A reggelire parasztos fenségesség volt jellemző; magvas sörkifli - finom, másnaposan is puha, nem olyan puffasztott akármi, mint egy mezei zsemle -, kolbász:D, sajtok, zöldségek. Ritkán fogyasztom ezt a "fogást", de akkor annál jobban ízlik.
A kedves szendvics formában ette, én katonákat készítettem, ahogy anya kiskoromban.
A képek kattintásra megnőnek:
A finom reggelinek volt egy sajátos mellékhatása: a bicifutás során az összes kutya megkergetett minket, a pondrónyi keverékektől az idős labradoron át a szürke színű, mozgékony vizsláig.
A bicifutás után - melynek során az erős szél próbára tett minket, egyszer majdnem kivitte alólam a biciklit és a kedves sapkáját is megirigyelte - úgy gondoltam, megérdemlünk némi kényeztetést, főleg amiatt, hogy nem vásároltunk semmit a Szamóca cukrászdában.
Főztem forró csokit (egy tábla tej- és majdnem egy egész étcsokit tettem bele), szeltem két szeletet a tegnap vásárolt szilvás-fahéjas kalácsból, az elkészült csokiba pedig egy-egy kanál kávés jégkrémet tettem, nagyszerűen kiegészítették egymás ízét, és a hideg-meleg hatás is vicces volt.
Megpróbáltam elképzelni a kutyás jelenetet... hát... :DDD
VálaszTörlésAmikor a labrador a bicikli kerekei körül keringett, nagyon káromkodtam.:D
TörlésNem is értem, miért :D
Törlés(De milyen csinos alliterációt rittyentettél ide!)