méretét, mindig azon stresszelek, nehogy túl kevés legyen a nyers süti és papírvékony, égett izé legyen belőle.
Én egy közepes méretű jénait használtam (nem tudom, mekkora, mert nem otthonról írok), és vaj helyett mindig zsírral kenem ki a tepsit, utána lisztet szórok rá, a Stompot megszégyenítő ritmusérzékkel körbetáncoltatom benne a lisztet, a felesleget leütögetem róla a szemetesbe, mert lisztes sütit enni autentikus, de nem jó. Egyszer csináltam vajjal, a süti alja és oldala megégett, ezért maradok a hagyományos módszernél.
6. Jönnek a szilvák. Lemossuk, a mag a kukába megy, a szilva egyik fele a számba, a másik a szűrőbe. Hm, vészesen fogy a szilva, nem kellene a felét a számba tömni. Figyeljetek arra, hogy ne a fél szilva menjen a szemetesbe és a mag a szűrőbe, igen, nekem ez is sikerült.
7. Egy tálban összeforgattam egy adag cukrot és egy pici fahéjat - nem szabad jól belevágni egy adagot, a fahéj vad jószág -, hozzáadtam a szilvákat és összekevertem, rendkívül guszta.
8. A tészta tetejét kiraktam a cukrozott szilvákkal (imádom azt a szót, hogy cukrozott) és mellészórtam még egy kis áfonyát is, mert miért ne, néhány nagy szemet meg a kis számba.
9. A gázt lejjebb vettem hármasra/négyesre, benyomtam a jénait, elmormoltam egy imát és egy fenyegetést, és a macskákkal vártuk a csodát. Illetve eltakarítottam a romokat, elmosogattam a cuccokat, elpakoltam a hozzávalókat.

Kb. háromnegyed órát sült, csak akkor nyitottam ki a sütőt, amikor kellemes illatok kezdték átjárni a konyhát és a bajszokat. Ha egy sütőből finom illatok jönnek ki, nagy baj már nem lehet, nyugodjatok meg.:) A kivétel előtt kb. tíz perccel szórtam rá egy kis mandulát, de előbb kellett volna, hogy picit belesimuljon a felszínébe, így csak vidáman ült rajta. A szilvák szégyenlősen lesüllyedtek a tészta aljára, tehát felszínre nem volt olyan guszta, de legalább meg lehetett enni.

A kreálmány kiszemelt áldozata sztimi53 volt, azon melegében szállítottam, annyira, hogy az edény alját meg se tudtam fogni. A célszemély nemhogy életben maradt és ízlett neki az étek, de a fotó is az ő munkája, köszönöm neki.

További szimpatikus, kezdő baboskendős-kompatibilis szilvás süti receptek:

Szilvás sütemény (Kiki)

Gyümölcsös pite (Szabolcsi Ildikó)

Bundás kenyér harmadszor

Végre valahára az oldal egyik ihletadója - párápárámm: én, PuPilla - is megszólalok, hiszen én ültettem el Amadea fejébe a képet, amelyen babos kendőt kanyarítok magamra és sürgök-forgok a konyhában. Az mellékes, hogy az oldalszelem általában akkora, hogy rombolok mindent, pl. cirka 15 poharat törtem el az elmúlt évben (alig több, mint havi egy, ugyan, mi az!), így állandóan poharakat veszünk a nagyáruházakban, de sikerült már egy teljes vödör ecetes almapaprikát is full leejtenem - ne tudjátok meg, ott mi volt... :)

Na de a bundás kenyérről szerettem volna írni, mert erről a gasztrokülönlegességről még csak két posztban tárgyaltunk! :) A bundás kenyér egy remek étel szerintem, de nekem eléggé kimaradt az életemből. Otthon nem sokszor csináltunk, de még mamánál se sűrűn, és én is most, a baboskendő (és a babosenergia!) hatására jutottam el odáig, hogy elkészítettem az első BK-mat! Azóta meg már a másodikat is, mert olyan jó lett, hogy megint csináltam, és igaz, hogy reggeli ételféle, de mi bizony vacsira falatoztuk.

