Szingli fánkvadász poszt No2

Advent második vasárnapjának alkalmából a következő könyvet fogjuk végigenni:
Janet Evanovich: A szingli fejvadász 2. (Two for the Dough)

Fekete válltáskámat a konyhapultra dobtam, és a fiókból kihalásztam egy kanalat. Kinyitottam a fagyisdobozt, és miközben ettem, meghallgattam az üzeneteimet.

(1. fej.)

Delio benzinkútja a Hamiltonon volt, nem messze tőlem. Odafelé beugrottam egy boltba, vettem egy nagy ibrik kávét, hozzá néhány csokis fánkot. Úgy gondoltam, ha már az ember New Jersey levegőjét szívja, nem muszáj úgy elpatkolni, hogy mindig egészségesen táplálkozik.

(1. fej.)

Anyám az asztalra tette a krumplipürét. - Gyertek enni, mielőtt kihűl.

[...]

Apám a szemét forgatta, aztán elszántan beledöfte a villát a csirkébe.

[...]

Desszertnek almáspite volt. A savanykás és fahéjas tölteléket omlós és porcukros tészta övezte. Két darabot ettem, és orgazmusközeli állapotba kerültem tőle. - Cukrászdát kéne nyitnod - mondtam anyámnak. - Vagyont kereshetnél az almáspitéddel.

[...]

Mire hazaértem, Morelli már várt. Zsebre vágott kézzel támasztotta a falat, lába keresztbe vetve. Várakozón nézett rám, amikor kiléptem a liftből, és rámosolygott a kezemben lévő barna zacskóra.

- Hadd találjam ki - mondta. - Maradék.

- Legalább tudom, miért lettél nyomozó.

- Többet is tudok - beleszimatolt a levegőbe. - Csirke.

- Csak így tovább, még a CIA kutyás nyomozócsoportjába is bekerülhetsz.

Megfogta a zacskót, míg kinyitottam az ajtót. - Nehéz napod volt?

- Mondhatni. Ha nem tépem le magamról rögvest ezt a cuccot, mindjárt elolvadok.

Belépett a konyhába, kivett a zacskóból egy halom fóliába csomagolt csirkét, hozzá egy dobozból a tölteléket, egy másik dobozból a mártást, egy harmadikból pedig a krumplipürét. A mártást és a krumplit a mikróba tette, három percre állította.

[...]

Morelli bedugta a fejét a zacskóba. - Lehet, hogy almáspitét látok ott?

- Ha hozzáérsz, meghalsz.

(2. fej.)

Forró csokit rendeltem, és áfonyás palacsintát dupla sziruppal.

[...]

Eltüntettem mindent, és azt kívántam, bárcsak egy kardigánt vettem volna föl, akkor most kigombolhatnám a nadrágomat.

(2. fej.)

Fiorello büféje előtt parkoltam le. Rendeltem nála egy tonhalas szendvicset, és bementem a szomszédos ajtón Vinnie-hez.

[...]

Visszamentem, be egyenesen a McDonald'sbe, ahol vettem egy doboz zsírszegény tejet.

[...]

Behajtottam a parkolóba, megvártam, míg valaki elmegy, beálltam a helyére, megettem a szendvicset, megittam a tejet, és karba tett kézzel vártam.

(2. fej.)

Visszautasítottam anyám vacsorameghívását, megígértem, hogy nem farmerben megyek a búcsúztatásra, letettem, és a kalóriabombát ellensúlyozó könnyű kaja után néztem a hűtőben.

Salátát majszoltam, amikor csöngött a telefon. - Szia. - Ranger volt. - Mibe, hogy salátát vacsorázol?

(3. fej.)

- Mind jöttünk pudingot enni - jelentette ki Mazur nagyi anyámnak, amikor beléptünk. - Magunkkal hoztuk Morelli nyomozót is, mert nagyon régen nem evett már házi csokipudingot.

Anyám még keskenyebbre harapta a száját.

- Remélem, nem zavarok - mondta Morelli. - Tudom, hogy nem számított vendégre.

Ez a mondat a Burg összes házának ajtaját nyitja. Egyetlen valamirevaló háziasszony sem ismerné be, hogy háza ne állna vendégvárásra készen a nap huszonnégy órájában. Maga Hasfelmetsző Jack is bejutna bárhová, ha ezzel kezdené.

(3. fej.)

Reggel hétkor kikászálódtam az ágyból, rosszkedvű voltam és elgyötört. Lezuhanyoztam, farmert, pólót vettem, és csináltam egy kávét.
[...]
Előszedtem egy tál müzlit, Donald kacsás bögrémet telitöltöttem kávéval, és átnéztem a borítékot, amelyet Spiro adott.
(4. fej.)

Épp a Burger King és a Pizza Hut közt vívódtam, amikor csöngött a telefon.
- Stephanie - szólt bele az anyám. - Főztem egy nagy fazék töltött káposztát. És desszertnek püspökkenyér lesz.
- Jól hangzik, de más programom van ma estére.
- Milyen program?
- Vacsoraprogram.
- Randevúd van?
- Nem.
- Akkor nincs is programod.
- Létezik más is, nem csak a randevú.
- Például?

- Munka.
- Stephanie, Stephanie, Stephanie, te annak a semmirekellő Vinnie unokabátyádnak dolgozol, és csavargókra vadászol. Ez nem munka.
Képzeletben a fejemet csapkodtam a falhoz.
- Van itthon vaníliafagyi is, a sütihez.
- Kalóriaszegény?
- Nem, a drágábbik fajta, amelyik kis kartondobozban van.
- Oké. Ott leszek.
(5. fej.)
Bedugtam a fejem a hűtőbe, előhalásztam a maradék süteményt, és elfeleztem Morellivel. Álltunk a konyhapultnál, ettük a süteményt, és vártuk a kávét.
(6. fej.)

Nem volt szükség az étlapra. Ha van eszed, Jimnél steaket eszel, zöldséggel. Rendeltünk, és némán ültünk, míg hozták az italt.
(6. fej.)

