2013. november 22., péntek

Kedvenc (hideg) szendvicsem

Na, ne tessék kérem valami bonyolultra gondolni. Nem vagyok az a konyhában pepecselős fajta, ezt már említettem azt hiszem :)

Kicsit messziről fogok indítani, de most ilyen csacsogós hangulatom van (a szendvics meg úgyis egyszerű, mint egy pofon, kábé három sor lesz az egész). Szóval tegnap este anya kitalálta, hogy együk meg a hetekkel ezelőtt lefagyasztott töltött káposztát. Szép piros, kerek fagyis dobozban volt lefagyasztva, ezt a szép kerek formáját meg is őrizte, mikor belekerült a tepsibe. Némi lábvízzel be is lett nyomva a sütőbe, de csak nem akart kiolvadni. Szülém türelmét vesztvén kikapta a sütőből a cuccost, és átpakolta egy fazékba, felrakta a tűzre, és nagyjából harmincszor legyilkolta egy nagykéssel, hogy szétválassza a gombócokat (egy jó tanács: ha kés van a kezében, ne bosszantsátok fel ;). Na, ez olyan jól sikerült, hogy az étel, amit tegnap vacsorára fogyasztottunk, már nem annyira töltött káposzta volt, mint inkább töltött káposzta-leves. Szanaszét folyt, kanállal tudtuk csak enni :D Ráadásul akkora adagot kaptam, hogy a végén azt hittem kipukkadok, mint egy lufi - ennek hála ma reggelre súlyos húsundorom lett, így elhatároztam, hogy tejbegrízen fogok élni. De. Apa tegnap vett nekünk valami fehér csoki bevonatos, erdei gyümölcsös krémmel tuningolt hatalmas nápolyit, amiből egyet megettem reggel - és ami olyan édes volt, hogy most meg már a tejbegríz gondolatától fogott el a rosszullét. Szóval megcsináltam a kedvenc szendvicsemet ebédre. Ami sós, hús sincs rajta olyan sok, és amit amúgy is rég ettem.

A hozzávalók elég problémásak lesznek, mert nem lehet őket sokfelé kapni, meg úgy általában nincs belőlük minden háztartásban...
Tehát, az exkluzív hozzávalók listája:
~ kenyér
~ párizsi (baromfi, ha engem kérdezesz, mert annak olyan jó kis semleges íze van)
~ tejföl
~ lilahagyma
Mármost először is fogod a kenyeret, és levágsz belőle tetszés szerinti mennyiségű szeletet. Ha peched van, mint nekem, ezt csak némi káromkodással kísérve, a modern pékek édes szüleit emlegetve sikerül kivitelezned, csak mert a másnapos kenyér röhögve atomjaira hullik a kés alatt, és inkább emlékeztet madárkajára, mint kenyérszeletre. Ha sikeresen megküzdöttél a forgácsolódó pékáruval, helyezd őket egy tányérra, míg kipihenik az őket ért sokkot. Pucoválj meg némi hagymát - ízlés szerinti mennyiséget. Én most két kis pöttömöt választottam, de az egyik még így is megmaradt, látszik is a fotóművészeti remeken, amit készítettem. Ezt is a tányérkára készítjük. Na, most fogjuk a parizert, vékony szeleteket vágunk belőle, és gondosan elhelyezzük őket a kenyérszeleteken - nem kell az egészet beterítenie, de a lyukakat praktikus lefedni, hogy ne folyjon át rajtuk a cuccos. Ha ez megvan, kellemesen folyósra kavart tejfölt kanalazunk rá, és szétteregetjük a tetején (én az ujjammal szoktam, az a legjobb célszerszám ilyen esetekben). Célszerű visszafogottan bánni a tejtermékkel, nehogy evészet után azon kapjuk magunkat, hogy egy fél liter tejföl csobog a nadrágunk elején. Ha mindez megvan, apróra kockázzuk a hagymát, lazán széthintjük az egész tetején, és jól befaljuk, amit alkottunk.

Hát, ez az én kedvenc szendvicsem. Valahogy úgy érzem, nem fog itt osztatlan sikert aratni, de csakazértis leírtam. Anyának is csináltam már, szerinte is tök finom. Apám egyenesen imádja. A nővéremnek meg vagy egy éve ajánlgatom, de nagy összegbe mernék fogadni, hogy azóta se próbálta ki :P

A gyűrött-foltos terítőt kéretik figyelmen kívül hagyni.

U.i. Oké, ez több lett három sornál. Bocs. Mondtam hogy csacsogós hangulatom van.

12 megjegyzés:

  1. De jókat röhögtem az exkluzív hozzávalókon. :D Hát ez a kombináció még sose jutott eszembe, de nagyon vicces. Tuti, hogy ki fogom próbálni, szerintem a pasim se bánná, ha ilyet főznék egyszer.
    Jaj, a nyamvadt kenyereket meg nagyon utálom... Annyira még nem vagyok nagy király, hogy tudjam, hogy melyik péknél milyen kenyeret kell venni, hogy ne essen szét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tök jó, majd mesélj, hogy ízlett-e nektek! :)
      A szétesős kenyereket én is nagyon utálom, bár gondolom ez a fentebbiekből már kiderült :D Mi néha még aznap felszeleteljük az egészet, hogy megvettük - akkor vágni még nem problémás, normálisan bepakolni a zacskójába viszont annál körülményesebb :)

      Törlés
  2. Dehogynem lesz osztatlan siker, hétvégén ki is próbálom! :)
    És annyit röhögtem most eme bejegyzésen, haláli egy szórakoztató család lehettek ti is! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klassz, majd Te is meséld el, hogy tetszett :)
      Köszi - hát, a hülyeségfaktor mindannyiunknál elég magas :D

      Törlés
  3. Nekem nagyon tetszik ez a kaja.:) Külön praktikus, h a kenyérlyukakat fedjük le parizerrel, h ne folyjon ki a tejföl.:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örvendek :) Ugyehogy? Olyat is szoktam egyébként, hogy felkockázok egy kevés hagymát, azt beleszórom a tejfölös pohárba, jól megkavarom, és elkanalazom a kenyér mellé. Magyarán ugyanaz, mint fönt, csak parizer nélkül, ugye :)

      Törlés
  4. Szerintem zseniális az egész poszt, és nekem is kedvet hoztál a szendvicshez. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :)) Tök jó, örülök hogy tetszik néktek :)

      Törlés
  5. Jajj, ez de jól hangzik. (Tekintve, hogy imádom a tejfölt és a többi hozzávaló is jöhet bármikor. :D)

    VálaszTörlés
  6. Nekem is tetszik, és jót röhögtem a poszton :) :)

    VálaszTörlés