Zöldcitromos sajttorta

Ezt a tortát anyu szülinapjára "sütöttem", igaz, nem először, de mivel két éve készítettem el utoljára, és akkor egy szedett-vedett lapra csak a hozzávalókat és mennyiségüket írtam fel, kicsit aggódtam, hogy nem fog sikerülni, mivel komoly konyhai tapasztalat híján csak annyira tellett, hogy összekevertem az összetevőket. 

Ez szerencsére bejött, tehát ez az egyik pozitívuma ennek a tortának, ráadásul semmi durva gépezet nem szükséges hozzá, valamint sütni sem kell és persze nagyon finom.

Engem eleve könnyű megvenni azzal a szóval, hogy sajttorta, nem is a krémsajt-összetevő miatt, sokkal inkább a kekszes-vajas alap teszi meg a hatását, elkészíteni is egyszerű, és nem nagyon tudok finomabb toraalapot elképzelni ennél. 

Hozzávalók

200 g keksz (220 g-os natúr Zabfalatokat használtam, picit lopkodtam belőle)
100 g vaj, olvasztva

320 g krémsajt (Lidl sajátmárkásat használtam, tökéletes)
4-5-6 evőkanál cukor
5 db lime
1 dl zsíros tejszín
1,5 evőkanál zselatinpor

Először az alapot raktam össze, annak úgyis kell egy fél óra a hűtőben. Kapcsos formába borítottam az összetört/aprított kekszet (zacsiba raktam és húsklopfolóval nekiestem), majd ráöntöttem az olvasztott vajat és belenyomkodtam az egészet a formába, aztán ment a hűtőbe.

Ezután lereszeltem 4 lime héját és kifacsartam a levüket. Egy tálba tettem a krémsajtot, elkevertem 4 ek cukorral (később, a lime hozzáadása után még tettem hozzá valamennyit, meg kell kóstolni, hogy milyen). Fokozatosan öntöttem hozzá a lime levet+héjat, mert egyszer megtörtént már, hogy összekapta a krémsajtot, most így szerencsére nem. Ezután jött a tejszín, majd a másfél kanál zselatinpor, ráöntöttem az egészet a "tésztára", majd az ötödik lime-ot szépen rákarikáztam, és betettem a hűtőbe. Két óra alatt megdermed. 

Gondolom, kompatibilis a recept más citrusfélékkel, én most ahhoz kaptam kedvet, hogy naranccsal csináljam meg egyszer, akkor lehet tennék bele egy kis gyömbért, vagy a kekszes alapot készíteném gyömbéres kekszből. 

Azt szeretem ebben a tortában még, hogy nagyon könnyű, egyáltalán nem tömény, nyári melegben teljesen jól esik.

Jelly Woman

Szeee bejegyzése eszembe juttatta, hogy legalább a Babosra illene írnom a lekvárokról (de a másik blogra is kirakom), ugyanis az utóbbi pár hétben teljesen elkapott a lekvárfőző-láz.
Azt hiszem, az eperrel kezdődött. Megszállott eperfanatikus vagyok, ettem önnön magában, palacsintában, sütiben, spagettiben, fagyiban és fagyival, daraboltam forró csokiba és teába. A házban terjengő eperillatnál kevesebb finom illatot tudok elképzelni.:) Tavaly apám nagyon finom szilvalekvárt készített, valószínűleg ez adta az ötletet, hogy én is megpróbálkozzam a lekvárfőzéssel, és töredelmesen bevallom, hogy teljesen beleszerettem a műveletbe.

Szeretek a konyhában ügyködni, főleg, ha van rá időm és nemcsak hagyományos, jó zsíros kajákat kell előállítanom. Állati megnyugtató, úgy érzem magam, mint egy varázsló. Ahogy a festékkel és ecsettel előállított gyönyörű, lélegző képek magukkal ragadnak, úgy nyűgöz le, hogy cukorból, tojásból, lisztből meg ilyen uncsi dolgokból gasztronómiai orgazmust okozó ételek születnek.
A lekvározás nem ilyen mágikus folyamat, de ugyanilyen hipnotikus hatása van. Megtisztítom és kimagozom a gyümölcsöket, gumikesztyű nélkül. Hiú vagyok a kezemre, de ha nyakig vagyok lével összefröcskölve, nem zavar, a fán lévő fekete epertől úgy néztek ki az ujjaim, mintha ametisztlila hennába mártottam volna őket.
Találtam a spájzban - nálunk mindenféle dolgot lehet találni, jósgömb, függőágy, bakelitlemezek, szamovár, estélyi ruha és porcelánbaba is van - egy dögnehéz, óriási lábast, inkább lapos és széles, mintsem magas, az isten is lekvárfőzésre találta ki, nem ragad le a cucc az aljára, a füle nem melegszik át. Beleöntöm a megtisztított, megmosott gyümölcsöt, felengedem egy kevés vízzel, alacsony lángra rakom, és hadd szórakozzon magának. Nem állok mellette folyamatosan, miközben jövök-megyek, kavarok egyet rajta (külön fakanál tölti be ezt a pozíciót hosszú nyelű és lyukas a hasa), kicsit megrázom, ahogy annak idején anya a töltött káposztát. Kb. három kell neki, ami nekem belefér - kivéve, amikor este kilenckor álltam neki fahéjas-citromos-levendulás cukkinilekvárral babrálni -, csak némi cukrot teszek bele a végén, meg összetört fahéjrudat dobálok bele. Tudom, hogy van dzsemfix és elvileg annyira nem mű, de én szeretek ezzel vacakolni, szagolgatni, kavargatni, üvegekbe öntögetni és dunsztolni. Hát még címkézni.:) Szűrni se szoktam, mert a darabos lekvárok izgalmasabbak, sőt, a sárgabaracknak a héját se szedtem le.

Tegnap edzés előtt lekváros pirítóst fogyasztottam, az egyikre narancslekvár 2.0 került (az elsőt letagadom, cukorszirup lett, kellett nekem bonyolult recepttel szórakozni), a másikra Pacific baracklekvár. Az utóbbinak iszonyat cukros íze van (mivel 60%-a cukor, nem csoda). Korábban finomnak találtam, de a házival összevetve iszonyatos, brr. Nem hittem volna, hogy ekkora különbség lesz a kreálmányom és a bolti cucc között.
Szeretnék még meggy-őszibarack-és almalekvárt csinálni. A málnáról valószínűleg lemaradtam, mert még mindig drága, de sebaj, van helyette még egy üveg eper (télire tartogatom), cukkini, sárgabarack, ribizli és narancs.

A sajtos roló művészete

Nemrég említettem, hogy húsvétkor nekiálltam sajtos rolót sütni, mindjárt negyvenet. Fél napom/napunk ráment, de megérte, ezért mindig megéri, higgyétek el. Mellesleg ha mondjuk csak húszat sütünk, az elkészítés ideje máris a felére csökken, sőt, ha van annyi eszünk, hogy megfelelő mennyiségű formát szerzünk be már rögtön az elején, akkor még kevesebb szöszölést igényel a dolog. 

Biztosan létezik mód a forma helyettesítésére, de a legegyszerűbb szerintem az, ha megvesszük. Én egy 1 eurós háztartási-vegyesboltban vettem, így néz ki. Ezek után pedig nézzük a hozzávalókat.