Aggódtam, hogy a nap folyamán alighanem kórosan lezuhant a koleszterinszintem - úgy döntöttem, Popeye fűszeres sült csirkéjét szavazom meg magamnak vacsorára. Nekiindultam, és magamat meg a kaját a Paterson Streetre fuvaroztam, megálltam egy parkolóban Julia Cenetta házával szemben. Itt is pont olyan jól lehet enni, mint bárhol másutt, és ki tudja, talán szerencsém lesz, és felbukkan Kenny.
(6. fej.)

Elmentem Vic videotékájába, és kivettem a Szellemirtókat, intellektuális magaslatban szárnyaló legkedvencebb filmemet. És vettem mikróban elkészíthető pattogatott kukoricát, egy KitKatot, egy zacskó mogyoróvajas süteményt és egy doboz instant forró csokit. Én aztán tudok mulatni, nemde?
[...]
Megettem a KitKat felét, és elnyúltam az ülésen. Elmúlt a második óra is - megismételtem a korábbi szertartást. És amikor az utolsó falatot is lenyeltem, nyílt egy oldalajtó, és a kiömlő fényben egy férfi körvonalait láttam.
[...]
Közelebb lépett, szimatolt. - Csokiszagot érzek.
- Megettem egy fél KitKatot.
- És mi van a másik felével.
- Azt már korábban megettem.
- Kár. Lehet, hogy eszembe jutott volna még némi kulcsfontosságú információ, ha ettem volna egy KitKatot.
- Szerinted nekem kell etetnem téged?
- Van még valami a táskádban?
- Nincs.
- És egy kis almáspite otthon?
- Pattogatott kukorica és keksz. Egy filmet akartam megnézni ma este.
- Vajas?
- Igen.
- Oké, azt hiszem, beérem vajas pattogatott kukoricával.
(6. fej.)

Kávét főztem, és feltárcsáztam Eddig Gazarrát - üzenetet hagytam neki, hívjon vissza. Míg vártam, kilakkoztam a lábkörmömet, ittam egy kávét és elrágcsáltam egy ropogós müzliszeletet. Épp teli volt a szám, amikor csörgött a telefon.
(7. fej.)

Anyám integetett felénk. - Gyertek be! Milyen kellemes meglepetés. Még jó, hogy van még egy kis levesem. És van friss kenyér is, apád most hozta a pékségből.
- Szeretem a levest - mondta Morelli.
[...]
- Üljetek asztalhoz - mondta anyám. - Egyetek kenyeret és sajtot. Van felvágott is. Giovichinninél vettem. Nála vannak a legjobb felvágottak.
[...]
Megettem a levest és a kenyeret, és belemarkoltam a kekszesdobozba, közben Morellit néztem, mi a fenétől ilyen sovány. Megevett két tányér levest, egy fél vekni kenyeret vastagon megkenve vajjal, és hét süteményt. Számoltam.
Látta, hogy bámulom, és kérdőn nézett vissza.
- Szerintem baromi sokat edzel. - Nem kérdeztem - leszögeztem.
- Futok néha, ha tehetem. Meg gyúrok. - Elvigyorodott. - És a Morellik anyagcseréje gyors.
Az élet szemét.
(9. fej.)

Forró csokit csináltam, hozzá mogyoróvajas-mézes kenyeret. A tányért a bögre tetejére tettem, a telefont a hónom alá, kezemben a Spirónál talált számokkal teli lista, és behurcolkodtam az ebédlőasztalhoz.
(10. fej.)

Kimásztam az ágyból, megkönnyebbülten láttam, hogy fel vagyok öltözve, ezzel tehát nem kell törődnöm. A fürdőszobában minimálprogramot hajtottam végre, felkaptam a táskám és a dzsekim, és már indultam is a parkolóba. Koromsötét volt még, nyirkos hideg, a jég ráfagyott az ablakra. Isteni. Elindítottam a motort, felcsavartam a fűtést, és a kaparóval megtisztítottam az ablakokat. Mire ezzel végeztem, már egészen ébren voltam. Megálltam egy éjjel-nappali büfénél, Bordentown felé, és betáraztam némi kávét és fánkot.
(10. fej.)

Morelli behajtott egy Burger Kingbe, és vett néhány zacskó táplálékot. Majd felhúzta az ablakot, visszament az útra, és az autó egyből teli lett Amerika szagával.
- Hát ez nem egybesült hús - mondta.
Így igaz, de a desszertet kivéve az étel az étel. Belenyomtam a szívószálat a turmixba, és belekotortam a zacskóba, sült krumplit keresve.
[...]
Befaltam a sajtburgert és a sült krumplit, és nekiálltam a turmixnak. A parkolóban és az utcán nem volt semmi mozgás - szinte süket csönd ült Morelli kocsijában. Egy ideig a saját lélegzetem hallgattam. Aztán átnéztem a kesztyűtartót és az oldalzsebeket. Semmi érdekeset nem találtam. Az óra szerint Morelli tíz perce ment el. A turmixszal is végeztem, a papírokat és a szemetet visszagyömöszöltem a zacskóba. És most?
(11. fej.)

Kikapcsoltam a masinát, felkaptam egy nagy zacskó chipset és néhány sört, visszamentem a nappaliba, és lerogytam Morelli mellé a kanapéra. Óvatosan kettőnk közé helyeztem a chipset. Mami és papi vasárnap este.
(11. fej.)

- A terv a következő - kezdte Morelli. - Te követed Spirót, én pedig téged.
Ez nekem nem hangzott különösebben eredeti tervnek, de mivel jobbat nem tudtam, hát nem cikiztem. Telitöltöttem a termoszt kávéval, csomagoltam két szendvicset és egy almát, és bekapcsoltam a rögzítőt.
(11. fej.)

