Leila karácsonya

Még a blog indulásakor felvetettem az ötletet, hogy mi lenne, ha néha egy-egy főzős műsorról is írnánk itten... szóval akkor én most írok is :)

Na jó, eredetileg holmi porhanyós hóemberek elkészítésének mikéntjével szerettelek volna megismertetni Titeket (meg magamat is, mert még az életben nem csináltam), de a jelek szerint az Univerzum (vagy talán Alex Woods) nem akarja, hogy megsüssem ezt a sütit. Először a csatorna miatt kellett elnapolnom, ma meg apa meglepett egy nagyoncsokis kakaós csigával. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy a kakaós csiga nyakon van öntve minimum egy fél tábla olvasztott csokival. Nagyon finom, de olyan iszonyú tömény, hogy még soha nem bírtam egyszerre megenni. És hát ennek köszönhetően momentán nem sütikről ábrándozom, hanem párizsis melegszendvicsről, amit meg is fogok csinálni, ha megírtam ezt a bejegyzést.

Kép innen

Tehát: első főzős műsorunk a Leila karácsonya lesz, aminek épp most néztem meg az egyik részét. Sajnos míg gúvadt szemmel meredtem a svéd nyalánkságokra életbe lépett az egyik idióta Murphy-törvény, így a szüleim pont a műsor közepén telefonáltak, hogy hát mi újság van itthon? És persze pont a legérdekesebb desszert készítésénél. Ehh.

Észrevételeim a következők: hozzám hasonló, nagyon kezdő konyhatündéreknek kizárólag nyálcsorgatás céljából ajánlott. Leila egymás után dobálja a hozzávalókat a csini babakék aszimmetrikus táljába, de olykor csak minden másodikról mondja meg, hogy mi is az. Arról meg, hogy miből mennyi kell, egy árva szót sem szól. Tehát vagy számolod, hogy hány tojást ütött fel, hány cup lisztet szórt hozzá, meg saccolgatod az egyéb hozzávalók mennyiségét, vagy megpróbálod az interneten előkotorni a receptet, és aztán reménykedsz, hogy sikerül valahogy lefordítanod. Az első recept után még reménykedtem, hogy lesz valami kis lista a hozzávalókról, merthogy bemutatták a kész sütit, alatta kiírva a neve svédül... de nem. Pár pillanatig mutatják a kaját, aztán jónapot, jön a következő recipe. Hát, kösz... A másik dolog, ami engem személy szerint irritált, az a folyamatos vigyorgás. Mint itt a képen. Időnként ráközelítenek Leila fejére, ő felnéz a tojásfelverésből/tésztanyújtásból, és belevigyorog a kamerába - ami igazán nem is volna baj, csak néha kicsit erőltetettnek tűnik nekem az a mosoly.

Nna. És akkor most elmondom, miért szeretném megnézni a többi részt is :) Először is azért, mert a cuccok, amiket csinál, eszméletlen jól néznek ki. Komolyan. A mai műsorban gyömbéres kalács volt, valami sáfrányos kétszersült, trüffel és Ulla kenyere. A kalácshoz volt valami hab is, a kenyérhez pedig konyakos sajtkrém. És nekem ez tetszett, annak ellenére, hogy a kalácsban volt gyümölcs (nyersen cukrozott áfonya, vagy miszösz), a sajtkrémben pedig darabos volt a köménymag. Mondtam már, hogy durván válogatós vagyok? A végén pedig a vendégsereg olyan jóízűen falatozik mindenből, hogy öröm nézni. Meg kell mondjam, egy évekkel ezelőtt elfogyasztott Ikeás tortaszelet óta piszkálja némiképp a fantáziámat a svéd konyha, de most aztán veszettül kíváncsi lettem rá. Valaki nem akarna meglepni egy svéd szakácskönyvvel?