20 db rolóhoz:

1 csomag fagyasztott leveles tészta
40 dkg reszelt sajt
5 tojássárgája
4 dkg liszt
2 dl tej
10 dkg vaj/margarin

Ne felejtsük, hogy a leveles tésztának ki kell olvadnia. Lehet előrenyújtott, hűtött verziót is választani, nem tudom, hogy abból hány darab jön ki. Ha kiolvadt a tészta, kettévágom, és kevés liszten kinyújtom az egyik adagot jó vékonyra, kb. négyszög alakúra. Ehhez olyan profi eszköztár áll rendelkezésemre, mint egy műanyag tálca illetve egy egyenes falú vizes üveg - fő a találékonyság. Ezután kb 1-1,5 cm széles csíkokat vágok belőle, nekem 11-12 szokott kijönni belőle, de általában megmarad a plusz néhány, mert többnyire nincs kedvem csak emiatt még egy adagot sütni (mert hogy 10 db formával dolgozom). 

A forma szűkebb felénél kezdem el feltekerni a tésztát spirál alakban, a tetején kicsit hozzányomom, hogy odatapadjon, aztán úgy tekerem, hogy ne maradjon rés a tészta között. Ha nem elég hosszú a tésztacsík, nyújtsd tovább, vagy forgasd el, én felvágás után kicsit a kezemmel meghúzogatom a végeit - lehetőleg úgy, hogy ne szakadjon el - és akkor hosszabb lesz, és igen, még a leveles tésztáról beszélek. 

Ha mind kész, akkor egy tojássárgáját egy pár csepp vízzel elvegyítek, és bekenem vele a tekercseket. Mehet be a jó meleg sütőbe - szerintem nagyjából 20 perc sütést igényel, de inkább lessétek, hogy mikor lesz szép aranyló sárga, a leveles tésztánál nehéz mellélőni. Persze ha van megfelelő számú formád, akkor megsütheted egyben is mind a húszat, nekem viszont nincs, így amíg sül az első adag, kinyújtom a tészta másik felét, felvagdosom, aztán várok, kiveszem a sütőből a kész rolókat, megint várok, hogy picit hűljön, és aztán könnyen le lehet húzni őket a formáról. 

Amikor a második adag sül, neki lehet állni a tölteléknek. A sajtot lereszelem, ebből 30 dkg fog a krémbe menni, ezt tegyük egy aránylag vastagabb aljú lábosba 4 tojássárgájával, 2 dl tejjel és 4 dkg liszttel, keverjük össze és főzzük, amíg sűrű nem lesz. Eleinte elég folyékony, de nem kell aggódni, ha eljut a puffogós szintre, akkor már alakul, és be fog sűrűsödni. Várjunk addig, míg picit lehűl - nem kell hidegnek lennie - és keverjük el benne a 10 dkg vajat. Ezután mehet töltőzsákba (nem tudom, mi a neve, nekünk nincs ilyen se, úgyhogy puszta nejlonzacskót használunk), és két oldalról töltsük bele a rolókba. A maradék reszelt sajtból pedig tegyünk a két végére. 

Szeretném hangsúlyozni, hogy ha netán nem elég a töltelék, a Nutella MINDIG opció!!! De ha valaki nagyon ügyes és türelmes és még nem hullafáradt, a megmaradt tojásfehérjékből és cukorból lehet habot verni, aztán akkor meg kész a habroló, de ez már nem az én asztalom. 

Egy rém komplikált leves

Azt azért tisztázzuk mindjárt az elején, hogy ezzel a levessel nemigen lehet megváltani a világot. Egy jófajta húslevessel például legmerészebb álmaiban sem vehetné fel a versenyt. Nem A Világ Legjobb Levese, de szerencsére nem is akar az lenni :)

Szóval itt van most ez a lehűlés ugye, minek folyományaként egész nap vacogtam, a tea sem segített, így aztán fölmerült bennem a cseppet sem kósza gondolat, hogy hejj, de jó is lenne most egy tányér forró leves! Krumpli és hagyma van itthon, ez abszotelmű, gyors pillantást vetve a hűtőbe afelől is megbizonyosodhattam, hogy némi sárgarépa is akad, tehát minden adottnak tűnt a Dóri Kedvenc Levese nevet viselő ínyencség elkészítéséhez. Már csak abban a kérdésben nem tudtam dűlőre jutni, hogy a répát nagyobb darabokra, avagy karikákra vágva dobáljam a lébe. Nos, ez a problémám rövid úton megoldódott, ugyanis közelebbi szemrevételezés után kiderült, hogy a hűtőben található karották vándorló hajlamúak, és csak azért nem sétáltak el a frigóból, mert egy zacskó korlátozta őket a mozgásban. Egen. Répa nem lesz a levesben.

A rém komplikált leves összeállításához így a következő cuccokra lesz szükség: egy fazok, kevés vöröshagyma, némi krumpli, száraztészta, ételizésítő (esetemben Vegeta mamma) és petrezselyem (ez meg aprított, fagyasztott verzió volt). Meg víz, ugye. Én most egy kisebb fazekat használtam, mivel csak magamnak főztem kb. két-három evészetre való adagot. Ebbe került egy nagyobbacska fej vöröshagyma hosszában négy darabra vágva, meg három közepes krumpli kis kockákra aprítva. Ha nem döglött volna be a répa, akkor abból egy szál ment volna bele. Valószínűleg karikára vágva, de hát ezt már sosem tudjuk meg teljes bizonyossággal :) Ezt felöntöttem vízzel (jó sokkal, mert egy része elpárolog főzőcske közben, én meg sok lét akartam volt), szórtam bele úgy kábé egy csapott evőkanál vegetát, majd a nagykéssel legyilkoltam némi fagyos petruskát, és az így kapott morzsalékot is a lébe szórtam. Aztán hagytam, hadd pöfögjön a világba bele - közepes lángon, hetykén félrecsapott fedővel. Mire legközelebb ránéztem, már puha volt a krumpli, a hagyma ízlésesen szétesett, tehát minden jel arra vallott, hogy ideje hozzáadni a tésztát. Szerintem eperlevél illik hozzá, de kinek mi tetszik. Beleszórtam egy marékkal, aztán időnként megkeverve addig rotyogtattam, míg a tészta meg nem főtt. Aztán bepusszantottam két nagy tányérral, és végre eldobtam a pufi mellényt, mert melegem volt! :)

Sajnos képet nem tudok róla mutatni, mert anya nagyon helyesen levitte a fotóapparátot a telekre, de képzelj magad elé egy tányért, egészen halovány sárgás árnyalatban játszó lében úszkáló krumpli-, és hagymadarabokkal, eperlevéllel és a felszínen vitorlázó petrezselyemdarabkákkal - na, pont így néz ki.

Nos, ez volt a rém komplikált leves. Összetettségénél már csak az időigénye nagyobb - ha jól emlékszem háromnegyed három körül tettem fel főni, és tíz perccel négy előtt már a jóllakottság kellemes érzetétől boldogan szuszogva csoszogtam a mosógéphez teregetni. Szíves figyelmébe ajánlanám tehát minden kezdő, a vacakolást nem kimondottan kedvelő konyhatündérnek. Jó étvágyat hozzá!

Ügyes vagyok

Szerény személyem, aki akadály nélkül süt palacsintát, linzert, gyúr kelt tésztát (igen, ez is sikerült, csak óriási lemaradásban vagyok), megégetett egy adag sajtos pattogatott kukoricát a mikróban. Dögletes szaga volt.

Ja, és szerelmes lettem egy tűzhelybe. Ez már a vég.

Nyálcsorgatós kép

Ezt egyszer meg kell sütnöm:

A csoki bűvöletében (meg a szalonkáéban)

A hétvégén állatira kívántam a kókuszt. Meg a csokit. És volt egy fél kiló túró a hűtőben.
Mivel a dolgok nagyon nem passzoltak - legalábbis nem úgy, ahogy én szerettem volna -, ezért a macskák megkapták a piacon vett házi túrót némi tojással elkeverve, én pedig vettem két tábla étcsokit.