Az eljárás végülis megegyezik a már leírtakkal: tojáskák, kis só, kis pici tej, ezt villával felverni, kenyérkéket szépen beleforgatni (nem rázni, valóban!, de még így is képes visszaplattyanni a tojatokba, ami remekül beteríti kedvenc otthoni pulcsink elejét wá... ), a felmelegedett kevés olajba beletenni, és szépen megforgatni egyszer-kétszer, amíg szépen megkérgesedik és picit megbarnul, na szóval úgy megsül. :) 

Én leginkább magában szeretem a BK-t enni, de tegnap pl. kis szalonnadarabkákat is kisütöttem hozzá, és felszeltünk pár szem paradicsomot, hát így már kész fejedelmi vacsora volt.

Hoztam képeket is, méghozzá sajátokat! :) 

A paradicsomokat képzeljétek hozzá, mert a Zember már nagyon éhes volt, és gyorsan gyorsan vittem a vacsit. :) 

U.i.: készülök nektek egy finom sütis poszttal is már, csak lenne picit több időm gasztroangyalkodni - szigorúan baboskendőben - és blogolni  - szigorúan sine babos kendő! :) 

Nutellás bogyók

Sziasztok, katacita vagyok, Nutellafüggő.
Órákig tudnék fecsegni a mogyorókrém nagyszerűségéről, arról, hogy mivel lehet enni: gofrival, keksszel, kaláccsal, palacsintában, kosárkában, rolóban, sajttortában; a végén úgyis oda lyukadnék ki, hogy a legjobb kiskanállal. Amióta igyekszem kicsit egészségesebben táplálkozni (meg úgy, hogy lehetőleg ne kelljen egy teljes garnitúra új farmert vennem), nem veszek Nutellát, mert tényleg elfogy két nap alatt. Főleg az a kis üveg, könyörgöm, ez nekik mennyiség? Pikkpakk elérem az alját, és ahogy koccan a kanál az üveg felületén, mérhetetlen szomorúság ereszkedik rám.
Egyébként egy perce tudtam meg egy vicces infografikából, hogy a diákhitelből 4164 üveg Nutellát lehet venni. (Mindjárt kevesebb lesz az, ha levonjuk belőle a zsírleszívás árát.)

Tavaly karácsony előtt találtam ezt a bonbon receptet az egyik kedvenc blogomon, nem volt kérdés, hogy az ünnepi édességek között ő is szerepelni fog. (Mellesleg eldöntöttem, hogy idén nem fogok sütögetni karácsonyra - ez lesz az első az új "családommal" :) - hanem készítek egy rakat különféle bogyót, amit úgyis mindenki imádni fog, és kész.) Ilyen finomságokat persze nemcsak karácsonykor lehet marokszám magunkba tömni, hanem például depresszív őszi vasárnapokon is.

Ezek kellenek hozzá:

200 gramm étcsoki
1 evőkanál vaj
1/4 csésze zsíros tejszín
1/3 csésze Nutella (ha igazán jót akartok, mondjuk a kis üveg felét beleteszitek:D)
1,5 tábla fehércsoki (kb, aztán aki szereti nyalogatni az olvadt csokit magában, felolvaszthat kettőt is.)
1 evőkanál olaj
tortadara, cukorgyöngy, miegymás  (opcionális)


Önts vizet egy lábosba, úgy, hogy kábé az egyharmadáig érjen. Kezdd el melegíteni, közben az első négy hozzávalót borítsd össze egy olyan tálba, ami nem túl gyúlékony, és rá tudod tenni a korábban emlegetett lábosra. A bugyogó víz fölött a tálban szépen összeolvadnak a cuccok, és még megégni sem fog, legfeljebb kicsit lassú lesz a folyamat. Ha ez megvan, hagyd kihűlni, próbáld meg nem elégetni a nyelvedet a forró csokis krémmel, majd tedd be a hűtőbe két órára (ezt mondja a recept, de szerintem ha kevesebb időre rakod be, akkor is sikerülni fog). Amikor megfelelően kellemes állagúra hűlt, formázz a masszából golyókat, úgy és akkorákat, ahogy jól esik. Lehet használni dinnyevájót (nem tudom, mi ennek a magyar neve, az, amivel a dinnyéből cuki kis gömböket vágsz ki), meg puszta kézzel is neki lehet esni, esetleg egy kis kakaóporba mártsd bele előtte a mancsaidat, hogy ne ragadjon úgy rá a cucc. Gyúrd a golyókat, és reménykedj, hogy a végén pont annyi fog maradni, ami már túl kevés egy egész gombóchoz, úgyhogy azt kénytelen leszel megenni. (Tegyünk úgy, mintha közben nem kóstolgattad volna folyamatosan.) Ha kész vagy, dobd be a fagyasztóba őket 5-10 percre.