Kivettem a hűtőből egy kis sonkát meg sajtot.
- Hadd csináljam én - lépett közbe anyám, és elővett egy vekni rozskenyeret is.
- Meg tudom csinálni magamnak.
Elővett egy éles kést. - Nem tudod elég vékonyan szeletelni a sonkát.
Készített egy szendvicset mindkettőnknek, töltött két csésze tejet, és az asztalra tette.
(12. fej.)

- Gyere reggelizni.
- Nincs időm.
- Készítettem zabpelyhet. Az asztalon van. Töltöttem narancslét.
[...]
Megittam a narancslét, és megkóstoltam a zabpelyhet. Valami hiányzott belőle. Talán csokoládé. Vagy fagyi. Tettem bele három kanál cukrot és kis tejet is.
(12. fej.)

Engedelmesen kullogtam utána a barlangjába, ahol a tűzhelyen főtt a krumpli, állt a gőz, és csupa pára volt a mosogató fölötti ablak. Anyám kinyitotta a sütő ajtaját, hogy megnézze a sültet - és mellbe vágott a báránycomb illata. A szemem elhomályosult, a szám tátva maradta várakozástól.
A sütőből a frizsiderbe vette az útját. - Jó lenne egy kis répa a sülthöz. Megpucolhatnád - nyomta a kezembe a zacskót és a hámozót.
(13. fej.)

Anyám rántottát tett elém. Mellé szalonnát, pirítóst és egy pohár narancslét.
(14. fej.)

- Mindent tudok az ilyen megfigyelésekről - mondta a nagyi. - Az egyik este mutattak a tévében néhány magándetektívet, azok mindent elmeséltek. - Bedugta a fejét a vászonzsákjába, amit magával hozott. - Minden van itt, amire szükségünk lehet. Magazinok, hogy ne unatkozzunk. Szendvicsek, üdítők. Még egy üveget is hoztam.
- Milyen üveget?
- Olajbogyó volt benne eredetileg. - Az orrom elé dugta. - Ha netán pisilni kéne. A magánnyomozók mind ezt csinálják.
- Én nem tudok üvegbe pisilni. Csak a férfiak tudnak üvegbe pisilni.
- A szentségit! - mondta a nagyi. - Hogy erre nem gondoltam! Pedig kidobtam belőle az összes olajbogyót, hogy el tudjam hozni.
Olvasgattuk az újságot, kitéptünk belőle néhány receptet. Megettük a szendvicseket, megittuk az üdítőt. Utána mindkettőnknek pisilni kellett, tehát visszamentünk anyámékhoz, rövid szünetet tartottunk. Majd vissza a Hamiltonra, ugyanoda parkoltam, és vártunk tovább.
(14. fej.)

Plusz egy személyes megjegyzés: ha a következő hetekben is kétnaponta kell újraindítanom a netet, mert a csökött upc folyton bemondja az unalmast, hárpiás leszek. Ma háromszor vagy négyszer kellett nekiesnem a modemnek, hogy be tudjam fejezni a bejegyzést, dühömben hirtelen halálra ítéltem egy Tibis csokimikulást is. Ennek megfelelő tisztelettel tessék viseltetni a poszt helyenként kissé pontatlan képi anyaga iránt ;)

A képek forrása, nehogy valaki reklamáljon itt nekem:
1, 2, 3a, 3b, 4, 5a, 5b, 6a, 6b, 7, 8, 9a, 9b, 10, 11, 12, 13, 14a, 14b, 14c, 14d, 15a, 15b, 16a, 16b, 16c, 17a, 17b, 18, 19, 20, 21a, 21b, 22, 23, 24, 25, 26

Mi kerüljön a kekszes dobozba? - Fahéjas csillagok

Közkívánatra folytatom a Mi kerüljön a kekszes dobozba? c. sorozatot (ez most jutott eszembe).
Tudni kell, hogy néhány éve még az egyik drogéria pontgyűjtő kampányában megadott pontért és eleinte 1 Ft-ért, később már csak adott pontért Stahl-szakácskönyvet lehetett szerezni, amin kapva kaptam és több könyvére is így tettem szert.
Egyértelműen a Gyors édességekből próbáltam ki a legtöbb receptet, mert ebben vannak a legnormálisabb hozzávalók.

De lényeg a lényeg, ismét valami finomságra éheztem és nekiálltam a sütésnek. Íme, a recept:

Hozzávalók:

• 15 dkg puha vaj
• 4 evőkanál porcukor
• 1 vaníliarúd
• 15 dkg finomliszt
• 1 evőkanál étkezési keményítő
• 3 kávéskanál őrölt fahéj

1. Előmelegítjük a sütőt 190 fokra (gázsütőn 5-ös fokozat), és sütőpapírt terítünk két 30x40 cm-es tepsibe.

2. A tésztához a puha vajat robotgéppel 1-2 perc alatt habosra verjük a porcukorral, és a vaníliarúd kikapargatott belsejével, majd külön tálban elkeverjük a lisztet, az étkezési keményítőt meg az őrölt fahájat. Ezt a fahéjas lisztkeveréket robotgéppel összedolgozzuk a cukros vajjal, és mihelyt elvegyült, meg is vagyunk a tésztával.

3. A kész masszát 1 cm-es nyílású, csillagcsöves nyomózsákba töltjük, és kb. 3 cm átmérőjű csillagokat nyomunk ki belőle a tepsikre egymástól 4-4 cm-re. 

4. Következik a sütés: a fahéjas csillagokat 10-12 perc alatt megsütjük, egyik tepsit a másik után. Csak akkor szedjük tálra, amikor már teljesen kihűltek.

Kb. 50 db süti lesz belőle.

Tapasztalatok:

Jó puha legyen a vaj vagy margarin, mert nehéz lesz a robotgéppel összehabosítani, ill. ezzel még nem lenne gond, mert van fakanál is a világon, de miután beletömjük a habzsákba, nagyon nehéz lesz kinyomni.

Szerintem bármilyen mintába kinyomhatjuk a tésztát, a sajátjaimat mindig Barbapapáknak hívom, mert leginkább rá hasonlítanak.