Kép innen

A másik dolog, ami tetszett, az Leila konyhája a Julmust. A műsor közepe tájékán volt egy kis termékbemutató, ami ugyan kicsit bosszantó volt a belőle áradó reklámszag okán, de azért érdekes is volt. Szóval: a műsorban azt állították, hogy a svédeknél nem igazán divat karácsonykor az alkoholos italok fogyasztása - ők karácsonyi mustot isznak, ami egy több mint száz éves, titkos recept alapján készül a nemtudomhol... (bocs, képtelen voltam megjegyezni a város nevét) Mivel aktívan utálom az alkoholt, határozottan kíváncsi lettem erre az italra - nos, mint kiderült, többféle Julmust is van, ha jól emlékszem a műsorban ez a Mikulancsos fajta szerepelt itten jobbra :)

Jézusom, ez már kész regény... Szóval: szerintem érdemes tenni egy próbát vele, jó a hangulata, és jók a sütik is. Ha valakit netán érdekel, a következő rész holnap délben lesz a FEM3-on ;)

És akkor most csinálok valami kaját, különben menten éhen halok.

Frida Kahlo kedvenc narancsos süteménye

  Ugyanezt a receptet tavaly már közzétettem a saját blogomban, de arra gondoltam, hogy a hűvös őszi, lassan téli estéken, délutánokon jó, ha fel van töltve a kekszes dobozunk valami finomsággal. Például ezzel a narancsos sütivel, amit inkább keksznek neveznék.
A kép és a leírás tavalyi, de nemrég újra megsütöttem és elmesélem az idei élményeimet is.

Narancsos omlós sütemény

5 deka liszt, 12 deka margarin, 10 deka cukor 1 narancs leve és lereszelt héja, 1 tojás sárgája és 1/4 kanál szódabikarbóna.

Habosra keverjük a zsírt a cukorral, és rögtön hozzáadjuk a tojás sárgáját, a narancs levét és lereszelt héját. Ehhez keverjük hozzá lassanként az átszitált lisztet és a szódabikarbónát. Összegyúrjuk a tésztát, és sodrófával fél centiméter vastagra nyújtjuk. 5 centiméteres karikákat vágunk belőle, és zsírozott tepsire rakjuk. 200 fokon pirosra sütjük. Hagyjuk elhűlni, majd meghintjük porcukorral. 

Az első sütés tavaly: 
Mivel az 5 dkg lisztből készült süti a fél fogamra sem lett volna elég, így rögtön dupla mennyiséggel dolgoztam. A margarinból az egész kockát felhasználtam, mert a csomagoláson ígért 25 dkg sem biztos, hogy megvan annyi. Mindent a recept szerint csináltam, azonban a tészta mindenre hasonlított, csak olyan állagúra nem, amit össze lehet gyúrni, így még bőségesen adagoltam hozzá a lisztet és legalább 1 teáskanál szódabikarbónát. (A recept szerinti kanalat evőkanálként értelmeztem.) Nagy nehezen végre elkezdtem gyúrni és újabb lisztes rásegítés után végre rendesen összeállt! Fogalmam sincs, mennyi lisztet adtam még hozzá pluszban, de a lényeg, hogy végre összeállt rendesen és nem olyan volt, mint a nokedli meg a fánk.

A kör alakú szaggató helyett elővettem a képen is látható három kisebb formát: virágot, csillagot és meg nem mondom, milyen alakút. Zsírozás helyett sütőpapírral bélelt tepsiben sütöttem meg a sütiket, de amikor már szépen megsült az aljuk, lejjebb kapcsoltam a sütőt és még néhány percig bent hagytam őket. Így világosak maradtak felül, de belül omlósak. A második adag már kicsit megbarnult és keményebb lett, de kekszes dobozban majd megpuhul.
Szerintem felesleges porcukorral megszórni, mert így is elég édesek.
Narancs helyett citrommal is finom lehet. 

Az idei sütés:
Most 3 adagnyi alapanyaggal készültem, de sikerült szép nagy narancsokat venni, és elég volt csak egynek a levét hozzáadni a tésztához, amihez ismét jóval több lisztet használtam fel, hogy össze lehessen gyúrni.
Ezúttal szivecskéket szaggattam, de bármilyen formát használhatunk. Érdemes kipróbálni, mert nekem is az egyik kedvencem.

Ha van rá igény, hozok még recepteket, mert a hétvégén megint kekszet sütök :).