Ahhoz képest, hogy mennyire nem szeretem a mákot, elég sok mákos recept van nálam lementve, mert a kedves imádja (brrr, mák, brrr). Újabban nagyon tetszenek a kekszek, mert általában egyszerűek, gyorsan elkészülnek és nem három mosogatónyi mocskot hagynak maguk után.
Elsőként összedobtam a savanyú krumplifőzeléket. Amellett, hogy elképesztően finnyás vagyok, nagyanyámhoz hasonlóan általában gyümölcsöt és édességet szeretek fogyasztani, ezért a főétel elkészítése nem okoz akkora gasztronómiai katarzist - pláne, ha meg kell keresnem azt a szűk keresztmetszetet, ahol találkozik apám hagyományos ételek iránti hódolata az én kényességemmel. Ez a főzelék ezen kevés ételek közé tartozik. Amúgy nosztalgikus, hálával telített érzelmeket táplálok iránta a korai fogszabályzós korszakomból, amikor csak a levesbe, főzelékbe áztatott kenyérdarabokat tudtam leküzdeni a torkomon.
Legnagyobb örömömre sikerült levadásznom egy adag nagyon szép szalonkát (értsd: császárszalonna). Legnagyobb bosszúságomra a tejfölt elfelejtettem a délelőtti bevásárlókörút során, így rohanhattam át a legközelebbi boltba, de ezt a malőrt leszámítva a főzelék nem okozott gondot - imádom az egyszerűségét, mert hagy időt a sütikkel bíbelődni -, békésen rotyogott magának a tűzhelyen...
...miközben én az udvaron diót törtem.
Valahogy hazakerült egy nagy zsák dió, a franc fog venni horribilis árért a piacon. Szerencsére egyik ujjamnak se esett baja, a macskákkal igazán remekül szórakoztunk, a nap kellemesen sütötte a hátamat, a frissen mosott ruha illatosan lebegett az enyhe szellőben, a macskák előrehajolva figyelték a diótörést, a fáskamra tetején napoztak, vagy a héjakat csenték el és üldözték végig az udvaron. Az ilyeneken lehet fantasztikusan hanyatt vágódni.:D
A kekszet, a legegyszerűbb lévén, utoljára hagytam, előtte megalkottam a diós-körtés csokitortát. Állati finom és egy vékony szelet elég belőle ebéd után. Annyit változtattam rajta, hogy nem kentem meg a tetejét lekvárral/mézzel/juharsziruppal, mert a torkosságomnak is van határa. Ja, és a csokimázhoz nem olajat, hanem vajat használtam.
Szokás szerint bemásolom a receptet (a nosalty.hu-n vadásztam, a copyright jog Sylviáé):

A kész művek

Barna süti körtével /8 adag/:
Hozzávalók
A süteményhez:
25 dkg margarin
25 dkg cukor
6 db tojás
8 dkg cukrozatlan kakaópor
1 csomag vaníliás cukor
30 dkg liszt
3 kávéskanál sütőpor
5 dkg dió (elhagyható)
2 közepes db körte
4 ek juharszirup (helyettesíthető mézzel vagy lekvárral, de el is hagyható)
Tetejére
10 dkg étcsokoládé
1 ek napraforgó olaj [én 5 dkg vajat használtam]

Elkészítés

A süteményhez:
A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, a puha margarint habosra keverjük a cukorral, vaníliás cukorral és a tojássárgájával.
A cukrozatlan kakaót 3 ek forró vízzel egy picit meglocsoljuk, így könnyebben hozzá tudjuk keverni a margarinos krémhez.
Hozzákeverjük a sütőporral elkevert lisztet és a habbá vert tojásfehérjét - óvatosan, hogy a hab ne törjön össze.
Zsírpapírral kibéleljük a tortaformát, belesimítjuk a tésztát és a megmosott, (ha szükséges, meghámozott), csíkokra vágott körtét, valamint a diót elhelyezzük a tetején, és egy kicsit belenyomkodjuk a tésztába.
Előmelegített sütőben 40-50 percig sütjük. (Tűpróba !) Közben körülbelül 30 perc után a tetejét megkenjük a juharsziruppal.

A tetejére:
Hagyjuk egy kicsit hűlni - a zsírpapírnál fogva könnyen kiemelhető a tepsiből, és rácsra helyezhető.
A csokit az olajjal megolvasztjuk, és megkenjük a sütemény tetejét.
Tálalásnál kínálhatjuk tejszínhabbal.

Ezután következett a mákos keksz. Kapóra jött, hogy sikerült két csokimázas süteményt kiválasztanom, így egy füst alatt letudtam őket.

A művek felülnézetből

A mákos keksz Zúza receptje:

Hozzávalók / 4 adag
A tésztához
12 dkg vaj (puha)
8 dkg porcukor
1 db tojás
17 dkg liszt
6 dkg mák (darált)
0.5 tk sütőpor
1 evőkanál étkezési keményítő
A mázhoz
5 dkg étcsokoládé
2 teáskanál napraforgó olaj

Elkészítés:
A tojást a cukorral, majd a lágy vajjal habosra verjük.
A többi hozzávalót összekeverjük egy tálban, majd alaposan beledolgozzuk a tojásos masszába.
Diónyi golyócskákat formálunk, melyeket sütőpapírral bélelt tepsin lazán sorba rakunk. Tetejüket ujjunkal meglapítjuk, keksz alakúra formáljuk.
Világosra sütjük.
Miután kivettük a sütőből, hagyjuk kihűlni.
A csokoládét az olajjal [ehhez is vajat használtam] együtt gőz fölött megolvasztjuk. Félig belemártjuk a kekszeket, majd dermedni hagyjuk.

Kieg.megj.: igazán vicces volt, ahogy a sima felükkel a tálca szélének támasztottam a kekszeket, hogy a csokibevonat megdermedjen, olyan volt, mintha menekülni akarnának.:)

Ezután még elkészítettem egy adag citromosat is, ami még mindig finom, már harmadjára próbáltam ki.

Harc a kelt tésztával (part 1.)

Megsütöttem életem első kelt tésztáját.
A várakozásaimat messze felülmúlta - azt hittem, tésztává se áll össze -, de... öhm, éppen, hogy meg lehet enni. Csak azért nem vágom ki az ablakon, hogy ne ijedjenek meg a macskák a röpülő torzszülöttektől.
Az elkámpicsorodott részem próbálom azzal vigasztalni, hogy legközelebb ügyesebb leszek. Hogy pátyolgassam az egóm: már kotyvasztás közben ügyesedtem. Kelt szíveket készítettem (volna), NEM, NEM MELLÉKELEK KÉPET A SZÖRNYETEGEKRŐL, öt jött össze, és az ötödik formára már teljesen szívre emlékeztetett, nagyon csinos lett. Az első láttán viszont a kedves a férfi genitáliákra asszociált, annyira röhögtem, hogy majdnem lefejeltem a sütőt.
A kudarc ellenére annyira megörültem, hogy péksüteményre hasonlítanak a kreálmányaim, hogy gyorsan konyharuhába csavartam az első kettőt - alig jöttek ki a sütőből - és futva szállítottam le a vonattal érkező kedvesnek, hogy büszkén megmutassam, milyen ügyes vagyok. Mindkettőnknek jobb lett volna, ha ezt kihagyom.:D
A legszebbet elviszem a nagymamámnak, hogy lássa, talán belőlem valami. Egyszer.

Sok minden

Tegnap társasjáték-, pontosabban Dixit partit tartottunk. Az este nagyon jól sikerült, szétröhögtük magunkat, és könyvmolyok lévén könyvcímeket "meséltünk el". Az étel-és italnemű természetesen nem hiányozhatott.