Nyugodtan leszedhetjük őket a tepsiről, miután kivettük őket a sütőből, nem törik csontjuk és a tányéron is ugyanúgy elhűlnek.

Apróság: a vaníliarúd helyett 1 csomag vaníliás cukrot használtam, és most is dupla adag hozzávalót vettem.

A süti pár nap alatt elfogyott.

(Folyt. köv.)

Szingli fánkvadász poszt No1

Egy kis adventi meglepetés, avagy időzített kajabomba a Babos Klub tagjainak :)

Az itt lebzselők egy része korábbról már ismerheti ezt a bájos projektet, máskor, máshol már elkezdtük összegyűjteni Stephanie Plum étkeit. Csakhogy. Onnan, ahonnan indult elküldték Nimát, aki az egészhez az ötletet adta, nem sokkal később pedig Elsia is elment - ő volt az, aki az első könyvből szorgalmasan kijegyzetelte a zabálós részeket, minden, ami ebben az első fánkvadász posztban szerepel, az ő gyűjtése :)

Szóval nem volt kérdés, hogy átmentem ide az egészet, csak az időpont tolódott. Mostanáig. Négy könyv lett kijegyzetelve, négy vasárnap van hátra karácsonyig - tökéletes alkalom a Plum konyha bemutatására. Jó nyálcsorgatást ;)

E mámai napon a következő könyvet fogjuk végigenni:

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 1. (One for the Money)

- Ruhában kellene járnod - mondta anyám, miközben behozta a zöldbabot és a gyöngyhagymakrémet, és letette az asztalra.

[...]

Apám újabb szelet húst villázott a tányérjára.

(1. fej.)

Kivettem a frizsiderből egy üdítőt, a tálalóból egy csomag fügét, és eldöntöttem, hogy először Ramirezzel beszélek.

(2. fej.)

- Ananásztorta - mondta anyám. - Kihagyod az ananásztortát, ha most elmész. Mert azt ne hidd, hogy elteszek neked belőle.

Anyám még a piszkos trükköktől sem riadt vissza, ha úgy gondolta, hogy megéri. Tudta, hogy engem lakatra zár az ananásztortával. Egy Plum rengeteg viszontagságot képes vállalni egy jó süteményért.

(4. fej.)

Bernie-t ötéves kora óta ismertem. Iskolába is együtt jártunk. Elsőtől harmadikig együtt ebédeltünk, és életem végéig a mogyoróvajas-lekváros kenyér fog róla eszembe jutni.

(4. fej.)

SPOILER!

Elfoglaltuk a helyünket az asztalnál, és az evéssel foglalkoztunk.

- Bernie gépeket ad el - mondta anyám, miközben odanyújtotta a vöröskáposztát. - Jól keres vele. Bonneville-je van.

- Egy Bonneville. Ezt képzeld el - mondta Mazur nagyi.

Apám nem emelte fel a fejét a csirkéből.

[...]

Mindent egybevetve Bernie Kuntz egész jól viselte az estét. Nem pisilt be, amikor Mazur nagyi seggbelőtte a sült csirkét. Kétszer is vett anyám iszonyatos kelbimbós ragujából.

(4. fej.)

Egyik szemem lehunytam, a másikkal kilestem a kukucskálón. Eddie Gazarra nézett vissza rám. Egyenruhában volt, és két Dunkin' Donuts zacskó volt a kezében. Kinyitottam az ajtót, és beleszimatoltam a levegőbe. - Hm - szippantottam.

[...]

Egymással szemben ültünk, és vártam, míg kivette az egyik zacskóból a két műanyag pohár kávét. Levettük a poharak tetejét, szalvétát terítettünk magunk elé, és a fánkok után néztünk. Elég jó barátok vagyunk ahhoz, hogy ne kelljen evés közben beszélgetnünk. A bostoni krémest ettük meg először. Aztán elfeleztük a maradék négy lekváros fánkot.

(6. fej.)

Megálltam egy boltnál, és vettem vaníliajoghurtot meg egy karton narancslét ebédre. Vezettem és szürcsöltem, és remekül éreztem magam a légkondicionált pompában. Volt ideggázom, riasztóm, joghurtom. Mit kívánhatnék még?

(7. fej.)

- Csináltam egy nagy fazék töltött káposztát - mondta. - Hazajöhetnél vacsorázni.

(7. fej.)

Begyűrtem Dodd aktáját is egy összecsukható ernyővel együtt, és egy csomag mogyoróvajas kekszet éhhalál ellen.

(8. fej.)

Teletömtem magam mogyoróvajas keksszel, még egy sört ittam, és a hálószobába vonszoltam magam.

(9. fej.)

Mogyoróvajas és lekváros szendvicset készítettem magamnak, egy kicsit Rexnek is adtam, a többit megettem, míg lehallgattam Morelli üzeneteit.

(9. fej.)

Tíz perccel később találkoztunk Pino pizzériájában. Rengeteg olasz étterem volt a burgban, de pizzát Pinónál kellett enni. Mondták ugyan, hogy éjszakánként patkányméretű csótányok látogatják a konyháját, de a pizza elsőrangú volt, ropogós és puha, finom szósszal, és annyi szafttal a pepperóniban, hogy végigfolyt a karodon, és lecsöppent a könyöködnél. Egy bár is tartozott az étteremhez. Késő este a bár teli volt hazafelé tartó rendőrökkel, akik itt csengették le a napi feszültséget. Ebben a napszakban elvitelre vártak a vevők.

Beültünk az étterembe, és kértünk egy korsó sört, míg vártunk a pizzára. Őrölt csípős paprika volt az asztalon, egy másik üvegben parmezán. Az abrosz piros-fehér műanyag.

(9. fej.)

Kávéra volt szükségem, otthagytam Jackie-t, és elmentem megkeresni a büfét. Azt mondták, kövessem a lábnyomokat a padlón, odavezetnek. Felpakoltam némi süteményt, két nagy bögre kávét és két narancsot is, hátha Jackie és én szeretnénk egészségesnek érezni magunkat.

