Máglyarakás

Amikor összegyűlik hétvégére a megmaradt kifli vagy zsemle, és nem akarunk zsemlemorzsát gyártani belőle, előkerül a máglyarakás jól bevált receptje. Eredetileg nem tettem bele diót és lekvárt, de másoktól hallottam és a neten is olvastam, hogy szoktak bele tenni, így most én is ezt a változatot készítettem el.
Az eredeti recept szerint az édesség kiflivel vagy kaláccsal készül, nálunk kifli és zsemle volt itthon,  mai - szerintem - ugyanolyan jó, a karácsonyi mákos gubánál is bevált.

Hozzávalók: 
szikkadt kiflik/zsemlék/kalács
4 tojás
1 csomag vaníliás cukor
kb.: 5 evőkanál cukor
egy csipet só
1 teáskanál citromhéj (elmaradhat)
tej
1-2 alma
baracklekvár
rum
1-2 marék marék mazsola
1-2 marék dió
vaj vagy margarin


A tojásokat szétválasztom, a sárgájához hozzáadom a vaníliás cukrot, 3 evőkanál cukrot és a citromhéjat, majd összekeverem és felöntöm tejjel. A kiflit/zsemlét/kalácsot feldarabolom és beledobom a tojásos-tejes keverékbe, hogy jól megszívják magukat.
Egy tűzálló tálat kikenek margarinnal. A mazsolát egy műanyag kancsóba szórom, majd kb.: 2-3 evőkanál rumot és egy kevés vizet öntök rá, hogy a folyadék ellepje a mazsolát, aztán 450 W-on másfél percre beteszem a mikróba, hogy a szemek jól megduzzadjanak.
A kifliket a kikent tálba borítom, megszórom a lecsepegtetett mazsolával. A lekvárból teáskanállal kis darabokat teszek a kiflikre, majd megszórom a darabokra vágott dióval. Végül meghámozom és felszeletem az almákat, amivel beborítom a tetejét (kicsit szellős maradt, de ez nem baj). 220 fokon addig sütöm, míg az alma megpuhul.
Közben a tojások fehérjét 1-2 evőkanál cukorral és egy csipet sóval kemény habbá verem. Ha az almák megpuhultak, kiveszem a tálat a sütőből és ráborítom a habot. Ha nagyobb tálat használunk (ahogy most én is), akkor nyugodtan kenjük szét rajta a habot. Végül ismét visszateszem a sütőbe, hogy a hab szépen rápiruljon.
Ha elhűlt, rögtön szeletelhető.