Közben olvaszd össze az olajat a fehér csokival, ezt megteheted a mikróban is egy tálban (30 másodperc állítólag - én így még nem próbáltam), illetve gőz fölött, ahogy azt korábban is csináltad. Ebben a szép sárgásfehér masszában forgasd meg a golyócskákat, és helyezd őket egy sütőpapírra vagy tányérra. Ezután jöhet a díszítés, ha van hozzá kedved. Amint megdermedt a fehércsoki, már élvezheted is. Fogod.

Bundás kenyér 2.0

Hű. Khm. Helló, kedves mindenki!

Nokedli vagyok. Genetikailag kódoltan finnyás női személy, aki leginkább csak akkor főzőcskézik, ha nagyon muszáj. És akkor is leginkább főtt virslit készít, vagy szendvicset. Ebből következően, ha valaki akár csak tegnap délelőtt is azt mondja nekem, hogy én egyszer egy gasztroblogra fogok írni, minimum ráküldöm a kedves fehér ruhás embereket, hogy ajándékozzák meg egy hátulkötős kabáttal és egy rugalmas falú lakosztállyal. Ma reggel közöltem anyámmal, hogy mire készülök. Arckifejezése leírhatatlan volt... De. Amadea húgom lefegyverzően érvel, és ez az egész túl jó poénnak tűnik ahhoz, hogy kihagyjam, szóval lássuk, hogyan készül a bundás kenyér Nokedliéknél :)
Előrebocsátanám, hogy eddig csak egyszer csináltam, de az nagyon finom lett. Csak hát... de erről majd később.

Nna. Először is, ha te is azok közé tartozol, akik nem szeretik a... hogy is mondjam... túlságosan is krémes állagú BK-t (brekk), szikkadt kenyérre lesz szükséged, mert az nem szívja úgy meg magát, mikor tojásozod.
A metódus a következő: fogod a tikmonyt, beleütöd egy tálba (mi egy ősrégi leveses tányérban szoktuk kikavarni a cuccot), beleszórsz egy kis sót, aztán jól felvered. És egyelőre békén hagyod.

Hogy ki miben szereti sütni a tojásos dolgokat, azt nyilván embere válogatja, mi ilyen célokra zsírt szoktunk használni, mert attól egyrészt ízesebb lesz, másrészt a BK széle olyan jó kis ropogós-cafrangos lesz, amit lehet csipkedni. (Gyerekkoromban a nővéremmel közelharcot vívtunk ezekért a kis lelógó tojásszálakért.)
Tehát: fogod a zsírt, méghozzá disznózsírt, lehetőleg mangalica zsírt :), és egy jó fakanálnyit a serpenyőbe pöttyintesz, melegedni. Nagy lángon, hogy a kenyérke ne szívja magába az összes zsiradékot, míg sül. Azt, hogy mikor jó a zsír, úgy szoktuk megnézni, hogy a villáról egy csöpp tojást pottyantunk bele. Ha vadul serceg, akkor jó :)

Na, most jöhet a kenyér, belemártogatjuk a tojásba, de minél sebesebben, mert nem akarjuk, hogy megszívja magát. Nokedliék úgy nem szeretik. Ha a tojás megvolt, rögtön mehet is a serpenyőbe. Hogy mikor lehet megfordítani, azt meg úgy állapítjuk meg, hogy egy villa segedelmével megkukkoljuk, hogy szép-e már a színe. Ha mindkét oldal átsült, mehet a papírtörlővel bélelt tányérra egy kicsit lecsöpögni.