A recept innen van: 
F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve
Libri Kiadó, 2012
3490 Ft

Kedvenc (hideg) szendvicsem

Na, ne tessék kérem valami bonyolultra gondolni. Nem vagyok az a konyhában pepecselős fajta, ezt már említettem azt hiszem :)

Kicsit messziről fogok indítani, de most ilyen csacsogós hangulatom van (a szendvics meg úgyis egyszerű, mint egy pofon, kábé három sor lesz az egész). Szóval tegnap este anya kitalálta, hogy együk meg a hetekkel ezelőtt lefagyasztott töltött káposztát. Szép piros, kerek fagyis dobozban volt lefagyasztva, ezt a szép kerek formáját meg is őrizte, mikor belekerült a tepsibe. Némi lábvízzel be is lett nyomva a sütőbe, de csak nem akart kiolvadni. Szülém türelmét vesztvén kikapta a sütőből a cuccost, és átpakolta egy fazékba, felrakta a tűzre, és nagyjából harmincszor legyilkolta egy nagykéssel, hogy szétválassza a gombócokat (egy jó tanács: ha kés van a kezében, ne bosszantsátok fel ;). Na, ez olyan jól sikerült, hogy az étel, amit tegnap vacsorára fogyasztottunk, már nem annyira töltött káposzta volt, mint inkább töltött káposzta-leves. Szanaszét folyt, kanállal tudtuk csak enni :D Ráadásul akkora adagot kaptam, hogy a végén azt hittem kipukkadok, mint egy lufi - ennek hála ma reggelre súlyos húsundorom lett, így elhatároztam, hogy tejbegrízen fogok élni. De. Apa tegnap vett nekünk valami fehér csoki bevonatos, erdei gyümölcsös krémmel tuningolt hatalmas nápolyit, amiből egyet megettem reggel - és ami olyan édes volt, hogy most meg már a tejbegríz gondolatától fogott el a rosszullét. Szóval megcsináltam a kedvenc szendvicsemet ebédre. Ami sós, hús sincs rajta olyan sok, és amit amúgy is rég ettem.

A hozzávalók elég problémásak lesznek, mert nem lehet őket sokfelé kapni, meg úgy általában nincs belőlük minden háztartásban...

Tehát, az exkluzív hozzávalók listája:

~ kenyér

~ párizsi (baromfi, ha engem kérdezesz, mert annak olyan jó kis semleges íze van)

~ tejföl

~ lilahagyma

Mármost először is fogod a kenyeret, és levágsz belőle tetszés szerinti mennyiségű szeletet. Ha peched van, mint nekem, ezt csak némi káromkodással kísérve, a modern pékek édes szüleit emlegetve sikerül kivitelezned, csak mert a másnapos kenyér röhögve atomjaira hullik a kés alatt, és inkább emlékeztet madárkajára, mint kenyérszeletre. Ha sikeresen megküzdöttél a forgácsolódó pékáruval, helyezd őket egy tányérra, míg kipihenik az őket ért sokkot. Pucoválj meg némi hagymát - ízlés szerinti mennyiséget. Én most két kis pöttömöt választottam, de az egyik még így is megmaradt, látszik is a fotóművészeti remeken, amit készítettem. Ezt is a tányérkára készítjük. Na, most fogjuk a parizert, vékony szeleteket vágunk belőle, és gondosan elhelyezzük őket a kenyérszeleteken - nem kell az egészet beterítenie, de a lyukakat praktikus lefedni, hogy ne folyjon át rajtuk a cuccos. Ha ez megvan, kellemesen folyósra kavart tejfölt kanalazunk rá, és szétteregetjük a tetején (én az ujjammal szoktam, az a legjobb célszerszám ilyen esetekben). Célszerű visszafogottan bánni a tejtermékkel, nehogy evészet után azon kapjuk magunkat, hogy egy fél liter tejföl csobog a nadrágunk elején. Ha mindez megvan, apróra kockázzuk a hagymát, lazán széthintjük az egész tetején, és jól befaljuk, amit alkottunk.

Hát, ez az én kedvenc szendvicsem. Valahogy úgy érzem, nem fog itt osztatlan sikert aratni, de csakazértis leírtam. Anyának is csináltam már, szerinte is tök finom. Apám egyenesen imádja. A nővéremnek meg vagy egy éve ajánlgatom, de nagy összegbe mernék fogadni, hogy azóta se próbálta ki :P

A gyűrött-foltos terítőt kéretik figyelmen kívül hagyni.

U.i. Oké, ez több lett három sornál. Bocs. Mondtam hogy csacsogós hangulatom van.

Indul a szezon!

Hogy milyen szezon? Hát a szaloncukoré!