Nem akartam túlzásokba esni, ezért csak Netelka citromos álmát és Kriszta répás mártogatósát készítettem el. Bespájzoltam melléjük némi kalácsot, gyümölcsöt és forró csoki alapanyagot, de a lányok által hozott chips, csokis ropi (ami nem ropi), csokiegér, bor és Baileys (a cuki hasas poharakkal) nem tette szükségessé a további kotyvasztást.:)

Citromos álom (by Netelka):
Feltétlenül olyan sütire volt szükségem, ami sütés nélkül készíthető el. Ez tökéletes választás volt, csupán egy jénait, egy kézi mixert és két nagy tálat kellett beszereznem (éljen a kétlaki élet).
Azért is jó választás ez a süti, mert kellemesen savanykás, nem telít el annyira, hogy csak nyögni bírsz utána és sokáig eláll a hűtőben.
Hozzávalók:
25 dkg cukrozott tetejű babapiskóta (én simát használtam)
5 dl tejföl
5 dl tejszín
2 db citrom
12 ek. cukor (én jóval kevesebbet raktam bele)
1 csomag vaníliás cukor [imádom az illatát]

Szörnyen restellem, de bolti babapiskótát használtam, sütő nélküli állapot lévén. Olyan jó dolgom volt, hogy házi babapiskótán nevelkedtem, ezért ezzel a száraz, morzsáló borzalommal csak pár éve ismerkedtem meg, azt meg végképp nem tudtam, hogy cukros is létezik belőle. Másodjára használtam ezt az izét, és másodjára szívatott meg; egy zacskóban 20 dkg volt, a recept 25-öt ír, gondoltam, csak elég lesz az.
Néhány órával később káromkodva vágtam be a félkész süteményt a hűtőbe és loholtam a legközelebbi boltba. Pontosan az az öt deka hiányzott, pár darab. Grrr.
A recepten még annyit változtattam, hogy a maradék Stühmer, kandírozott narancsdarabos étcsokit felvagdaltam és rászórtam a tetejére, továbbá nemcsak citrom-, hanem narancs-és kiviszeletkékkel is díszítettem.
Nagyon finom lett, a krém alapján meg nem mondanám, hogy felerészben tejfölből van. A tejföl jó dolog, és még sokoldalú is.
Ja, és tényleg összemuffognak a babapiskóták.:)

A répás mártogatósnak nagy sikere volt, fezer találta ki, hogy legyen ilyen, abszolút jó ötlet volt. Kiflikarikákat pirítottunk hozzá, de a chipset se vetettük meg.
Hozzávalók:
sárgarépa (reszelt állapotú)
tejföl
majonéz
pici mustár
zúzott fokhagyma
só
bors

"Mindenből ízlés szerint", mondja Kriszta, hát, elfogyott, szóval olyan rossz nem lehetett.:)

Egyéb csacsogás:
1. Olyan tortáról álmodtam, hogy húú! Teljesen fehér volt, a külsejét kókuszreszelék díszítette, és körbe a peremén ribizliszemek díszlettek. Egyszer meg kellene sütni.
2. Mivel Pesten nincs kézi mixerem, venni kellett egyet (az otthoni ráadásul elég vacak), rá esett a választásom, Desire a neve, nem én találtam ki, tényleg így hívják. És tök jól dolgozik, szép, kemény habot vert a Citromos álomhoz.

3. Miközben a mixereket nézegettem, feltűnt pár gyönyörű, ám teljesen haszontalan háztartási gép, úgymint hot-dog-fagylalt-és vattacukor készítő. Gyönyörű pirosak, amerikai dizájnnal, és, valljuk be, amerikai funkcióval. Szeretem a vattacukrot (kb. évente háromszor), de nem vennék miatta egy gépet.
A képeken a hot-dog készítő, a vattacukorgép, a gofrisütő, a popcorn-előállítő és a fagylaltgép láthatóak.

Az apró dolgok istenei a konyhában

Rájöttem, hogy a kevert sütik miért lesznek laposak és szottyosak. Az előbbi probléma kapcsán a tojásra gyanakodtam, de a legutóbbi citromos süti négy tojással készült, az már egy tisztes adag, tehát tojás mint ludas kilőve.
A jénai.
Általában ebben az edényben készítem el a sütiket, van egy kisebb és egy nagyobb. Ugyan találtam egy magasfalú tepsit, de olyan ócskának tűnt, ezért a jénait részesítettem előnyben. Ha nem találok normális tepsit, veszek egyet.
Az, hogy milyen edényben sütsz valamit, apróságnak tűnik, legalábbis egy magamfajta béna kezdő számára. Miért a vajat és a cukrot kell először és együtt felverni, miben más, ha a hideg vajat morzsolod el, vagy ha langyos vajat adsz a hozzávalókhoz. A reszelt almából nyomkodd ki a levet (ezt meg is lehet inni, 100%-os gyümölcslé:), a túrót csavard bele egy tiszta konyharuhába.
Én csak nagy vonalakban ismertem a főzést - a sütést pedig még kevésbé -, és ugyan egy-két esetet leszámítva min. ehetőt alkottam, ezek az apró, ám fontos részletek kimaradtak számomra. És ennyi kell ahhoz, hogy valami ne csak ehető finom legyen, hanem szép és nagyon finom, evés közben pedig nem azon jár az eszed, hogy mi hiányzik a viszonylagos tökéletességhez. Részben ezek megjegyzésére hoztam létre ezt a blogot, valamint azért, hogy okulhassunk a hibáinkból, hogy legközelebb ügyesebbek legyünk, és hogy például a többiek karácsonyi menüvarázslása ne legyen merő stressz. Nem akarok olyan főzős blogot írni, ami szimpla receptleírásokat tartalmaz vagy tele van egzotikus, drága hozzávalókkal meg ínycsiklandó képekkel - félre ne értsétek, nincs bajom a profi gasztroblogokkal, de ezektől a kevés konyha önbizalmam még inkább összetöpped.
Szóval, csak bátran, úgy, mint a bundáskenyérnél; hibákat megemlítve és kiröhögve, változatokat és történeteket megírva. Én ilyet szeretnék.
Ui.: a mascarpone. Remekül lehet helyettesíteni tejföllel és/vagy sajtkrémmel.

Mennyei lakoma orgia

Na, jó, nem volt ez olyan nagy lakoma, de vannak olyan étkezések, amelyek különösen jól sikerülnek és jólesnek. Ezek általában hétvégére esnek, amikor van idő és energia ilyesmivel pepecselni.
A reggelire parasztos fenségesség volt jellemző; magvas sörkifli - finom, másnaposan is puha, nem olyan puffasztott akármi, mint egy mezei zsemle -, kolbász:D, sajtok, zöldségek. Ritkán fogyasztom ezt a "fogást", de akkor annál jobban ízlik.
A kedves szendvics formában ette, én katonákat készítettem, ahogy anya kiskoromban.

A képek kattintásra megnőnek:

A finom reggelinek volt egy sajátos mellékhatása: a bicifutás során az összes kutya megkergetett minket, a pondrónyi keverékektől az idős labradoron át a szürke színű, mozgékony vizsláig.

A bicifutás után - melynek során az erős szél próbára tett minket, egyszer majdnem kivitte alólam a biciklit és a kedves sapkáját is megirigyelte - úgy gondoltam, megérdemlünk némi kényeztetést, főleg amiatt, hogy nem vásároltunk semmit a Szamóca cukrászdában.
Főztem forró csokit (egy tábla tej- és majdnem egy egész étcsokit tettem bele), szeltem két szeletet a tegnap vásárolt szilvás-fahéjas kalácsból, az elkészült csokiba pedig egy-egy kanál kávés jégkrémet tettem, nagyszerűen kiegészítették egymás ízét, és a hideg-meleg hatás is vicces volt.