És akkor egy fél szót arról, hogy mit ne csinálj. Ha elfogyott a zsír a serpenyőből, de kenyér még maradt, ne dobj bele a forró serpenyőbe utánpótlást, mert úgy fog füstölni, mint egy kis Stromboli. Vedd le a tűzről az edényt, és várj egy kicsit, hogy hűljön. Továbbá, ha végeztél a sütögetéssel, ne tartsd a víz alá a még forró serpenyőt, mert az meg úgy fog füstölni, mint huszonhárom kis Stromboli. Igen, személyes tapasztalat. Igen, ezért nem csináltam azóta se BK-t :D

Na, így kell ennek kinéznie :)
Kép innen

Ami a fogyasztási módozatokat illeti: én majonézzel szeretem, amit disznómód az ujjammal szoktam szétkenni a tetején, mert késsel egyszerűen nem lehet rendesen eloszlatni rajta a cuccot. Anya paradicsommal eszi, apa meg késsel-villával - szerintem még soha az életben nem nyúlt puszta kézzel bundás kenyérhez, ami számomra érthetetlen, nekem a rituálé részét képezi, hogy evés után vonulok a fürdőbe, és orrtól szegycsontig, illetőleg könyéktől ujjbegyig megmosakszom. Régebben mindig ittunk hozzá ovis teát is, mai napság már inkább tejet kortyolunk mellé :)
Kiegészítés No.1: Sóska mellé is szoktunk bundást enni, igen jól passzol hozzá.
Hát így. Anyának van olyan kolléganője, aki porcukorral és fahéjjal eszi. Meg olyan is, aki szilvalekvárral. Na, ez utóbbit én tuti nem fogom kipróbálni, valahogy mindig azt a szerencsétlen esetet juttatja eszembe, mikor sikerült fasírtot ennem tejcsokival...
Kiegészítés No.2: Stephanie Plum pozitív tulajdonságainak egyike, hogy ő is szereti a bundás kenyeret. A Micimackó nézése közben fogyasztja, és kakaót iszik hozzá :)

U.i. És azt se hittem volna, hogy ennyit tudok szövegelni a bundás kenyérről.

Első étek: a bundás kenyér:D

Mivel az első bejegyzésben szóba került eme remek eledel, gondoltam, beszélgethetünk itt róla.

Kezdem ott, hogy egyedül vagy két hete sütöttem először BK-t. Elméletben több kajáról tudom, hogy kell csinálni, mert sokszor tanultam (ill. bambultam) a konyhában, miközben anya főzött, de ritkán maradtam egyedül a harctéren.
Nokedli írta, hogy sikerült egy csipet zsírral telefüstölnie a konyhát. Én felváltva használom ezt a két roppant egészséges alapanyagot, pl. sütik esetén zsírral kenem ki a tepsit (ha sütőpapírt vagy vajat használok, min. megég az alja) és megszórom liszttel. Bundáskenyeret, rántotthúst és társait viszont olajban sütöm.
Itt mindenki sírva fog röhögni, de leírom a pontos hadműveletet.

Lapos pikli elő. Ja, fogalmam sincs az edények neveiről, lábas, tál, kukta, főzőedény, mifaszom. A fagyasztóládát fekvőnek hívom, a fagyasztószekrényt állónak, anya mindig röhögött, amikor visszakérdeztem. És a celofánt, alufóliát, folpackot és társaikat mindig összekeverem. A szalvéta kivételével, igen, köszönöm kérdésüket.

Nem igazán hasonlít az én prózai művemre,
de bevallottan az a célom, hogy
mindenki éhes legyen.
Kép innen. 

Tehát előveszek egy laposabb akármit, amibe tetszés szerint több kenyérkeszelet belefér. Felverek három tojást. Utána fogom a negyedik tojást, előveszek egy kis fehér, műanyag tányérkát és azt is felverem, hogy a macskák hagyjanak megreggelizni. [Nemröhög, imádják a tojást. Szép fényes lesz tőle a szőrük. Nem, nem kenjük rá! Ha azt akarod, hogy még szóba álljon veled a macskát, soha ne kend össze semmivel, köztük körömvirág kenőccsel se a talpacskáját, ahogy anya csinálta. A túróért közelharcot vívunk, de ez egy másik történet.]
Remélem, mindenki jól szórakozik.