(10. fej.)

SPOILER!

Morelli némi frissen szeletelt gombát szórt a serpenyőbe, és főzött tovább, mennyei illatokat küldve felém. Piros- és zöldpaprikát, hagymát, gombát pirított, és gyilkos ösztöneim fokozatosan lelohadtak, egyenes arányban azzal, ahogy a nyál összefutott a számban.

[...]

- Mit csinálsz?

- Steaket. Akkor tettem oda, amikor bekanyarodtál a parkolóba.

[...]

Úgy mozgott a konyhámban, mintha világéletében nálam lakott volna, tányérokat tett a pultra, elővett egy tál salátát a fridzsiderből. Azt kellett volna éreznem, hogy tolakodó, de voltaképpen nagyon is kényelmes volt ez most nekem.

Mindkét tányérra kitett egy-egy szelet húst, betakarta a raguval, és mellétett egy befóliázott sült krumplit. Elővette a salátaolajat, tejfölt és steakszószt, elzárta a sütőt, és megtörölte a kezét.

(10. fej.)

Morelli este fél tizenegykor kopogott az ajtón. Egy karton sör, egy pizza, és egy hordozható tévé volt a hóna alatt.

(11. fej.)

SPOILER!

Bementem a boltba, és vettem egy grépfrútos jégkrémet. - Balefetem volt - magyaráztam. - A fám felhafadt.

- Talán orvoshoz kéne mennie.

Letéptem a papírt a jégkrémről, és a számba tettem. - Ahhh - sóhajtottam. - Márif jobb.

(12. fej.)

- Töltött kagylót csináltam ma estére. Kérsz belőle?

Szinte hihetetlen, mennyire szerettem volna azokat a töltött kagylókat. [...] Szerettem volna néhány órát egy olyan házban tölteni, amelyik agyon van zsúfolva bútorokkal és átható ételszaggal. - A töltött kagyló jó lenne.

[...]

Este nyolcra tökéletesen elteltem a jó étellel, a túlzsúfolt bútorokkal, és készen álltam arra, hogy visszatérjek saját független életemhez. Kibotladoztam a szüleim házából, karjaim rogyásig a maradékokkal, és hazamentem.

(12. fej.)

A képek forrása, nehogy valaki reklamáljon itt nekem:

1a, 1b, 1c, 2a, 2b, 3, 4, 5a, 5b, 5c, 6a, 6b, 7a, 7b, 8, 9, 10a, 10b, 11, 12, 13a, 13b, 14, 15, 16, 17

Leila karácsonya

Még a blog indulásakor felvetettem az ötletet, hogy mi lenne, ha néha egy-egy főzős műsorról is írnánk itten... szóval akkor én most írok is :)

Na jó, eredetileg holmi porhanyós hóemberek elkészítésének mikéntjével szerettelek volna megismertetni Titeket (meg magamat is, mert még az életben nem csináltam), de a jelek szerint az Univerzum (vagy talán Alex Woods) nem akarja, hogy megsüssem ezt a sütit. Először a csatorna miatt kellett elnapolnom, ma meg apa meglepett egy nagyoncsokis kakaós csigával. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy a kakaós csiga nyakon van öntve minimum egy fél tábla olvasztott csokival. Nagyon finom, de olyan iszonyú tömény, hogy még soha nem bírtam egyszerre megenni. És hát ennek köszönhetően momentán nem sütikről ábrándozom, hanem párizsis melegszendvicsről, amit meg is fogok csinálni, ha megírtam ezt a bejegyzést.

Kép innen

Tehát: első főzős műsorunk a Leila karácsonya lesz, aminek épp most néztem meg az egyik részét. Sajnos míg gúvadt szemmel meredtem a svéd nyalánkságokra életbe lépett az egyik idióta Murphy-törvény, így a szüleim pont a műsor közepén telefonáltak, hogy hát mi újság van itthon? És persze pont a legérdekesebb desszert készítésénél. Ehh.

Észrevételeim a következők: hozzám hasonló, nagyon kezdő konyhatündéreknek kizárólag nyálcsorgatás céljából ajánlott. Leila egymás után dobálja a hozzávalókat a csini babakék aszimmetrikus táljába, de olykor csak minden másodikról mondja meg, hogy mi is az. Arról meg, hogy miből mennyi kell, egy árva szót sem szól. Tehát vagy számolod, hogy hány tojást ütött fel, hány cup lisztet szórt hozzá, meg saccolgatod az egyéb hozzávalók mennyiségét, vagy megpróbálod az interneten előkotorni a receptet, és aztán reménykedsz, hogy sikerül valahogy lefordítanod. Az első recept után még reménykedtem, hogy lesz valami kis lista a hozzávalókról, merthogy bemutatták a kész sütit, alatta kiírva a neve svédül... de nem. Pár pillanatig mutatják a kaját, aztán jónapot, jön a következő recipe. Hát, kösz... A másik dolog, ami engem személy szerint irritált, az a folyamatos vigyorgás. Mint itt a képen. Időnként ráközelítenek Leila fejére, ő felnéz a tojásfelverésből/tésztanyújtásból, és belevigyorog a kamerába - ami igazán nem is volna baj, csak néha kicsit erőltetettnek tűnik nekem az a mosoly.

Nna. És akkor most elmondom, miért szeretném megnézni a többi részt is :) Először is azért, mert a cuccok, amiket csinál, eszméletlen jól néznek ki. Komolyan. A mai műsorban gyömbéres kalács volt, valami sáfrányos kétszersült, trüffel és Ulla kenyere. A kalácshoz volt valami hab is, a kenyérhez pedig konyakos sajtkrém. És nekem ez tetszett, annak ellenére, hogy a kalácsban volt gyümölcs (nyersen cukrozott áfonya, vagy miszösz), a sajtkrémben pedig darabos volt a köménymag. Mondtam már, hogy durván válogatós vagyok? A végén pedig a vendégsereg olyan jóízűen falatozik mindenből, hogy öröm nézni. Meg kell mondjam, egy évekkel ezelőtt elfogyasztott Ikeás tortaszelet óta piszkálja némiképp a fantáziámat a svéd konyha, de most aztán veszettül kíváncsi lettem rá. Valaki nem akarna meglepni egy svéd szakácskönyvvel?