Éljen a citrom!

Finy Petra: A fűszerkatona c. mesekönyvében - amit egyébként PuPillától kaptam karácsonyra - van egy mese a citromtündérről, aki egy sárga, édes ízű gyümölcsöt ajándékoz az embereknek, cserébe csak annyit kér, hogy emlékezzenek rá. Sajnos az emberek egy idő után elfeledik a tündért, ezért annak bánatától a gyümölcs megsavanyodik - így jött létre az általunk ismert citrom.
Sorra jöttek velem szembe a citromos sütemények, én pedig szeretem a savanykás édességeket is - kiskoromban szólóban fogyasztottam a citromot, és a maradványok most is erre a sorsra jutottak -, úgyhogy kipróbáltam két receptet, és kivételesen képet is sikerült róla készíteni.

Duplán citromos süti és citromos keksz

Duplán citromos sütemény (by Netelka)
Hozzávalók:
- 4 tojás
- 13 dkg kristálycukor
- 1 nagy citrom leve
- a citrom reszelt héja
- 8 dkg Rama sütőmargarin (én vajat használtam)
- 1 csomag sütőpor
- 12 dkg liszt
A mázhoz (ezt kihagytam):
- 12 dkg porcukor
- 3 ek. citromlé citromlót írtam először jeee

0. A margarint / vajat megolvasztjuk. Én úgy szoktam, hogy meggyújtom egy lábas víz alatt a gázt, rárakok egy műanyag piklit, belehajítom a vajat és elizzad ott magának, addig tüzet raktam a cserépkályhába és megfőztem a pörköltöt (pfuj).
Amint a vaj megolvadt, hagytam hűlni, vagy langyosra, vagy hidegre.
1. A tojássárgáját a cukorral fehéredésig keverjük. Belereszeljük a megmosott citrom héját (ujjakra vigyázni!), a levét kifacsarjuk és hozzáadjuk. Figyelmesen megnézzük, hogy nem esett-e mag a masszába. 2. 2. Hozzáadjuk az olvadt vajat.
3. A csomag sütőport és a 12 dkg lisztet összekeverjük és a tésztához keverjük.
4. A tojásfehérjét kemény habbá verjük - amíg folyik, addig nem számít keménynek, igen, sokáig kell verni, és még olvasni se lehet közben -, én alkalomadtán adok hozzá egy pici ecetet, mint a habcsóknál.
A habot óvatosan a másik masszához keverjük.
5. Bekapcsoljuk a sütőt, előmelegítjük 180 fokra.
6. Egy kicsit (15x25 cm-es) tepsit kikenünk vajjal / zsírral, behintjük liszttel és beleöntjük a tésztát. Benyomjuk a sütőbe és kb. 25 perc alatt a sütő megsüti nekünk.
A máz:
A citromlét addig keverjük a porcukorral, amíg fel nem oldódik. Ha a süti elkészült, megvárjuk, amíg kihűl és rákenjük, várjunk, amíg rigor mortisos lesz.

Konklúzió: Netelka írja a receptben, hogy kis tepsi hiányában dupla mennyiséggel dolgozott. Én nem, mert nem akartam nyolc tojást feláldozni egyetlen sütihez. Valószínűleg ezért lett vékony a süti, azokat én nem szeretem, olyan kiábrándító. A falusi módit szeretem: a sütemény legyen vastag!
Az ízével semmi baj, de egy kicsit... szottyos lett. A kevert sütiknél gyakran járok így, nem tudom, hogy a jénai lehet-e az oka. Legközelebb keresek magas falú tepsit, ha van otthon egyáltalán.

Omlós citromos keksz (ízHUSZÁR receptje):
Hozzávalók:
- 12 dkg vaj
- 20 dkg cukor
- 0,5 kk. vanília kivonat (én egy csomag vaníliacukrot használtam)
- 1 db tojás (és elég volt)
- 0,5 citromból nyert citromlé
- 1 citrom héja
- 28 dkg liszt (nekem több kellett)
- 0,25 tk. sütőpor
- 2 késhegynyi szódabikarbóna
- 1 csipet só
- 10 dkg porcukor

0. A vajat megpuhítjuk (én megint olvasztottam, mert kevés volt az időm), összekeverjük a 20 dkg cukorral, habosra.
1. Hozzáadjuk a citromlevet, a reszelt héját, a vaníliát, a tojást, krémes masszát kellene eredményül kapni.
2. Egy másik tálban elkeverjük a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót. Az 1.-es számú masszához adjuk.
3. Ezekből formázható tésztának kell sikerülni. Az enyém 28 dkg liszttel még atomlágy volt, szerintem plusz 20 dekát simán beleraktam, mire golyókat tudtam belőle formázni. Szóval, ha olyan béna vagy, mint én, addig add hozzá a lisztet, amíg alig bírod keverni, elválik az edény falától és összeáll egy nagy egészbe. Ha bizonytalan vagy, vegyél egy kis adagot a tenyeredbe és próbáld diónyi golyóformára gyúrni.
4. Ha megvannak a nyavalyás golyók, meghempergetjük őket a porcukorban és sütőpapírral borított tepsire tesszük. Legyen némi követési távolság köztük, különben össze fognak olvadni. A tetejüket picit belapítjuk.
Nos, én türelmetlen voltam és siettem, úgyhogy szép nagy golyókat formáztam, minek következtében a kekszek akkorák lettek, mint a tenyerem.:D
5. A sütéssel vigyáztam, ahogy a recept gazdája írta: kb. 10-12 perc kell a kekszeknek, elég, ha a teteje kemény lesz és pici színt kap, így lesz omlós a keksz. Ha barnára sütjük, kiszárad. 180 fokos sütő kellett ennek is, ahogy a sütiknek általában.

Konklúzió: ez állati finom! Elég bele az egy tojás, a fél citromlé, csak a lisztmennyiségen kellett variálnom. Miután műanyag dobozban megutaztattam őket, kicsit puhábbak lettek, tegnap reggel megettem egyet, mert kíváncsi voltam, hogy sikerült, alig bírtam megállni, hogy ne vegyek még egyszer.

Hm, kimaradt fél citrom. Mi legyen vele? Aki szereti a kólát (pl. PuPilla:D), facsarja bele a bűnös nedűbe. Amúgy sikerült édes citromot vennem (török volt), biztos a citromtündér meséje miatt.

A szmötyis konyha és a karácsony

Tudjátok, mi történik a szokásos karácsonyi elmebaj, rohangálás, ajándékvadászat és az istenem-hol-a-cellux mellett?
Igen, az ételek - esetemben a sütemények - nem sikerülnek tökéletesen.