Szerda reggel elrongyoltam a Sparba, és az első látvány, ami megtámadta a szemem, a hegynyi szaloncukor volt. Ó, istenem. Egyelőre nincs túl sok fajta, Bonbonettit láttam és Nosztalgiát - meg a kis dobozos Stühmer válogatást. Folyattam néhány nyálpatakot (bocs), aztán kiválasztottam a Bonbonetti citromos-túrós zacskóját. Izolda egyik bulijában kóstoltam meg, azóta ácsingózom rá.

Ti milyen szaloncukrokat preferáltok?

Ui.: és most elrakom magam mellől a zacskót, mielőtt akut cukorsokkban hunyok el.

3 pikkpakk tészta

Lehet, hogy nem nagy dolog, de tésztában elég jó vagyok, azt hiszem, tésztát szeretek a legjobban főzni és enni is. Biztos, hogy képtelen lennék megválni ettől az ételtől, annyiféle isteni és pofonegyszerű verziója létezik, és valahogy mindig egy kerek ízű finomság a végeredmény. Amióta csak kettőnknek főzök, kicsit beszűkült a variációk köre, a saját kedvenceimet már nagyon ritkán készítem el, utálok egy személyre főzni, de majd azért azokból is hozok egy válogatást valamikor.

Nálunk a következő három tésztaétel készül a leggyakrabban (illetve még a lasagne, de abból a Knorros boltit csinálom, úgyhogy azt nagyon nem fejteném ki, viszont az E-betű halmok ellenére nagyon finom az is):

Aszalt paradicsomos spagetti

* kb. 30 dkg spagetti * fél üveg aszalt paradicsom * 1 hámozott paradicsom konzerv vagy 500 g passata * fél doboz tejszín * fél doboz krémsajt * 2 gerezd fokhagyma * sajt (opcionális)

A tésztakifőzésbe nem mennék bele, de azt megjegyezném, hogy nem kell spagettiből csinálni, sőt a következőket sem kell olyan tésztából, amit odaírtam. Mifelénk a spagetti a sztár meg a fusilli, esetleg a tagliatelle, de szerintem minden jó mindennel.
Amíg a tészta fő, kb 3x elkészíthetnénk a szószt, elég gyors a dolog.

Pici olívaolajon (én az aszalt pari olaját szoktam használni) megpirítom a reszelt/összenyomott fokhagymát, ha már jön a szaga, de még nem égett meg, mehet utána a hámozottparadicsom vagy a passata. Ízlés szerint sózom és egy fél teáskanál cukrot is teszek bele, mint minden paradicsomos ételbe. Ha szeretjük a csípőset, akkor mehet bele az is, nálunk sajna ez kimarad. Amíg ez fortyog, az aszalt paradicsomokat feldarabolom, egyet kb 6-8 felé vágok. Ezt is hozzáadom a szószhoz, majd a tejszínt és a krémsajtot is. Kevergetem kicsit, amíg minden elvegyül, és kész van, össze lehet keverni a kifőtt spagettivel, és persze egy kis reszelt sajt a tetején sem fog ártani neki. A parmezán jellegű sajtok különösen jól passzolnak hozzá, de hajlandóak vagyunk megenni trappistával is.

Carbonara spagetti

* 30 dkg spagetti * 3 tojás * sok szalonna * 3 gerezd fokhagyma * kb 20 dkg reszelt sajt (parmezánból kéne, de mivel a trappista és az edami kb negyedannyiba kerül, mi ezeket preferáljuk, esetleg a tetejére szórunk parmezánt) * só, bors

A szalonnát felkockázom, ha van otthon igazi szalonna, akkor azt használok hozzá, ha nincs, akkor jó a bolti bacon is, én szeretem azt is. A mennyiségről most hirtelen nem tudok semmi konkrétat mondani, különben is minél több, annál jobb. Megsütöm a szalonnadarabkákat (egy akkora lábosban/wokban/stb, amiben majd később elfér az egész kaja), ha elég zsíros, nem kell alá olaj se, majd ha megsült, lezárom. Közben egy tálban felverek három tojást, sózom és borsozom, és belekeverem a reszelt sajt felét. Egy aránylag sűrű, de folyékony trutyit kell kapnunk. Amikor a tészta már majdnem kész, a reszelt fokhagymát hozzáadom a szalonnához, és egy-két percig együtt pirítom őket. Utánadobom a spagettit, kevergetem, majd attól függően, hogy mennyire parázok a szalmonellafertőzéstől, lezárom vagy takarékra rakom a gázt, ráöntöm a tojásos keveréket, és kavargatom rendesen. Szerintem ez akkor finom, ha nem sül meg a tojás, tehát nem egy rántottával borított spagetti néz vissza ránk, hanem egy csucsogós étel. A maradék reszelt sajt mehet a tányéron a tetejére.