Kép innen

A másik dolog, ami tetszett, az Leila konyhája a Julmust. A műsor közepe tájékán volt egy kis termékbemutató, ami ugyan kicsit bosszantó volt a belőle áradó reklámszag okán, de azért érdekes is volt. Szóval: a műsorban azt állították, hogy a svédeknél nem igazán divat karácsonykor az alkoholos italok fogyasztása - ők karácsonyi mustot isznak, ami egy több mint száz éves, titkos recept alapján készül a nemtudomhol... (bocs, képtelen voltam megjegyezni a város nevét) Mivel aktívan utálom az alkoholt, határozottan kíváncsi lettem erre az italra - nos, mint kiderült, többféle Julmust is van, ha jól emlékszem a műsorban ez a Mikulancsos fajta szerepelt itten jobbra :)

Jézusom, ez már kész regény... Szóval: szerintem érdemes tenni egy próbát vele, jó a hangulata, és jók a sütik is. Ha valakit netán érdekel, a következő rész holnap délben lesz a FEM3-on ;)

És akkor most csinálok valami kaját, különben menten éhen halok.

Frida Kahlo kedvenc narancsos süteménye

  Ugyanezt a receptet tavaly már közzétettem a saját blogomban, de arra gondoltam, hogy a hűvös őszi, lassan téli estéken, délutánokon jó, ha fel van töltve a kekszes dobozunk valami finomsággal. Például ezzel a narancsos sütivel, amit inkább keksznek neveznék.
A kép és a leírás tavalyi, de nemrég újra megsütöttem és elmesélem az idei élményeimet is.

Narancsos omlós sütemény

5 deka liszt, 12 deka margarin, 10 deka cukor 1 narancs leve és lereszelt héja, 1 tojás sárgája és 1/4 kanál szódabikarbóna.

Habosra keverjük a zsírt a cukorral, és rögtön hozzáadjuk a tojás sárgáját, a narancs levét és lereszelt héját. Ehhez keverjük hozzá lassanként az átszitált lisztet és a szódabikarbónát. Összegyúrjuk a tésztát, és sodrófával fél centiméter vastagra nyújtjuk. 5 centiméteres karikákat vágunk belőle, és zsírozott tepsire rakjuk. 200 fokon pirosra sütjük. Hagyjuk elhűlni, majd meghintjük porcukorral. 

Az első sütés tavaly: 
Mivel az 5 dkg lisztből készült süti a fél fogamra sem lett volna elég, így rögtön dupla mennyiséggel dolgoztam. A margarinból az egész kockát felhasználtam, mert a csomagoláson ígért 25 dkg sem biztos, hogy megvan annyi. Mindent a recept szerint csináltam, azonban a tészta mindenre hasonlított, csak olyan állagúra nem, amit össze lehet gyúrni, így még bőségesen adagoltam hozzá a lisztet és legalább 1 teáskanál szódabikarbónát. (A recept szerinti kanalat evőkanálként értelmeztem.) Nagy nehezen végre elkezdtem gyúrni és újabb lisztes rásegítés után végre rendesen összeállt! Fogalmam sincs, mennyi lisztet adtam még hozzá pluszban, de a lényeg, hogy végre összeállt rendesen és nem olyan volt, mint a nokedli meg a fánk.

A kör alakú szaggató helyett elővettem a képen is látható három kisebb formát: virágot, csillagot és meg nem mondom, milyen alakút. Zsírozás helyett sütőpapírral bélelt tepsiben sütöttem meg a sütiket, de amikor már szépen megsült az aljuk, lejjebb kapcsoltam a sütőt és még néhány percig bent hagytam őket. Így világosak maradtak felül, de belül omlósak. A második adag már kicsit megbarnult és keményebb lett, de kekszes dobozban majd megpuhul.
Szerintem felesleges porcukorral megszórni, mert így is elég édesek.
Narancs helyett citrommal is finom lehet. 

Az idei sütés:
Most 3 adagnyi alapanyaggal készültem, de sikerült szép nagy narancsokat venni, és elég volt csak egynek a levét hozzáadni a tésztához, amihez ismét jóval több lisztet használtam fel, hogy össze lehessen gyúrni.
Ezúttal szivecskéket szaggattam, de bármilyen formát használhatunk. Érdemes kipróbálni, mert nekem is az egyik kedvencem.

Ha van rá igény, hozok még recepteket, mert a hétvégén megint kekszet sütök :).

A recept innen van: 
F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve
Libri Kiadó, 2012
3490 Ft

Kedvenc (hideg) szendvicsem

Na, ne tessék kérem valami bonyolultra gondolni. Nem vagyok az a konyhában pepecselős fajta, ezt már említettem azt hiszem :)

Kicsit messziről fogok indítani, de most ilyen csacsogós hangulatom van (a szendvics meg úgyis egyszerű, mint egy pofon, kábé három sor lesz az egész). Szóval tegnap este anya kitalálta, hogy együk meg a hetekkel ezelőtt lefagyasztott töltött káposztát. Szép piros, kerek fagyis dobozban volt lefagyasztva, ezt a szép kerek formáját meg is őrizte, mikor belekerült a tepsibe. Némi lábvízzel be is lett nyomva a sütőbe, de csak nem akart kiolvadni. Szülém türelmét vesztvén kikapta a sütőből a cuccost, és átpakolta egy fazékba, felrakta a tűzre, és nagyjából harmincszor legyilkolta egy nagykéssel, hogy szétválassza a gombócokat (egy jó tanács: ha kés van a kezében, ne bosszantsátok fel ;). Na, ez olyan jól sikerült, hogy az étel, amit tegnap vacsorára fogyasztottunk, már nem annyira töltött káposzta volt, mint inkább töltött káposzta-leves. Szanaszét folyt, kanállal tudtuk csak enni :D Ráadásul akkora adagot kaptam, hogy a végén azt hittem kipukkadok, mint egy lufi - ennek hála ma reggelre súlyos húsundorom lett, így elhatároztam, hogy tejbegrízen fogok élni. De. Apa tegnap vett nekünk valami fehér csoki bevonatos, erdei gyümölcsös krémmel tuningolt hatalmas nápolyit, amiből egyet megettem reggel - és ami olyan édes volt, hogy most meg már a tejbegríz gondolatától fogott el a rosszullét. Szóval megcsináltam a kedvenc szendvicsemet ebédre. Ami sós, hús sincs rajta olyan sok, és amit amúgy is rég ettem.