Tudom, hogy marha unalmas és gyakorlatilag paradoxon képek nélkül kajáról postolni, esküszöm, megemberelem magam, de a csodálatos szövegem egy kicsinykét talán ellensúlyozza a hiányt, továbbá a linkek is segítséget nyújtanak.
Főétel. Hm. Sütizabáló, gyümölcspusztító állatfajhoz tartozom, a húsok kevésbé érdekelnek, de, fájdalom, édességen nem lehet élni, se szalámis szendvicsen, ezt be kell látnom. Mustáros-fokhagymás csirkemellet sütöttem - abszolút nem karácsonyi kaja, de aki hagyományos étekkedvelő családban nevelkedik (rántott hús, töltött káposzta, pörkölt és társaik), annak egy életre elege lesz a zsíros húsokból. Legalábbis én így jártam, finnyás kölyök voltam és finnyás nő lettem, az eszményi hús lapos és könnyű.
A recepten annyit változtattam, hogy csirkecombok helyett csirkemellet használtam, a maradék enyőkét pedig beleöntöttem a tepsibe, ártani nem árt neki. Az ilyen fóliás, mártásos kajáknál türelmesnek kell lenni, idő kell, amíg a szmötyi elpárolog, tehát, ha nagyon éhes vagy, ne ennek állj neki.
Kicsit féltem a végeredménytől, mert állati fűszeres szag terjengett a konyhában, de jól sikerült, legalábbis nekem ízlett és egy falat alapján a kedves is finomnak ítélte.
Szokás szerint bemásolom a receptet, mert az internet illékony dolog:

Mustáros-fokhagymás mártásban sült csirkecombok Hozzávalók / 4 adag:
8 db csirkecomb
350 g tejföl
1 ek mustár
1 ek ételízesítő
bors ízlés szerint
3 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
1 dl napraforgó olaj
20 dkg sajt (reszelt)

Elkészítés: 

Összekeverjük a mustárt, a tejfölt, az ételízesítőt, a borsot, a finomra reszelt fokhagymát és az olajat.
A combokat bekenjük a vajjal, és belemártogatjuk a szószba.
Tepsibe szorosan egymás mellé tesszük, fóliával letakarjuk, és forró sütőben 40 percig sütjük.
Utána megszórjuk sajttal, és fólia nélkül sütjük tovább, míg a sajt szépen rápirul. 

(sütési hőfok: 180°C)

Nézzük a sütiket. Egy korábbi postban rengeteg receptet belinkeltem, de tudtam, hogy max három adagra lesz energiám, így is lett, és az egész napos lótás-futás, majd sütés után remegő kézzel mostam fel a konyhát este fél kilenckor kijelentettem, hogy egy hónapig tepsit se akarok látni. (Jaja, szilveszter után meg azt, hogy soha többé nem iszom - a pezsgőre bort, különben transzhumanizmusról, Diana hercegnő esetleges lófejéről és szépségideálról fogok eszmét futtatni, a dugóhúzóval hadonászva.)
Elsőként szilvalekváros, mákos linzerkéket csináltam. Persze ez szívatott meg a legjobban. Nekem kevés volt a harminc deka liszt, a tészta mindenüvé ragadt. Aztán a konstans idegbetegség határán sikerült őket kiszaggatni - de csak a szimpla virágos formával, a lyukacsosból az istennek nem jött a tészta, csak három darabban. Egy idő után meguntam az avantgárdságát és csak sima virágokat szaggattam.
A tepsikészeket rásorakoztattam a receptes füzetemre. A nyitott füzetemre. Elképesztően hülye ötlet volt, a legnagyobb merénylet ellene, ehhez képest a csokibevonat, a tojás semmi volt (korábbi balesetek).
A recept hét perc sütést írt, nálam ennyi idő után még atompuha volt minden virág, úgyhogy vártam, majd villámgyorsan kikapcsoltam a sütőt. Igen, kicsit morzsáztak, de az ízük finom lett, pedig én utálom a mákot. Házi szilvalekvárral kentem meg őket. (Tök jó, hogy vettem a boltban, kinyitottam, és apám akkor szólalt meg, hogy ő csinált ilyet.)

A recept:

Szilvalekváros, mákos linzerkék
Hozzávalók / 10 adag:
30 dkg liszt
20 dkg margarin
10 dkg porcukor
1 tojássárgája
1 tasak vaníliás cukor
0,5 tasak sütőpor
2 ek darálatlan mák
0,5 kis üveg szilvalekvár 

Elkészítés:
A tészta hozzávalóit: liszt, szobahőmérsékletű margarin, porcukor, tojássárgája, vaníliás cukor, mák és sütőpor, alaposan összedolgozzuk.
Bőven lisztezett felületen fél cm vastagra nyújtjuk, és egy kis virág alakú formával kiszaggatjuk.
Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk.
180 fokra előmelegített sütőben 7 perc alatt hőlégkeveréssel megsütjük.
Ha kihűltek, egy lukasat, és egy telit összeragasztunk szilvalekvárral.
(A tepsi mérete: 28x38 cm)

A mézeskalács sütemény se a papírforma szerint alakult, nagyon vékony lett, ezért négy szeletre vágtam, kettőt-kettőt egymásra pakoltam, közéjük szilvalekvár, a tetejükre olvasztott csoki került és mandulareszelék. Mázlim volt, amilyen tömény lett, pont elég volt belőle az a két szelet.:)
Apropó, a csokiolvasztás. Semmiképpen ne hagyjátok magára és az apró láng felett tartsátok, mert leragadhat. Ízlés szerint vajat illik hozzáadni, asszem, én öt dekát hajítottam a tábla csoki mellé.
Ja, és semmiképpen ne emeljétek ki bekapcsolva a habverőt a masszából. A szélrózsa minden irányába köpköd. Igen, ezt én is régóta tudom, de a fáradtság elfeledtette velem.

Mézeskalács sütemény
Hozzávalók / 6 adag:
A tésztához:
200 g liszt
150 g porcukor
1 dl olaj
1 ek fahéj
1 ek kakaó
1 ek lekvár
20 g mézeskalács fűszerkeverék
1 cs sütőpor
1 tojás
2,5 dl meleg tej
mazsola ízlés szerint
A tetejére:
szilvalekvár (vagy ízlés szerint más)
csokoládémáz 

Elkészítés:
Bekapcsoljuk a sütőt.
Egy tálban alaposan összekeverjük a hozzávalókat.
Előremelegített sütőben, kizsírozott, lisztezett tepsiben kb. 40 perc alatt megsütjük
Ha kihűlt, lekenjük lekvárral, majd leöntjük csokoládémázzal.
(sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeveréses
tepsi mérete: 15x25 cm)

Az utolsó sütinél, az ünnepi mézes-meggyesnél fogytán voltam, arra is gondoltam, hogy nem csinálom meg - ehhez képest ez sikerült a legjobban, bár nem nyolc kanál disznózsírt raktam bele.:D Imádom az ilyen hagyományos recepteket, igenis, a piskóta hat tojásból készül, még hogy egy meg kettő... ezért lett vékony a mézes is.
Egyedül a habtól féltem, elég gagyi habverőm van, hamar felmelegszik, és a hab még a keménység közelében se jár, amikor égett műanyagszagot kezd árasztani. Tettem hozzá egy picike ecetet, ahogy a habcsóknál szokás. Szóval, amikor a hab már nem folyt a tálban, hanem szilárdabbnak tűnt, akkor öntöttem rá a kisült piskótára. A meggybefőttbe beleszerettem, úgy nyeltem a hideg, cukros lét, mint kacsa a nevezetes nokedlit (bocs, nővérem, szerintem is botrányos közmondás).
A csokireszelésnél nagyon vigyázzatok, mert a kezetektől felmelegszik a csoki, eltörik, és már az ujjatok reszelitek. Anya, amikor lángossütőben dolgozott, rengeteg sajtot reszelt, és mindig figyelmeztetett, hogy vigyázzak a reszelővel.
De szerintem az is teljesen jó, ha késsel apróra felvagdossátok a csokit, ne adj' isten bolti reszeléket vesztek. Sőt, a meggybefőttnek se muszáj sajátnak lennie.:D