Ezután (ha a felvert tojások biztonságban vannak) fel kell melegíteni az olajat. Nem teljes gázon, ha nagyon hangos vagy csapkod, csendesítsd le, és nehogy víz cseppenjen bele, mert attól teljesen bevadul. Ha már olajszag terjeng a konyhában - én szeretem a szagát, mert anyát juttatja eszembe, büfésként dolgozott -, akkor általában már oké. Kenyeret megforgat a tojásban, fedje be mindenütt, felesleget lecsöpögtetni (nem vadul rázni a szerencsétlen kenyeret), és óvatosan belecsúsztatni a lábasba. Ha sziszeg az olaj, akkor jó.
Akkor kell megfordítani, ha már a szélén olyan, mintha barna kinövés lenne:DD De ha többször fordítod meg, az se gáz.
Mivel roppant egészségtudatos vagyok - nem ettem meg egy fél, orbitális méretű somlóit, egy másik fél, zöld tetejű sütit, nem ittam kólát és alkoholt néhány óra alatt, dehogy -, a kisütött BK-ket szalvétára helyezem, hogy legalább egy pici olajtól megmeneküljön a szervezetem.
Paprikával, paradicsommal, üveg kistányéron és sterling ezüsttel futtatott étkészlettel tálaljuk.

Celia kedvence
Kép innen

Én tejföllel szeretem (egy kis, fehér műanyag tányérba is rakok ki egy pofa tejfölt, igen...), de Celia a Beszélnünk kell Kevinről c. könyvben porcukorral (!) fogyasztja.

Várom az észbontó beszámolókat, akár komment, akár post formájában, utóbbihoz kell nekem egy emil cím, ahova küldhetek meghívót.

Kendőre fel!

Kérem, én csak a köz nyomásának engedelmeskedem:D

A blogomon néhányan jeleztétek, hogy érdekelne titeket egy ilyesmi blog, ami a PuPillával elkövetett traccspartink között jutott eszembe. Remélem, működni is fog.

Csak semmi komoly, kérem.
Kép innen

Nem vérprofi gasztroblognak szánom ezt az oldalt, az nem az én műfajom, hanem amolyan konyha ökörködésnek, amibe minden belefér a kaja-ital témában. Például nekem ezek jutottak eszembe ma:
- Alapozó italok kezdő alkoholisták számára;
- Kedvenc káros ételeink;
- Állati éhes vagyok, dobjunk össze gyorsan valamit (Pöfivonat, várlak!:)
- Menzai rémálom-élmények;
- Hogy csináltam (művészien elcseszett ételeink);
- Gyerekkorunk kedvenc ételei;
- Hogyan kezdtem (avagy kezdeti kísérletezések a konyha birodalmában);
- Kedvenc, jól bevált receptjeink;
- Kedvenc étekhelyeink;
- Hasznos (és vicces és aranyos) cuccok a konyhába;
- Szép képek (éljen a motiváció:D);
- Étkekkel kapcsolatos könyves idézetek (szigorúan képekkel illusztrálva);
- És persze Kérdések, kérdések, mert azokból mindig van. Szóval ha valaki éppen főz, és valami gyaníthatóan nagyon nem oké, gyorsan írhat egy postot Segííítséééég! címmel a problémáról.

Szóval minden, ami eszünkbe jut. Nem akarom ezen a blogon görcsölni, hogy mindig legyen friss bejegyzés, hogy hiperszuper legyen, divatos sablonnal, négycsillagos étterembe illő receptekkel és róluk képekkel, csak beszélgessünk az ételekről, nevessünk és osszuk meg azt, amit szeretnénk, mert enni mindig kell.
Mindenkit szeretettel várok, senki ne féljen - aki életében egyszer csinált szendvicset, jogosult a tagságra. PuPilla, Pöfi, nektek már küldtem meghívót!

A konyha a családi élet központi színtere.
Kép innen

Irány a konyha!