A csoki bűvöletében (meg a szalonkáéban)

A hétvégén állatira kívántam a kókuszt. Meg a csokit. És volt egy fél kiló túró a hűtőben.
Mivel a dolgok nagyon nem passzoltak - legalábbis nem úgy, ahogy én szerettem volna -, ezért a macskák megkapták a piacon vett házi túrót némi tojással elkeverve, én pedig vettem két tábla étcsokit.

Ahhoz képest, hogy mennyire nem szeretem a mákot, elég sok mákos recept van nálam lementve, mert a kedves imádja (brrr, mák, brrr). Újabban nagyon tetszenek a kekszek, mert általában egyszerűek, gyorsan elkészülnek és nem három mosogatónyi mocskot hagynak maguk után.
Elsőként összedobtam a savanyú krumplifőzeléket. Amellett, hogy elképesztően finnyás vagyok, nagyanyámhoz hasonlóan általában gyümölcsöt és édességet szeretek fogyasztani, ezért a főétel elkészítése nem okoz akkora gasztronómiai katarzist - pláne, ha meg kell keresnem azt a szűk keresztmetszetet, ahol találkozik apám hagyományos ételek iránti hódolata az én kényességemmel. Ez a főzelék ezen kevés ételek közé tartozik. Amúgy nosztalgikus, hálával telített érzelmeket táplálok iránta a korai fogszabályzós korszakomból, amikor csak a levesbe, főzelékbe áztatott kenyérdarabokat tudtam leküzdeni a torkomon.
Legnagyobb örömömre sikerült levadásznom egy adag nagyon szép szalonkát (értsd: császárszalonna). Legnagyobb bosszúságomra a tejfölt elfelejtettem a délelőtti bevásárlókörút során, így rohanhattam át a legközelebbi boltba, de ezt a malőrt leszámítva a főzelék nem okozott gondot - imádom az egyszerűségét, mert hagy időt a sütikkel bíbelődni -, békésen rotyogott magának a tűzhelyen...
...miközben én az udvaron diót törtem.
Valahogy hazakerült egy nagy zsák dió, a franc fog venni horribilis árért a piacon. Szerencsére egyik ujjamnak se esett baja, a macskákkal igazán remekül szórakoztunk, a nap kellemesen sütötte a hátamat, a frissen mosott ruha illatosan lebegett az enyhe szellőben, a macskák előrehajolva figyelték a diótörést, a fáskamra tetején napoztak, vagy a héjakat csenték el és üldözték végig az udvaron. Az ilyeneken lehet fantasztikusan hanyatt vágódni.:D
A kekszet, a legegyszerűbb lévén, utoljára hagytam, előtte megalkottam a diós-körtés csokitortát. Állati finom és egy vékony szelet elég belőle ebéd után. Annyit változtattam rajta, hogy nem kentem meg a tetejét lekvárral/mézzel/juharsziruppal, mert a torkosságomnak is van határa. Ja, és a csokimázhoz nem olajat, hanem vajat használtam.
Szokás szerint bemásolom a receptet (a nosalty.hu-n vadásztam, a copyright jog Sylviáé):

A kész művek

Barna süti körtével /8 adag/:
Hozzávalók
A süteményhez:
25 dkg margarin
25 dkg cukor
6 db tojás
8 dkg cukrozatlan kakaópor
1 csomag vaníliás cukor
30 dkg liszt
3 kávéskanál sütőpor
5 dkg dió (elhagyható)
2 közepes db körte
4 ek juharszirup (helyettesíthető mézzel vagy lekvárral, de el is hagyható)
Tetejére
10 dkg étcsokoládé
1 ek napraforgó olaj [én 5 dkg vajat használtam]

Elkészítés

A süteményhez:
A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, a puha margarint habosra keverjük a cukorral, vaníliás cukorral és a tojássárgájával.
A cukrozatlan kakaót 3 ek forró vízzel egy picit meglocsoljuk, így könnyebben hozzá tudjuk keverni a margarinos krémhez.
Hozzákeverjük a sütőporral elkevert lisztet és a habbá vert tojásfehérjét - óvatosan, hogy a hab ne törjön össze.
Zsírpapírral kibéleljük a tortaformát, belesimítjuk a tésztát és a megmosott, (ha szükséges, meghámozott), csíkokra vágott körtét, valamint a diót elhelyezzük a tetején, és egy kicsit belenyomkodjuk a tésztába.
Előmelegített sütőben 40-50 percig sütjük. (Tűpróba !) Közben körülbelül 30 perc után a tetejét megkenjük a juharsziruppal.

A tetejére:
Hagyjuk egy kicsit hűlni - a zsírpapírnál fogva könnyen kiemelhető a tepsiből, és rácsra helyezhető.
A csokit az olajjal megolvasztjuk, és megkenjük a sütemény tetejét.
Tálalásnál kínálhatjuk tejszínhabbal.

Ezután következett a mákos keksz. Kapóra jött, hogy sikerült két csokimázas süteményt kiválasztanom, így egy füst alatt letudtam őket.

A művek felülnézetből

A mákos keksz Zúza receptje:

Hozzávalók / 4 adag
A tésztához
12 dkg vaj (puha)
8 dkg porcukor
1 db tojás
17 dkg liszt
6 dkg mák (darált)
0.5 tk sütőpor
1 evőkanál étkezési keményítő
A mázhoz
5 dkg étcsokoládé
2 teáskanál napraforgó olaj

Elkészítés:
A tojást a cukorral, majd a lágy vajjal habosra verjük.
A többi hozzávalót összekeverjük egy tálban, majd alaposan beledolgozzuk a tojásos masszába.
Diónyi golyócskákat formálunk, melyeket sütőpapírral bélelt tepsin lazán sorba rakunk. Tetejüket ujjunkal meglapítjuk, keksz alakúra formáljuk.
Világosra sütjük.
Miután kivettük a sütőből, hagyjuk kihűlni.
A csokoládét az olajjal [ehhez is vajat használtam] együtt gőz fölött megolvasztjuk. Félig belemártjuk a kekszeket, majd dermedni hagyjuk.

Kieg.megj.: igazán vicces volt, ahogy a sima felükkel a tálca szélének támasztottam a kekszeket, hogy a csokibevonat megdermedjen, olyan volt, mintha menekülni akarnának.:)

Ezután még elkészítettem egy adag citromosat is, ami még mindig finom, már harmadjára próbáltam ki.