A hozzávalók elég problémásak lesznek, mert nem lehet őket sokfelé kapni, meg úgy általában nincs belőlük minden háztartásban...

Tehát, az exkluzív hozzávalók listája:

~ kenyér

~ párizsi (baromfi, ha engem kérdezesz, mert annak olyan jó kis semleges íze van)

~ tejföl

~ lilahagyma

Mármost először is fogod a kenyeret, és levágsz belőle tetszés szerinti mennyiségű szeletet. Ha peched van, mint nekem, ezt csak némi káromkodással kísérve, a modern pékek édes szüleit emlegetve sikerül kivitelezned, csak mert a másnapos kenyér röhögve atomjaira hullik a kés alatt, és inkább emlékeztet madárkajára, mint kenyérszeletre. Ha sikeresen megküzdöttél a forgácsolódó pékáruval, helyezd őket egy tányérra, míg kipihenik az őket ért sokkot. Pucoválj meg némi hagymát - ízlés szerinti mennyiséget. Én most két kis pöttömöt választottam, de az egyik még így is megmaradt, látszik is a fotóművészeti remeken, amit készítettem. Ezt is a tányérkára készítjük. Na, most fogjuk a parizert, vékony szeleteket vágunk belőle, és gondosan elhelyezzük őket a kenyérszeleteken - nem kell az egészet beterítenie, de a lyukakat praktikus lefedni, hogy ne folyjon át rajtuk a cuccos. Ha ez megvan, kellemesen folyósra kavart tejfölt kanalazunk rá, és szétteregetjük a tetején (én az ujjammal szoktam, az a legjobb célszerszám ilyen esetekben). Célszerű visszafogottan bánni a tejtermékkel, nehogy evészet után azon kapjuk magunkat, hogy egy fél liter tejföl csobog a nadrágunk elején. Ha mindez megvan, apróra kockázzuk a hagymát, lazán széthintjük az egész tetején, és jól befaljuk, amit alkottunk.

Hát, ez az én kedvenc szendvicsem. Valahogy úgy érzem, nem fog itt osztatlan sikert aratni, de csakazértis leírtam. Anyának is csináltam már, szerinte is tök finom. Apám egyenesen imádja. A nővéremnek meg vagy egy éve ajánlgatom, de nagy összegbe mernék fogadni, hogy azóta se próbálta ki :P

A gyűrött-foltos terítőt kéretik figyelmen kívül hagyni.

U.i. Oké, ez több lett három sornál. Bocs. Mondtam hogy csacsogós hangulatom van.

Indul a szezon!

Hogy milyen szezon? Hát a szaloncukoré!

Szerda reggel elrongyoltam a Sparba, és az első látvány, ami megtámadta a szemem, a hegynyi szaloncukor volt. Ó, istenem. Egyelőre nincs túl sok fajta, Bonbonettit láttam és Nosztalgiát - meg a kis dobozos Stühmer válogatást. Folyattam néhány nyálpatakot (bocs), aztán kiválasztottam a Bonbonetti citromos-túrós zacskóját. Izolda egyik bulijában kóstoltam meg, azóta ácsingózom rá.

Ti milyen szaloncukrokat preferáltok?

Ui.: és most elrakom magam mellől a zacskót, mielőtt akut cukorsokkban hunyok el.

3 pikkpakk tészta

Lehet, hogy nem nagy dolog, de tésztában elég jó vagyok, azt hiszem, tésztát szeretek a legjobban főzni és enni is. Biztos, hogy képtelen lennék megválni ettől az ételtől, annyiféle isteni és pofonegyszerű verziója létezik, és valahogy mindig egy kerek ízű finomság a végeredmény. Amióta csak kettőnknek főzök, kicsit beszűkült a variációk köre, a saját kedvenceimet már nagyon ritkán készítem el, utálok egy személyre főzni, de majd azért azokból is hozok egy válogatást valamikor.

Nálunk a következő három tésztaétel készül a leggyakrabban (illetve még a lasagne, de abból a Knorros boltit csinálom, úgyhogy azt nagyon nem fejteném ki, viszont az E-betű halmok ellenére nagyon finom az is):

Aszalt paradicsomos spagetti

* kb. 30 dkg spagetti * fél üveg aszalt paradicsom * 1 hámozott paradicsom konzerv vagy 500 g passata * fél doboz tejszín * fél doboz krémsajt * 2 gerezd fokhagyma * sajt (opcionális)

A tésztakifőzésbe nem mennék bele, de azt megjegyezném, hogy nem kell spagettiből csinálni, sőt a következőket sem kell olyan tésztából, amit odaírtam. Mifelénk a spagetti a sztár meg a fusilli, esetleg a tagliatelle, de szerintem minden jó mindennel.
Amíg a tészta fő, kb 3x elkészíthetnénk a szószt, elég gyors a dolog.