Egyre éhesebb vagyok.

Camembert-es tészta

* 30 dkg fusilli * 1 kör camembert * 1 tubus/doboz natúr krémsajt * 1 doboz tejszín * szalonna (opc.) * fokhagyma * olívaolaj * ha van a közelben friss zsálya, akkor fenszibb lehet tőle a szósz, de ez elhagyható

Ha a zsályás verziót csináljuk, akkor az első lépés az lesz, hogy olívaolajon megpirítjuk a leveleket, majd kivesszük. Innentől kezdve a recept ugyanaz: megpirítjuk a reszelt fokhagymát , utánadobjuk a feldarabolt camembert-t, aztán kábé 3 perccel később hozzáadhatjuk a krémsajtot is, meg a tejszínt, (a zsályás olajban), de azt csak szép fokozatosan, majd úgyis látjuk, hogy mennyi kell bele. Ha úgy érezzük, nem elég a cucc, a tészta főzővizéből nyugodtan kanalazzunk a sajtszószhoz, jó lesz az neki.
Ha annyira szeretitek a szalonnát, mint mi, akkor daraboljatok fel egy keveset (vagy sokat), és pirítsátok meg, a végén keverjetek össze mindent és kész van a fincsi sajtos tészta. Az a jó ebben, hogy a camembert íze nem annyira domináns, mivel összekevertük sok natúr ízű tejtermékkel, de azért érződik, és ezért nem egy nagy nulla mac and cheese-t kapunk, hanem valami igazán finomat.

Oké, most már borzasztóan éhes vagyok.

Később jövök majd még egy adaggal, addig is írjátok meg, nektek melyek a kedvenc tésztáitok!

Nagyon diós, nagyon dőzsölős dizőz keksz

Fezer linkelte be ezt a receptet, rögtön kedvet kaptam hozzá, hogy kipróbáljam. Tényleg állati könnyű megcsinálni, imádom a beleborítjuk-egy-tálba-az-összes-hozzávalót-cuccokat, ez is ilyen volt, bár rendesen csorgott a nyálam a csoki-és a dióaprítás közben.

Ahhoz képest, hogy keksz, sok anyag van benne, szerintem a 20 dkg vaj sok.
Annyit változtattam a recepten, hogy málnadarabos étcsokit kevertem hozzá, vagyis lett egy kis málnás stichje, imádom.:) Vagdosás közben elcsábultam és egy kockát elfogyasztottam, továbbá pár szem dió is ment utána.
Ja, és nem sütőpapírt használtam, hanem a falusi zsír+liszt alapot, nekem ez jött be a legjobban és a kekszek sem panaszkodtak.
A teljesség kedvéért hozzá kell tennem, hogy kicsit megégett a fenekük, mert most sütöttem először ezzel a sütővel, és kicsit gyorsabb meg újabb, mint a másik.

A nosaltyn érdemes a kommenteket is elolvasni, legközelebb citromhéjat és fahéjat is teszek hozzá. Meg tényleg jó távolságot hagyni két keksz között, mert egybeolvadnak.

Bemásolom Petra receptjét, mert az interneten olyan illékonyak a dolgok:

Diós-csokis keksz
"Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 20 dkg puha vaj
• 20 dkg kristálycukor
• 1/2 kk sütőpor
• csipet só
• 2 tojás
• 25 dkg darált dió
• 10 dkg durvára vágott dió
• 20 dkg min. 60 %-os kakaótartalmú étcsokoládé, durvára vágva

1. A hozzávalókból tésztát gyúrunk úgy, hogy a csokoládé darabkákat csak a végén dolgozzuk bele.
2. A tésztából diónyi nagyságú gombócokat formálunk, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk és tetejüket enyhén lelapogatjuk.
3. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt megsütjük."