Ünnepi mézes-meggyes:
Hozzávalók / 5 adag:
Tészta:
25 dkg cukor
3 ek méz
6 db tojássárgája
3 ek cukrozatlan kakaópor
8 ek disznózsír
30 dkg liszt
1.5 csomag sütőpor
1 dl tej (annyi, hogy piskóta sűrűségű legyen)
Tetejére:
6 db tojásfehérje
30 dkg cukor
5 dkg étcsokoládé (reszelve)
10 dkg meggybefőtt (felezett)
Elkészítés:
Tészta:
A tojássárgáját a cukorral, mézzel, zsírral, kakaóval habosra keverjük.
A lisztet a sütőporral elkeverjük, a kakaós masszához szórjuk. Hideg tejet adunk hozzá, annyit, hogy piskóta állagú legyen.
Vajazott, lisztezett tepsibe öntve megsütjük előmelegített sütőben 200 fokon.
Tetejére:
A 6 tojásfehérjét a cukorral felverjük, és a megsült tésztára öntjük. Nyitott sütőben pár percig szárítjuk.
A felezett meggyszemeket rápakoljuk, úgy, hogy majd a felszeletelt kockánk közepére essen.
Lereszeljük az étcsokoládét, és a tepsi hosszában, széltében megszórjuk a reszelékkel. A reszelék közepén vágjuk fel, így minden kocka széle meg lesz szórva
Teljes hűlés után vizezett késsel felvágjuk, hogy minden kocka közepén meggyszem legyen, és széleit díszítse a reszelt csokoládé. Jöhetnek a vendégek. Jó étvágyat!!
(sütési hőfok: 200°C
tepsi mérete: 36x22 cm)

A felemás eredmény ellenére a sütik sikert arattak, a kedves családjához szállítottuk el őket, és el is fogytak, állati jólesett, hogy megdicsérték őket. vicomte keresztlányának szeretnék egyszer szivárványtortát sütni, de úgy, hogy belül teljesen lila, mert ez a kedvenc színe, ez a drága lány minden sütifrankensteinre azt mondja, hogy szép és finom.

Gesztenyés krémes

Ha valakinek még nem sikerült megcsömörlenie a karácsonyi habos-babos sütemények után, és sütés nélkül szeretne egy finomságot elkészíteni, annak ajánlom a következő receptet.

Hozzávalók:
A tésztához: 
2 cs. gesztenyemassza
25 dkg darált keksz
15 dkg margarin vagy vaj
1-2 evőkanál rum

A krémhez:
8-9 dl tej
6 evőkanál cukor
3 csomag vaníliás pudingpor
25 dkg porcukor
25 dkg margarin vagy vaj
1 csomag babapiskóta
1 evőkanál rum
5 dl habtejszín


A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd egy magas falú tepsibe rakjuk, amit sütőpapírral előtte kibéleltünk.
A krémhez a pudingport a cukorral a tejben megfőzzük, majd hideg vízbe állítjuk és folyamatos keverés mellett lehűtjük

A puha margarint/vajat kikeverjük a porcukorral, majd hozzákeverjük a pudingot.
A felét a tésztára tesszük, majd rátesszüka tejbe és rumba áztatott babapiskótát és a krém másik felével betakarjuk.

A tetejére felvert tejszínhabot teszünk és reszelt csokoládéval vagy csokis tortadarával megszórjuk.

Figyelem, nagyon tömény édesség!!!

Szingli fánkvadász poszt No4

Elérkezett végre advent utolsó vasárnapja, avagy az utolsó fánkvadász poszt napja :)

Boldog, kajában gazdag karácsonyi ünnepeket kívánok!

Most őt fogjuk végigenni:
Janet Evanovich: A négy fejvadász (Four to Score)

Visszaültem a kocsiba, és úgy döntöttem, következtetőkészségem jelentős javuláson menne keresztül, ha ennék egy fánkot. Így hát átautóztam a városon Hamiltonba, és leparkoltam a Tasty Pastry pékség előtt.

Gimnazista koromban én is dolgoztam részmunkaidőben a Tasty Pastryben. A hely azóta sem változott sokat. Ugyanaz a zöld-fehér linóleumpadló, ugyanazok az olasz süteményekkel, csokis canollichipsszel, biscottival, napóleonkockával, friss zsemlével megtöltött, csillogóan tiszta üvegszekrények. A frissen sült fánk és a fahéj ismerős, boldogító illata.

Lennie Smulenski és Anthony Zuck a hátsó szobában, hatalmas fémsütőkben és egy teknőnyi forró olajban sütötték a finomságokat. Liszt- és cukorfelhők telepedtek meg a sík felületeken és a padlón.

Kiválasztottam két bostoni krémest, és zsebre vágtam néhány szalvétát.

(1. fej.)

Elkóvályogtam a konyháig, és meghallgattam az üzeneteimet.

- Stephanie, itt anyád. Ne feledkezz el a vacsoráról! Sült csirkét készítek.

(1. fej.)

- És desszertnek banánkrémes süteményt készítettem - zárta le az alkut. - Csak hogy biztosan maradni akarj a legvégéig.

(1. fej.)

...kimentem a konyhába, hátha a hűtőszekrényben sikerül megtalálnom a valódi identitásomat. Éppen egy Sara Lee fagyasztott sajtos süteményt csomagoltam ki, amikor megszólalt a telefon.

(2. fej.)

SPOILER!

- Sol Kleinschmidt éppen most hívott, és beszélt a kódolt üzenetről - mondta Lorraine köszönés helyett. - Jöjjön be, teszek ki egy kis süteményt.

Helyet foglaltam Lorraine-nel szemben a konyhaasztalnál, és figyeltem, ahogy a rejtvény felett töpreng.

(2. fej.)

Rex a konzervdobozában aludt, és a füle botját sem mozdította, így hát kimentem a konyhába, és készítettem magamnak egy mogyoróvajas-olívás szendvicset. Felnyitottam egy doboz sört, és evés közben az új üzenetet tanulmányoztam.

(2. fej.)

Beléptem az ajtón, és azonnal balra fordultam, a konyhába. Bedugtam a fejem a hűtőbe, és turkálni kezdtem az ott tárolt dolgok között abban a reményben, hogy rálelek a tökéletes ebédre. Néhány perc után egy keménytojás és egy banán mellett döntöttem.

(3. fej.)

Hazamentem. Joe Morelli az előtér padlóján ült; hátát a falnak vetette, hosszú lábait keresztbe rakta egymáson. Mellette barna papírzacskó, az egész lépcsőházat belengte a hús és a hal átható illata.

Kérdő pillantással mértem végig.

- Gondoltam, beköszönök - mondta Morelli talpra állva.

Tekintetem a zacskóra siklott.

- Kaja - vigyorgott Morelli.

- Jó illata van.

- Tengeri húspogácsák Pinótól. Még forrók, nemrég vettem.

Alapállapotban nem engedtem volna be Morellit a lakásomba, de bűnt követtem volna el minden ellen, ami szent, ha visszautasítom Pino húspogácsáit.

Kinyitottam az ajtót, és Morelli követett a lakásba. Táskámat a kisasztalra dobtam, és már mentem is tovább a konyhába. Kivettem két tányért a beépített faliszekrényből, és elhelyeztem őket az asztalon.

- Nehezen hiszem el, hogy csupán udvariassági látogatásról van szó.

- Talán nem teljesen - ismerte el Morelli. Olyan közel állt hozzám, hogy tarkómon éreztem a lélegzetét. - Úgy gondoltam, talán érdekelne Maxine Nowicki anyjának legfrissebb orvosi jelentése.

A tányérokra szedtem a húspogácsákat, majd két egyenlő részre osztottam a káposztasalátát.

- El fogja venni az étvágyamat?

(3. fej.)

Morelli kicaplatott a nappaliba, és kezébe vette a tévé távkapcsolóját.

- Megnézhetnénk a meccset. A Yankees játszik. Van jégkrémed?

Teljes hatvan másodpercbe telt, hogy rátaláljak a hangomra.

- Málna. Pálcikás.

- Tökéletes.