Pici olívaolajon (én az aszalt pari olaját szoktam használni) megpirítom a reszelt/összenyomott fokhagymát, ha már jön a szaga, de még nem égett meg, mehet utána a hámozottparadicsom vagy a passata. Ízlés szerint sózom és egy fél teáskanál cukrot is teszek bele, mint minden paradicsomos ételbe. Ha szeretjük a csípőset, akkor mehet bele az is, nálunk sajna ez kimarad. Amíg ez fortyog, az aszalt paradicsomokat feldarabolom, egyet kb 6-8 felé vágok. Ezt is hozzáadom a szószhoz, majd a tejszínt és a krémsajtot is. Kevergetem kicsit, amíg minden elvegyül, és kész van, össze lehet keverni a kifőtt spagettivel, és persze egy kis reszelt sajt a tetején sem fog ártani neki. A parmezán jellegű sajtok különösen jól passzolnak hozzá, de hajlandóak vagyunk megenni trappistával is.

Carbonara spagetti

* 30 dkg spagetti * 3 tojás * sok szalonna * 3 gerezd fokhagyma * kb 20 dkg reszelt sajt (parmezánból kéne, de mivel a trappista és az edami kb negyedannyiba kerül, mi ezeket preferáljuk, esetleg a tetejére szórunk parmezánt) * só, bors

A szalonnát felkockázom, ha van otthon igazi szalonna, akkor azt használok hozzá, ha nincs, akkor jó a bolti bacon is, én szeretem azt is. A mennyiségről most hirtelen nem tudok semmi konkrétat mondani, különben is minél több, annál jobb. Megsütöm a szalonnadarabkákat (egy akkora lábosban/wokban/stb, amiben majd később elfér az egész kaja), ha elég zsíros, nem kell alá olaj se, majd ha megsült, lezárom. Közben egy tálban felverek három tojást, sózom és borsozom, és belekeverem a reszelt sajt felét. Egy aránylag sűrű, de folyékony trutyit kell kapnunk. Amikor a tészta már majdnem kész, a reszelt fokhagymát hozzáadom a szalonnához, és egy-két percig együtt pirítom őket. Utánadobom a spagettit, kevergetem, majd attól függően, hogy mennyire parázok a szalmonellafertőzéstől, lezárom vagy takarékra rakom a gázt, ráöntöm a tojásos keveréket, és kavargatom rendesen. Szerintem ez akkor finom, ha nem sül meg a tojás, tehát nem egy rántottával borított spagetti néz vissza ránk, hanem egy csucsogós étel. A maradék reszelt sajt mehet a tányéron a tetejére.

Egyre éhesebb vagyok.

Camembert-es tészta

* 30 dkg fusilli * 1 kör camembert * 1 tubus/doboz natúr krémsajt * 1 doboz tejszín * szalonna (opc.) * fokhagyma * olívaolaj * ha van a közelben friss zsálya, akkor fenszibb lehet tőle a szósz, de ez elhagyható

Ha a zsályás verziót csináljuk, akkor az első lépés az lesz, hogy olívaolajon megpirítjuk a leveleket, majd kivesszük. Innentől kezdve a recept ugyanaz: megpirítjuk a reszelt fokhagymát , utánadobjuk a feldarabolt camembert-t, aztán kábé 3 perccel később hozzáadhatjuk a krémsajtot is, meg a tejszínt, (a zsályás olajban), de azt csak szép fokozatosan, majd úgyis látjuk, hogy mennyi kell bele. Ha úgy érezzük, nem elég a cucc, a tészta főzővizéből nyugodtan kanalazzunk a sajtszószhoz, jó lesz az neki.
Ha annyira szeretitek a szalonnát, mint mi, akkor daraboljatok fel egy keveset (vagy sokat), és pirítsátok meg, a végén keverjetek össze mindent és kész van a fincsi sajtos tészta. Az a jó ebben, hogy a camembert íze nem annyira domináns, mivel összekevertük sok natúr ízű tejtermékkel, de azért érződik, és ezért nem egy nagy nulla mac and cheese-t kapunk, hanem valami igazán finomat.

Oké, most már borzasztóan éhes vagyok.

Később jövök majd még egy adaggal, addig is írjátok meg, nektek melyek a kedvenc tésztáitok!

Nagyon diós, nagyon dőzsölős dizőz keksz

Fezer linkelte be ezt a receptet, rögtön kedvet kaptam hozzá, hogy kipróbáljam. Tényleg állati könnyű megcsinálni, imádom a beleborítjuk-egy-tálba-az-összes-hozzávalót-cuccokat, ez is ilyen volt, bár rendesen csorgott a nyálam a csoki-és a dióaprítás közben.

Ahhoz képest, hogy keksz, sok anyag van benne, szerintem a 20 dkg vaj sok.
Annyit változtattam a recepten, hogy málnadarabos étcsokit kevertem hozzá, vagyis lett egy kis málnás stichje, imádom.:) Vagdosás közben elcsábultam és egy kockát elfogyasztottam, továbbá pár szem dió is ment utána.
Ja, és nem sütőpapírt használtam, hanem a falusi zsír+liszt alapot, nekem ez jött be a legjobban és a kekszek sem panaszkodtak.
A teljesség kedvéért hozzá kell tennem, hogy kicsit megégett a fenekük, mert most sütöttem először ezzel a sütővel, és kicsit gyorsabb meg újabb, mint a másik.

A nosaltyn érdemes a kommenteket is elolvasni, legközelebb citromhéjat és fahéjat is teszek hozzá. Meg tényleg jó távolságot hagyni két keksz között, mert egybeolvadnak.

Bemásolom Petra receptjét, mert az interneten olyan illékonyak a dolgok:

Diós-csokis keksz
"Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 20 dkg puha vaj
• 20 dkg kristálycukor
• 1/2 kk sütőpor
• csipet só
• 2 tojás
• 25 dkg darált dió
• 10 dkg durvára vágott dió
• 20 dkg min. 60 %-os kakaótartalmú étcsokoládé, durvára vágva

1. A hozzávalókból tésztát gyúrunk úgy, hogy a csokoládé darabkákat csak a végén dolgozzuk bele.
2. A tésztából diónyi nagyságú gombócokat formálunk, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk és tetejüket enyhén lelapogatjuk.
3. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt megsütjük."