(4. fej.)

A fényképet mutogatva, névkártyákat osztogatva végigmentem a sétányon. Fogyasztottam egy kis sült krumplit, egy szelet pizzát, két süteményt, egy üveg limonádét és egy vanília-narancs fagylaltot.

(4. fej.)

Visszamásztam az ablakon, magamhoz vettem még egy doboz sört, egy darab kétszersültet, hónom alá vágtam a vezeték nélküli telefont, és visszatértem előbbi ülőhelyemre.
(5. fej.)

Visszarohantam a lakásba, készítettem magamnak egy mogyoróvajas szendvicset kalóriaszegény kenyérből, és szörföztem a tévécsatornák között, amíg el nem érkezett az indulás ideje.
(5. fej.)

Bezárkóztam, benéztem az ágy alá, a vécébe és a zuhanyzófüggöny mögé. Miután megbizonyosodtam felőle, hogy biztonságban vagyok, megettem egy Entenmann's teasüteményt, hogy megnyugtassam magam.
(5. fej.)

Mintegy ötpercnyi kiabálás és dühöngés után megfájdult a fejem. Ezért abbahagytam a hangoskodást, és benéztem a hűtőbe, hátha találok valamit, amivel véget vethetek a migrénnek. Banánkrémes sütemény. Még maradt szombatról egy kevés. Megettem a sütit, és leöblítettem egy kis tejjel. Még mindig éhes voltam, ezért némi mogyoró és egy csomag babapiskóta is a veszteséglistára került.
(6. fej.)

SPOILER!
Lula befurakodott Sally mellett a konyhába.
- Jézusom, ezt látnotok kell! Sütemények, ameddig a szem ellát!
Cuki a pultnál állt, és fánkhoz való tésztát dagasztott. Amikor beléptünk, felpillantott, és szégyenlős mosolyt eresztett meg felénk.
- Ha jól sejtem, most azt gondoljátok, hogy tutira megbuggyantam.
- Kedvesem, én most éppen azt gondolom, hogy haláli jó fej vagy - mondta Lula. - Ha új szobatársra van szükséged, azonnal hívj!
- Szeretem a sütőből előszüremlő illatokat - mondta Cuki. - Olyan, mint otthon.
- Atlantic Citybe megyünk - közöltem Cukival. - Nem akarsz csatlakozni hozzánk?
- Köszönöm, de még be kell tennem a pitét, a fánknak meg kell kelnie, aztán van egy kis vasalnivalóm is...
- A fenébe! - legyintett Lula. - Mintha Hamupipőkét hallanám.
Cuki megbökdöste a tésztát.
- Nem vagyok valami nagy szerencsejátékos.
Mindannyian elvettünk egy süteményt a pulton lévő tálcáról, aztán kitódultunk a konyhából, végigmentünk a folyosón, és beszálltunk a liftbe.
(7. fej.)

Morelli egy liter hideg tejet és egy csomag Oreót rakott a fal melletti kis faasztalra. Kivett két tiszta poharat a szárítóból, leült az asztalhoz, és kitöltötte a tejet.
(8. fej.)

Magamba tömtem egy tál zabpelyhet, és körülnéztem a házban.
(8. fej.)

Délre értem az irodához. Connie és Lula Connie íróasztalánál kínai kaját ettek.
- Szolgáld ki magad - mondta Connie, és könyökével megbökött egy nagy kartondobozt. - Van itt elég. Sült rizs, rákszirmok, meg valami kung-fu izé.
(8. fej.)

Kimentem a konyhába és üdvözöltem Rexet, aki válogatott vacsoramaradékok méretes halmán trónolt. Morelli jóvoltából Rex egy teljes szőlőszemen, egy mályvacukron, egy kekszen és néhány szem mogyorón lakomázhatott. Kihalásztam és bekaptam a mályvacukrot, nehogy Rexnek a közeljövőben fogtömésre legyen szüksége.
- Tehát, mit kérsz? - kérdeztem Morellit.
- Steaket, krumplipürével és zöldbabbal.
- Aha. Mit szólnál egy mogyoróvajas szendvicshez?
- Az lett volna a második választásom.
Így hát készítettem két mogyoróvajas szendvicset, és bevittem őket a nappaliba.
(8. fej.)

Kávét töltöttem magamnak, egy tálkába zabpelyhet öntöttem, és helyet foglaltam vele szemben a kis asztalnál.
(9. fej.)

Joe szedett magának egy adag raviolit, és megszórta reszelt sajttal.
(10. fej.)

Kiittam a kávémat és befaltam néhány házi süteményt, de egyik szememmel közben folyamatosan az órát figyeltem.
(10. fej.)

Töltöttem magamnak egy csésze kávét, és szemügyre vettem az asztalon fekvő fehér papírzacskót.
- Fánkok?
- Aha. Templomba akartam menni, de úgy döntöttem, inkább veszek néhány fánkot.
Leültem vele szemben, és kiválasztottam egy bostoni krémest.
(10. fej.)

A hűtő átkutatása után sonkás-sajtos szendvics mellett döntöttem. Gyorsan összedobtam magamnak egyet, és a pultnak támaszkodva enni kezdtem.
(11. fej.)

- Élvezze a lasagnát!
Búcsút intettem neki, és kivittem a még meleg edényt a konyhába. Letettem a pultra, és a fejemet néhányszor jó erősen belevertem a szekrénybe.
- Argh...
Felemeltem a fólia sarkát, és benéztem alá. Lasagna. Jó illata volt. Vágtam magamnak egy darabot, és kitettem egy tányérra.
(11. fej.)
Ha megeszem a lasagnát, utána kell valami fizikai munkát is végeznem, például lekocognom néhány kilométert. Jobban szerettem a bevásárlóközpontig tartó sétával letudni a napi testmozgásomat. Oké, a pokolba is, talán mégis kimehetnék futni egyet. Formában kell maradnom, meg ilyenek.
(12. fej.)

SPOILER!
Kilenckor megérkezett az üveges, majd nem sokkal utána egy újabb olasz nő. Kaját hozott - ezúttal csokoládés sütit. A felét legyűrtem, mialatt arra vártam, hogy elkészüljön az ablak.
(12. fej.)

(bocs, de nagyon untam már a krumplipürét :D)

- Készítettem egy kis sültet. Borsóval és krumplipürével.
- Oké, vacsorára ott vagyok.
- Joseph is.
- Ő nem szereti.
- De igen - mondta Morelli.
Felsóhajtottam.
- Rendben, ő is jön.
(12. fej.)

Sallyvel végül egy doboz Newton füge és néhány szénsavas üdítő mellett döntöttünk. Fizetés után a kocsiban fogyasztottuk el ebédünket.
(14. fej.)

Az asztalnál ültünk, anyám töltött káposztát szolgált fel. Négy töltelék került a tányéromra. Kigomboltam farmerom legfelső gombját, és a villámért nyúltam.
(14. fej.)

- Vacsora után el kell mennem - mondtam anyámnak. - Éjszaka dolgozom.
- Desszertnek csokoládés süteményt készítettem. Az asztalra tettem a szalvétámat.
- Viszek magammal egy zacskóban.
(14. fej.)

- Vacsorára hazaérsz? - kérdezte anyám. - Sült csirke lesz, pogácsa és epertorta.
- Hazaérek.
(15. fej.)

A képek forrása, nehogy valaki reklamáljon itt nekem:
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7a, 7b, 8a, 8b, 9, 10a, 10b, 10c, 10d, 10e, 11, 12, 13, 14a, 14b, 14c, 14d, 15, 16, 17, 18a, 18b, 19a, 19b, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27a, 27b, 27c, 28, 29, 30, 31a, 31b, 31c